Klau995 blogja

Tegnap délután zenét hallgattam, és volt egy szám,  Beyoncé - If I were a boy. Szeretem ezt a számot, és ahogy hallgattam, megfogott a szövege. Eleinte nem is foglalkoztatott, de most valahogy felfigyeltem rá... :

If I were a boy   
Even just for a day.
I'd roll outta bed in the morning           
And throw on what I wanted then go.      
Drink beer with the guys
And chase after girls.
I'd kick it with who I wanted
And I'd never get confronted
For it, cause they'd stick up for me.
Refrén:
If I were a boy
I think I could understand
How it feels to love a girl
I swear I'd be a better man
I'd listen to her
Cause I know how it hurts
When You lose the one you wanted
Cause he's taken You for granted
And eveything You had got destroyed.

If I were a boy...
I would turn off my phone
Tell everyone it's broken
So they'd think that was sleepin' alone
I'd put myself first
And make the rules as I go
Cause I know that she'd be faithful
Waiting for me to come home.
Refrén...

It's a little too late for You
To come back
Say it's just a mistake
Think I'd forgive You like that
And You thought I would wait for you
You thought wrong.
But you're just a boy..
You don't understand
How it feels to love a girl
Someday You wish You were a better man
You don't listen to her
You don't care how it hurts
Until You lose the one you wanted
Cause You're taken her for granted
And everything you have got destroyed
But you're just a boy...

 A vége nagyon igaz... Mindenkire... Szerintem.. :/

Nos... Az előző bejegyzéssel kapcsolatban csak annyit, hogy azt már lezártam. Novemberben szakítottam vele. Igaz, hogy a szakítás utáni egy-két hét szörnyű volt, de túl tudtam tenni magam rajta. Négy hónap után találkoztam valakivel. Vagyis megláttam Őt.:D

Szóval összejöttem egy másik sráccal. Március 12-én találkoztunk először.:)
Aztán szépen lassan kialakultak a dolgok. De ez valahogy más. Itt minden olyan természetesen történt. És még mindig tart. Március 23-án jöttünk össze a Balaton parton.:)
Lassan 2 hónapja. Csak az a baj, hogy ez az egész sem tökéletes, mint ahogy semmi.
Már több mint két alkalommal voltunk úgy, hogy nem beszéltünk. De mindig én mentem oda hozzá, hogy beszéljük meg. Meg is kérdeztem tőle, hogy egyáltalán akarja-e ezt az egészet, és azt mondta, hogy igen, akarja. Legutolsó ilyen eset után, amikor ő jött oda hozzám, megkérdezte, hogy haragszom-e rá. Én azt mondtam, hogy nem. Valóban nem haragudtam rá. Egyszerűen nem vagyok képes Rá haragudni. Pedig tett már pár olyan dolgot, ami tényleg rosszul esett. De nem tudok haragudni. Mert szeretem...
Ezután, amikor elbúcsúzott, odahajolt és azt súgta a fülembe, hogy "szeretlek."
Hogy őszinte legyek, az volt életem legszebb pillanata... Annyira boldog voltam utána, hogy azt elmondani sem tudom... Annyira megkönnyebültem, és olyan érzés fogott el, mint még soha.  

Jeleneg sem vagyunk a lejobb viszonyban... Még én sem tudom, miért... Az egyik pillanatban még minden jó, aztán mintha egy villám csapna közénk. Tegnap este felhívtam, és megkérdeztem, hogy most tulajdonképpen mi van. De azt mondta, hogy ő sem tudja...
Azt mondta, hogy ez az egész fura. Megkérdeztem, hogy szakítani akar-e, de azt mondta, hogy nem. Csak valamit változtatni kellene mindkettőnknek. Csak ő sem tudja, hogy mit. Most nem értem, hogy akkor tulajdonképpen mi az igazi oka ennek a viselkedésnek. De ha ő sem tudja, akkor nekem honnan kellene? Annyira zavaros ez az egész... Nekem annyi a hibám, hogy szeretem, és nemakarom elveszíteni. Mondtam neki, hogy én elfogadom azt is, ha szakítani akar. De ő nem akar. Akkor hogy van értelme ennek az egésznek? Nekem ez így rosszabb... Ez a tudatlanság... Rengeteget szenvedek emiatt, és nekem úgy tűnik, hogy őt ez az egész nem is érdekli. Szerintem ha érdekelné annyira, hogy megoldjuk, akkor megkeresett volna. Én megkerestem, mert engem érdekel...

Nem értem... Talán majd az idő múlásával sikerül majd... Addig is marad ez az állapot, vagy képesek leszünk együtt megoldani...

  Nos, vége az általános iskolának. Elkezdődött a középiskola, én pedig már be is újitottam egy pasit. Nagyon jó, már több mint egy hónapja együtt vagyunk. Csakhogy kezdenek a dolgok kicsit megváltozni.

 Már nem vagyunk olyanok, mint az elején. Kerüljük, hanyagoljuk egymást. Pedig még két hete azt mondta, hogy szeret. Nem is tudom, mert én nem tudtam a szemébe mondani. Ez azt jelentheti, hogy én nem szeretem? Valószínű, mert már gondolkoztam rajta, hogy esetleg szakítok vele, ugyanis nincs meg az a bizalom, aminek lennie kellene. Legalábbis az én részemről. Az én szemszögemből Ő csak egy fiúnak látszik, akinek így tökéletesen kényelmes, hogy van egy barátbője.

 Nem tudom, hogy mi legyen, mert annyira szeretem, hogy ne szakítsak vele, de annyira nem szeretem, hogy még több időt együtt töltsek vele.

Hát mióta utoljára írtam, elég sokminden történt. Kezdem az elején.

Elöltöztünk és rájöttem, hogy mekkora ostoba voltam. Na de mindegy. A fiúkkal azóta sincs szerencsém, mitha megátkoztak volna. Mikor végre megtetszett egy srác, és már úgy tűnt, hogy én is tetszem neki, már a találkozót is megbeszéltük, átvert. Nem volt ott ahol és amikor megbeszéltük. Aztán az a fiú, akibe régen halálosan bele vltam zúgva, egyik este azt mondta nekem hogy szeret.Persze az én érzéseim valójában nem nagyon csillapodtak, egyszóval én még mindig oda vagyok a srácért, csak az a helyzet, hogy ő is átvert már egyszer. Én pedig nem szeretném, hogy ez mégegyszer előforduljon. Pedig én tényleg szeretem őt, de nem vagyok biztos benne, hogy ő is szeret. Mert ennek a dolognak voltak előzményei. Ugyanis az ő anyja az én tanárom, és én most ballagtam nyolcadik osztályból. Hagyományainkhoz híven mentünk szerenádozni. Hozzájuk is. Ő is ott volt. Semm más nem történt a köszönésen kívül. Sokat beszéltünk előtte is, utána már annyira nem, mert ő állítólagosan sosem ért rá. amikor szerelmet vallott megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. Aztán másnap reggel felhívtam, ő pedig azt mondta, hogy náluk szakad az eső, úgyhogy nincs kedve lemenni.(ő egy várossal odébb lakik)Szóval nem találkoztunk és azóta sem beszéltünk. Ez vlt másfél hete.
Szóval mondja nekem azt valaki, hogy nem vagyok megátkozva :'(

Most nagyon sokat segítettek a hozzászólások, és megtartottam az egyik tanácsot, és rájöttem, hogy mennyire is szeretem azt a fiút.
Kibékültem vele, és most nagyon boldogok vagyunk. De én még mindig rettegek a költözéstől.
Amikor belegondolok, hogy majd el kell válnom tőle, elkap a sírás, de akkor arra gondolok, hogy még itt vagyok, és még nem mentem el, majd ráérek aggódni akkor amikor másnap költözünk.