Fa alatt üldögélve

Kiss.Szabolcs•  2021. május 7. 07:51

Háztűznézős gulyásleves

Történt egyszer, hogy Vidrás Mari néni a lányával háztűznézőbe ment Senkifia Péterhez. No, gondolta Vidrás Mari néni, szép kis háztűznéző lesz ez, Senkifia Péternek semmije sincs, a szegények szállásán lakik. Mégis, mivel szerelem tüzét látta csillogni a lánya szemében, valamint Senkifia Péter finom ebédre hívta őket, úgy gondolta, csak elmennek. Bár nem hitt abban, hogy valóban finom ebéd várja őket, hiszen ahhoz főzni is tudni kell, hozzávalók is kellenek. Ugyan honnan, miből lenne Senkifia Péternek ilyesmije?

Mennyire elcsodálkozott, amikor igen finom gulyásleves várta őket a szegényes konyhában. El is költötték a gulyáslevest, finom is volt valóban. Igencsak fúrta Vidrás Mari néni oldalát a kíváncsiság, honnan rittyentett ez a szegény fiú ilyen finom gulyáslevest, ezért hát faggatni kezdte. Megkérdezte, hol tanulta a főzés tudományát.

Senkifia Péter elmesélte, hogy mivel árva volt, a jószándékú parasztasszonyok nevelgették, telente a konyhán volt a szállása, ott lábatlankodott. De ahogy telt-múlt az idő, inkább segített a konyhán ezt is, azt is. Krumplit pucolt, edényt mosogatott. Megszerették a konyhás asszonyok az ügyes két kezéért. Közben pedig Senkifia Péter elleste a főzés tudományát. Tudta a vasárnapi gulyáslevesnél, hogy mi mi után következik. Tudja a mai napig is.

De Vidrás Mari néni tovább faggatta. Mégpedig, hogy hozzávalója honnan volt a gulyásleveshez, mikor semmilye sincs?

Senkifia Péter elmesélte, hogy amíg árván nevelték, tavasszal kijárt a kertbe a parasztasszonyokkal, tett-vett, segítkezett, ahol tudott. Hálásak voltak neki a parasztasszonyok. Most, hogy zöldség kellett a levesbe, elment hát hozzájuk kérni zöldséget, fűszert. Adtak is neki szívesen.

Na de kérdezte Vidrás Mari néni, hogy zsírt, húst honnan szerzett?

Elmesélte hát Senkifia Péter, hogy amíg árválkodott, nyaranta a kondásoknál, gulyásoknál segítkezett. Jobb dolga nem volt, ott vigyáztak is rá, tanítgatták. Ő meg segítkezett az állattartásban, ezt is, azt is. Megszerették Senkifia Pétert a kondások, gulyások. Így most, mikor neki kellett egy kevés zsír és hús, hát adtak neki.

Összecsapta a tenyerét Vidrás Mari néni ezek hallatán. No, mondta semmid sincs neked, csak a jó szíved, meg a dolgos két kezed. Az embernek ha ez a kettő megvan, akkor mindene megvan.

Házába fogadta Senkifia Pétert, hozzáadta a lányát. A szegényes kis parasztházból pedig hamarosan takaros porta lett.

Kiss.Szabolcs•  2021. május 6. 08:11

Lányok maguk között

Esteledik a faluban, halvány fény dereng a fonó ablakán. Szinte mindenki hazament már, ketten pörgetik még az orsót, lassan tekeredik a fonál.

Mariska időnként meg-megáll, sóhajt egyet. Végül Juliska megkérdi tőle, miért sóhajtozik. Erre sóhajt egyet Mariska, és azt mondja, hogy ha neki egyszer gyereke születik, annak olyan szép zöldesbarna szeme lesz. Juliska kérdezi, hogy olyan-e mint a Kovács Pistának, mert annak is pont olyan van.

Mondja Mariska, hogy ha annak is olyan van, akkor olyan.

Pörgetik tovább az orsót, hízik a gombolyag, a két hajadon lány még csak csinálja.

Mariska nézi a gombolyagot, sóhajt egyet, mondja, hogy reméli, jó puha fonál lesz ebből. Kérdi Juliska, hogy olyan puha-e, mint a babakelengye? Válaszol Mariska, hogy ha az is olyan puha, akkor olyan.

Készül a fonál tovább, pedig elcsendesült már a falu. Juliska már menne haza, de mivel Mariska még nem szedelőzködik, ő is marad.

Sóhajtozik tovább Mariska. Juliska megint kérdezi, min sóhajtozik. Mariska mondja, hogy ha neki egyszer gyereke lesz, és az felnő, annak lesz egy szép háza a falu közepén, annak a háznak szép fa kerítése lesz olyan faragott fából. Juliska kérdezi, hogy olyan-e mint a Kovács Pistáéknak van, mert azoknak van olyan. Feleli Mariska, hogy ha azoknak is olyan van, akkor olyan.

Kopogtatnak egyszer csak az ajtón, csodálkoznak, ki jöhet ilyen későn a fonóba, talán már az édesanyjuk, hogy hol maradnak ilyen sokáig.

De nem az édesanyjuk lép be az ajtón, hanem a Kovács Pista. Illedelmesen köszön, majd csak annyit mond Mariskának, hogy akkor szombaton várják őket háztűznézőbe. Ezzel el is búcsúzik, a két lány ismét egyedül marad.

Mariska gyorsan tovább fonja a fonalat, Juliska csak néz maga elé, majd Mariskához fordul és felsóhajt, hogy jaj, csak fejkendő legyen előbb abból a puha fonálból.

Kiss.Szabolcs•  2021. május 5. 13:22

Bojtárok

Egyszer volt, hol nem volt, a pusztában juhnyáj volt. Nem is akármilyen, nem is akárkié. Delel a juhnyáj békességben, csöndességben. Bodri, a pulikutya is a juhok mellett hasal, nyelvét lógatva szemléli az idilt. Egyszer csak arra repül egy tarka lepke. Megpihen egy fűszálon, majd tovább röppen. Bodri kutya csodálja, örömében vakkant egyet.

Felfigyel a vakkantásra a kisbojtár. Nézi, nézi a juhokat, minden csendes, nyugodt. De valamiért mégiscsak vakkantott Bodri, a pulikutya. Talán valami veszély leselkedik. Talán a fák mögül, az erdőből. Tapasztalata nem sok van még a kisbojtárnak, ezért odamegy a bojtárhoz, mondja neki, hogy valami gyanús történik a juhnyáj körül, mert jelzett a pulikutya.

Körülnéz a bojtár, mondja, hogy talán amott, az erdőben készülődik valami. Tolvaj is lehet, aki szemet vetett a juhokra. Bizony, tolvaj lesz az, megbújt az erdőben, onnan leskelődik. Megy a bojtár az öregbojtárhoz, mondja neki, tolvaj leselkedik az erdőből, veszélyben a nyáj.

Az öregbojtár nézi az erdőt, összevonja szemöldökét, mondja, látott ő már ilyet. Betyárok azok, szemet vetettek a nyájra. Vigyázni kell, mert kivárják a pillanatot, és lecsapnak rájuk, elhajtják a nyájat. Megy szólni a számadónak, hogy betyárok készülnek rajtuk ütni.

Megijed a számadó, hiszen ő felel a nyájért, odalesz mindene, ha egy darab is eltűnik a juhok közül. Szalad tüstént az urasághoz, jelenti, betyárcsapat vetett szemet a nyájra, rajtuk fognak ütni az erdőből, katonák kellenek, felfegyverezve.

Az uraság mondja, hogy ennek a fele se tréfa, üzen azonnal a katonákért, azok teljes harci díszben megrohamozzák az erdőt, hogy kézre kerítsék a betyárokat.

Felforgatják a katonák az egész erdőt, kardélre hánynak minden gyanús bokrot. Mikor már mindent felforgattak, és egy gyanus faág sem maradt az erdőben, jelentik az uraságnak, hogy elűzték a betyárokat, újra biztonságban van a nyáj.

Végignézte mindezt a kisbojtár, majd odaszól Bodrinak, a pulikutyának, hogy amíg ilyen derék őrzőkutyája van a nyájnak, nem fog addig hiányozni a juhok közül egy darab sem.

Kiss.Szabolcs•  2021. május 5. 13:20

Csikósok

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény csikós ember. Gondozta ez a szegény csikós ember a ménest, ahogy ereje bírta, becsülettel. Mégsem kapott pár falatnál nagyobb fizetséget.

Tőle nem messze a pusztában volt egy másik ménes is, gazdag úré volt az, ott jól ment a csikós sora.

Mégis úgy hozta a sors, hogy ez a jómódú csikós ember egyszer kérni ment a szegény csikós emberhez, mikor hirtelen kifogyott a hozzávalókból. A szegény csikós ember szűkölködött ugyan, de hát tudta, jó tett helyébe jót várj, adott hát a jómódú csikós embernek abból a kevésből, ami neki volt.

Telt múlt az idő, éjszakára nappal virradt, úgy hozta a sors, hogy a szegény csikós embernek nem jutott egy morzsányi kenyér sem aznap. Eszébe jutott, hogy elmegy a jómódú csikós emberhez, kér pár falat kenyeret.

Igen ám, de a jómódú csikós embernek kőből volt a szíve, nem adott az egy árva morzsát sem, azt hazudta, neki sincs.

Így hát a szegény csikós ember aznap kenyér nélkül fejezte be a napot.

Szürkületkor azonban egy talán még nála is szegényebb, toprongyos fiú jelent meg nála, hóna alatt egy fekete könyvvel. A szegény csikós embertől csak egy bögre kancatejet kért. Mondta a szegény csikós ember, hogy mása nincs ugyan, de egy bögre kancatejet még le tud fejni. Adott hát neki, ahogy kérte. A toprongyos fiú megköszönte, és továbbállt.

Hanem a toprongyos fiú egyenesen a jómódú csikós emberhez ment. Ott is kért egy bögre kancatejet, de a jómódú csikós ember nem adott, azt hazudta, nem tejelnek a kancák. A toprongyos fiú azt mondta neki, hogy majd adna, de akkor már késő lesz. Ezzel elballagott a pusztaságban.

Nem sejtette a jómódú csikós ember, hogy a toprongyos fiú hóna alatt a fekete könyvvel nem volt más, mint a garabonciás diák. Fogta a toprongyos fiú a fekete könyvet, fellapozta, kiolvasta belőle a jégeső varázslatát, és olyan vihart varázsolt a jómódú csikós ember ménese fölé, hogy a ménes mind megvadult. Majd kiolvasta a toprongyos fiú magát a sárkányt is a könyvből, felült a sárkány hátára, és végigszáguldott vele a megvadult ménes fölött, de úgy, hogy azok mind világgá szaladtak.

Látta a szegény csikós ember, hogy miféle vihar pusztít a jómódú csikós ember ménese felett, ezért reggel átlovagolt, és kérdezte tőle, talán tudna-e segíteni valamit bajában.

Bánta már a jómódú csikós ember a szívtelenségét, kérte is a szegény csikós ember bocsánatát. Az megbocsátott, adott neki egy lovat, hogy elinduljon összehajtani a szétszaladt ménest a pusztaságban. Talán még ma is a megvadult lovakat keresi.

Kiss.Szabolcs•  2021. május 4. 15:50

A libapásztorlány és a puli

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, annak volt két lánya. Ahogy telt-múlt az idő, a lányok eladósorba kerültek. Dolgoztak is már, a nagyobbik a fonóban, mert életrevaló volt, a kisebbik magának való volt, az csak libapásztor volt a patakparton.

Egy napon megjelent náluk egy juhászlegény a puli kutyájával, mondta, leánynézőbe jött. Be is hívta mindjárt a szegény asszony ebédre.

Ebéd előtt azt mondta a juhászlegény, hogy előbb ebédeljenek meg, aztán meghallgatja, hogyan énekelnek a lányok. Mert amelyik úgy tud énekelni, ahogy senki más nem tud, azt veszi feleségül.

Megörült ennek a nagyobbik lány, hiszen a fonóban egész nap énekeltek, nem fog neki nehezére esni.

Megijedt azonban a libapásztorlány, hiszen ő nem is tudta, hogyan énekelnek más lányok, hogyan tudna hát azoknál különb módon énekelni. Pedig igencsak megtetszett neki a juhászlegény.

Ebéd közben a juhászlegény pulikutyája bemászott az asztal alá, hogy kérjen magának pár falatot az ebédből. Először a nagyobbik lány lábához dörgölőzött, hátha az megszánja, és vet neki valamit az asztal alá. De a nagyobbik lány szíve kőből volt, sajnálta a kutyától a falatot, belerúgott hát, hogy menjen odébb onnan.

Ezután a juhászlegény pulikutyája a libapásztorlányhoz ment, dörgölőzött a lány lábához, hátha az majd megszánja. A libapásztorlány szíve megesett a kutyán, szépen csendben adott a kutyának pár falatot az asztal alá, hogy ne éhezzen szegény.

Aztán ebéd után meghallgatta a juhászlegény, hogyan énekelnek a lányok. A nagyobbik lány kezdte az éneklést. Énekelt az mindenfélét, szépen is énekelt, de a juhászlegény úgy találta, hogy nem énekel ez a lány különbül, mint a akármelyik más lány.

Majd a libapásztorlány következett. Hanem a juhászlegény pulikutyája titokban bebújt a libapásztorlány szoknyája mögé, és ahogy a libapásztorlány énekelni kezdett, a kutya tiszta hangú vonyítással kísérni kezdte az éneket, de úgy, olyan hangzással, hogy olyat még nem hallottak azon a környéken. A szegény asszony és a nagyobbik lány tátott szájjal hallgatta a különös éneket.

Amikor a libapásztorlány végzett az énekléssel, a juhászlegény cinkosan összekacsintott a pulikutyájával, és azt mondta, itt helyben feleségül veszi a libapásztorlányt, mert ilyen különös éneket még más lánytól nem hallott.

Meg is tartották a lakodalmat, azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom