A küzdelmed nyomai!

Fájó hétköznapok, lefelé pergő homok,

arcunkon, harcoktól barázdált nyomok.

Harcokkal telt hetek, hónapok s évek,

harcolok, mert így érzem hogy élek!

Van miért mindig, magamért és másért,

nem cserélném ezt el semmi másért,

mert ez ad a halhatatlanságnak teret,

mit a halandó lét soha el nem temet!

A harc lehet tán a haladásunk útja,

mit nem nyelhet el semmi gonosz kútja,

minek fájó, gyötrelmes szépsége,

nem lesz soha életünk vétsége!

Ami fáj, de jóért, igazságért kiált,

nemesíti azt ki ezek mellett kiállt!

Fájó hétköznapok lefelé pergő homok,

harcaid által igaz lelkekben hagyott nyomok!