Kiki64 blogja
Mikor a légből cseppek lesznek...
Mikor a légből cseppek lesznek,
Mikor a cseppből tengerré lészen,
Mikor a tenger átjárja Földed,
Jut el Hozzád is éltető ereje.
Mikor e cseppet
Aláhullni látod,
Mikor a cseppet
Begyűjti a Föld,
Van egy pillanat,
Melyben megláthatod
A fákat, az eget,
Egy kicsit másképp,
A természet furcsa
Szépségét-másképét,
Színeinek játékát,
Az élet csillogását,
Ám láthatod magad,
Melyben majdnem
Tükre vagy magadnak,
Tükre minden másnak.
S ekkor, mint vészjelre,
Beléd hasít újra a
Természet kemény,
Fájdalmas ereje.
Hideg kristállyá
Töri meg tükröd,
Melyben eltűnik minden,
Semmivé válik,
Újra keresed magad,
Keresed helyed
Ebben a kietlen,
Fagyos világban.
Jéggé fagyott cseppek
Üzennek most néked,
Csak figyelj és láss,
Megérted őket.
S amilyen gyorsan
Változott meg képük,
Oly sebesen múlnak el,
Válnak megint semmivé.
Ám e pillanat
Új jelekre képes,
Csak figyelj és láss,
Megérted őket.
Gondolkozzatok, aztán írjatok!
Gondolkozzatok, aztán írjatok!
Gondolkodom, tehát írok,
Mindent a világba kiáltok,
Nem bántanék vele senkit,
Mégis a pálcát rajtam törik.
Gondolkodom, tehát élek,
Senkitől sem igazán félek.
Ám, ha lelkem összetöritek,
Isten sem kegyelmez Néktek!
Gondolkodom, tehát írok,
Vezéretek nem én vagyok!
Tegyetek úgy, ahogy akartok,
Gondolkozzatok, aztán írjatok!
Én
Gondolkodom, tehát írok,
Mindent a világba kiáltok,
Nem bántanék vele senkit,
Mégis a pálcát rajtam törik.