Kiki64 blogja

Kiki64•  2009. október 9. 08:24

Mikor a légből cseppek lesznek...

Mikor a légből cseppek lesznek,

Mikor a cseppből tengerré lészen,

Mikor a tenger átjárja Földed,

Jut el Hozzád is éltető ereje.

Mikor e cseppet

Aláhullni látod,

Mikor a cseppet

Begyűjti a Föld,

Van egy pillanat,

Melyben megláthatod

A fákat, az eget,

Egy kicsit másképp,

A természet furcsa

Szépségét-másképét,

Színeinek játékát,

Az élet csillogását,

Ám láthatod magad,

Melyben majdnem

Tükre vagy magadnak,

Tükre minden másnak.

S ekkor, mint vészjelre,

Beléd hasít újra a

Természet kemény,

Fájdalmas ereje.

Hideg kristállyá

Töri meg tükröd,

Melyben eltűnik minden,

Semmivé válik,

Újra keresed magad,

Keresed helyed

Ebben a kietlen,

Fagyos világban.

Jéggé fagyott cseppek

Üzennek most néked,

Csak figyelj és láss,

Megérted őket.

S amilyen gyorsan

Változott meg képük,

Oly sebesen múlnak el,

Válnak megint semmivé.

Ám e pillanat

Új jelekre képes,

Csak figyelj és láss,

Megérted őket.

 

Kiki64•  2008. december 9. 05:43

Gondolkozzatok, aztán írjatok!

Gondolkozzatok, aztán írjatok! 

 

Gondolkodom, tehát írok,

Mindent a világba kiáltok,

Nem bántanék vele senkit,

Mégis a pálcát rajtam törik.

 

Gondolkodom, tehát élek,

Senkitől sem igazán félek.

Ám, ha lelkem összetöritek,

Isten sem kegyelmez Néktek! 

 

Gondolkodom, tehát írok,

Vezéretek nem én vagyok!

Tegyetek úgy, ahogy akartok,

Gondolkozzatok, aztán írjatok! 

 

Kiki64•  2008. december 9. 04:56

Én

Gondolkodom, tehát írok,

Mindent a világba kiáltok,

Nem bántanék vele senkit,

Mégis a pálcát rajtam törik.