The Sense of Your Touch

                                                                                                                          Jelenet
  
                                                                                 The Sense of Your Touch


                        ,,Hmmm, desire " /Ryan Adams/

                                       ,,Is my imagination running away
                                              Or is all this really happening to me? "


  A LÁNY gyors léptekkel leszaladt a lépcsőn. Nem akart rohanni, de túl lassan menni sem. Az iskola mindenütt csendes volt.
  A férfire gondolt, szerencsétlenül kék ingére és arcának finom, kedves ívére. A lépcsőfordulóba érve valaki hirtelen kilépett elé. Ő volt az. Majdnem egymásba ütköztek.
  Megtorpant, a férfi is. Egymásra meredtek. A lány érezte, ahogy a közelségük egymásra nehezedik. Arca alig tíz centire volt a férfiétől. Ő kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, s a lány megérezte meleg lehelletét az arcán. A férfi közelsége teljesen megbénította. Kábán érzékelte, hogy a férfi mellkasa minden lélegzetvételnél közeledik az övéhez.
  Mondani akart valamit, de a lány gyöngéden az ajkára tette a kezét, s a szavak sóhajba fúltak. A tekintetük széttéphetetlenül egymáshoz bilincselődött. Mélyen belenézett a férfi szemébe és lassan közelebb lépett hozzá. Hallotta a lélegzetét az iskola csendjében. Bárki észrevehette volna őket.
  Hirtelen idegenekké váltak. Megszűnt minden, amit korábban megálmodtak, mondtak, vagy amit féltek kimondani. Csak a legmélyebb vágy maradt. amit eddig bezárva, láncra verve tartottak egy sötét cellában. A lánynak úgy tetszett, érzi a férfi testének melegét, szívének halk, heves sobbanásait. Közelebb lépett, s a tér mintha megnyúlt és a semmibe veszett volna. Nem voltak többé korlátok, végre idegenként tekinthettek egymásra.
  A lány sohasem hitte volna, hogy így érez a férfi iránt.
  A férfi tétován felemelte a kezét, s lassan kisimított a lány arcából egy hajfürtöt. Ő érezte az érintését, kezének finom remegését, mintha az a mozdulat is hozzá tartozna. Mély sóhaj szakadt ki belőle, s darabokra szaggatva a csendet, szétterjedt. Áttörte a burkot is, ahova kerültek, s a falak lassan újra összezárultak körülöttük.
  Érezte, hogy az arca valószínűtlenül közel van az övéhez. Mozdulatlanná dermedve álltak ott, vártak valamire, egy érintésre még, ami biztonságot ad a gondolatban...
  Ellépett tőle, s a férfi még mindig nem vette le róla a szemét. Nem volt többé szükség bizonyosságra. Mindketten tudták.
  Lassan visszazárkóztak régi önmagukba, de ugyanakkor a lány érezte, hogy a férfi sohasem tud majd úgy tekinteni rá, mint azelőtt. Bármennyire igyekszik is visszazárni a lelkébe, az a mély vágy mindig ott lesz a pillantásában, valahányszor a tekintetük találkozik.

          2008. IV. 10. matekóra
                      http://www.youtube.com/watch?v=9XcJpzQuB80&feature=related