Lélekdarabok titkos életekből

Szerelem
Kiida•  2010. április 7. 15:10

Beverly vár

Jelenet
Beverly vár


                                                          1

,,Ott volt már az ő távolléte... "
                        /Kosztolányi Dezső/

  Beverlyt a férfi édesanyja beengedte a házba. Leült a konyhában, úgy vélte,ez a legmegfelelőbb hely,hogy meglepje kedvesét. Ezért utazott ide az ő városából. Meglepetést akart okozni és örömet szerezni. Megigazította térdén a szoknya gyűrődéseit, majd szórakozottan körülnézett. Néhányszor már szemügyre vette a konyhát,de valamivel le kellett foglalnia magát. Az asszony mindennel megkínálta, de ő udvariasan visszautasította. Beszélgettek is egy keveset. Bev érezte,hogy nagyon kedveli őt,és ez boldogította belül.
  Azután az asszony felajánlotta neki,hogy várja meg a fiát a szobájában. Beverly kapott az alkalmon, megelőzve a formális beszélgetésekben előbb-utóbb törvényszerűen beálló kínos csendet. Ismerte a járást,udvariasan jóéjszakát kívánt és elindult a szűk folyosón.
  A szoba még a maga kicsinységében is furcsán üresnek és színtelennek tűnt a férfi nélkül. Bev tekintete egy percre megakadt a karnisra aggatott díszeken. Ő is így szeretné díszíteni majd a saját lakását,ha végre sikerül elköltöznie otthonról. Elszakította a tekintetét - és a fantáziáját - az apró díszektől, és felmérte a terepet. A szobában amolyan Brett-féle rendetlenség uralkodott. Nem drasztikus, és teljesen a férfira vall, de furcsán otthonos. Óvatosan összepakolta az ágyra szórt könyveket és művészeti albumokat, majd egy kupacban az asztalra tette. Összehajtotta a ruhákat, a székre rakta őket, azután megágyazott, s levetette a ruháit. Kifárasztotta a vonatút. Az egész őrült napot mintha maga mögött hagyta volna vele. Ezt az érzést szerette talán a legjobban (a férfin kívül) abban, ha idejött. A kiszakadásban nyert békét.
  Végignyúlt az ágyon. Már fehérnemű sem volt rajta, a lámpa meleg fényében gyönyörűen festett a maga meztelen valóságában. Édes meglepetés lesz a fáradt férfinak.
  Az órára nézett. Tíz. Késő van. 
  (Sokat dolgozik.)
  Az oldalára fordult és kirángatta táskájából a kopott CD tokot. Bekapcsolta a lejátszót,és boldogan hallgatta a lágy zenét. Magára húzta a takarót, barna haja meleg zuhatagként terült szét a párnán.
  Várta a férfit. Kellemes itt. Jó várni. Fáradt, és pihenni is jó...
  Elaludt.

                                                            2

 ,, ... s ilyenkor én
        mosolyból fényes hurkokat
                          rajzolgatok köréd. "
                                    /Radnóti Miklós/


  Brett elfordította a kulcsot a zárban, és fáradtan belökte a kaput. Beverlyre gondolt, barna hajára és puha bőrére, és arra hogy biztosan békésen alszik a saját városában. Messze innen...
  Elhessegette a gondolatot, de az visszatért, még mielőtt elérhetett volna a bejárati ajtóig, és befészkelte magát a férfi fáradt agyába.
  Utált itt lakni. Utálta azt a szűk szobát, csak akkor tudta könnyebben elviselni, ha ott volt Bev. A nő puha, meleg valósága megváltoztatott mindent. Nagyon hiányolta. Fáradt volt.
  Újabb zárkattanás,azután lerúgta a cipőjét, és átosont a sötét nappalin. A ház csendes volt és mozdulatlan. Brett gyakran gyűlölte ezt a felverhetetlen mozdulatlanságot, de most jól esett neki. Rátört a magány érzése. A táskáját ledobta a szobája előtt a fal mellé. Talán így kint felejtheti ezt a rohadt napot. Nem hajlandó most már dolgozni. Pedig kéne. 
  Az órájára nézett. Fél tizenegy. Megint milyen késő. Beverly valahol messze alszik egy másik világban. Brett képzeletében tisztán látta maga előtt a békésen alvó nőt, mégis olyan elérhetetlennek tetszett, hogy a férfinek belesajdult a szíve. 
  Ó,Bev,bárcsak ott lehetnék... 
  Felsóhajtott, s megpróbálta lerázni magáról a látomás súlyát. Nem ment. Beletörődött,hogy a sajgás egész éjjel vele marad, inkább benyitott a szobába, hogy gyorsan lefeküdjön. Lelkiekben már felkészült s dzobában uralkodó katasztrofahelyzetre, és most megdermedt. Valaki rendet csinált, és most ott aludt az ágyában. Brett csak állt pár percig, az ajtófélfának támaszkodva. Egy szerelmes férfi. A békésen alvó kedves láttán melegség öntötte el. A CD lejátszóból halkan szólt a zene, egyetlen árva szaxofon. Brett óvatosan leült az ágy szélére, nehogy felébressze a nőt. Kikapcsolta a zenét, majd odahajolt Bevhez és csókot lehelt az arcára. Azután csak nézte.
  Sohasem volt még olyan érzése, hogy hazavárják. Az alvó Beverly látványa, s ez a teljesen új élmény elindította benne a vágyakozást valami után, amit most hirtelen nem tudott volna megfogalmazni. 
  Levetette a ruháit, s meztelenül bebújt a nő mellé. Átölelte a derekát és nézte az arcát. Bev mintha egy percre felébredt volna, álmosan, csukott szemmel odabújt hozzá. Brett gyöngéden a mellkasára vonta a lány fejét, és selymes, barna haját simogatta. Érezte,hogy felébred benne a vágy iránta,de már megszokta, hogy ez megtörténik, valahányszor Beverlyhez ér. 
  Jó volt itt pihenni a kedves mellett.
  Eszébe jutott,hogy reggel Beverlynek el kell mennie, és haragudott magára ezért a gondolatért. Egyszer talán majd nem kell elmennie...
  Köszönöm,hogy ilyen széppé teszed a valóságomat, gondolta, s gyöngéden magához ölelte a szeretett nőt. Elszenderedett, és nem akart felébredni.

_______________________________________
2009.VIII.13. Miskolc
Imrének. réges-régen.



,,Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!

Ha gyenge vagy, végem van akkor.

Ágyban, párnák közt, uccazajban

iszonyu lenne fölriadnom. "      /Pilinszky János/