Lélekdarabok titkos életekből

Kiida•  2010. április 7. 15:10

Beverly vár

Jelenet
Beverly vár


                                                          1

,,Ott volt már az ő távolléte... "
                        /Kosztolányi Dezső/

  Beverlyt a férfi édesanyja beengedte a házba. Leült a konyhában, úgy vélte,ez a legmegfelelőbb hely,hogy meglepje kedvesét. Ezért utazott ide az ő városából. Meglepetést akart okozni és örömet szerezni. Megigazította térdén a szoknya gyűrődéseit, majd szórakozottan körülnézett. Néhányszor már szemügyre vette a konyhát,de valamivel le kellett foglalnia magát. Az asszony mindennel megkínálta, de ő udvariasan visszautasította. Beszélgettek is egy keveset. Bev érezte,hogy nagyon kedveli őt,és ez boldogította belül.
  Azután az asszony felajánlotta neki,hogy várja meg a fiát a szobájában. Beverly kapott az alkalmon, megelőzve a formális beszélgetésekben előbb-utóbb törvényszerűen beálló kínos csendet. Ismerte a járást,udvariasan jóéjszakát kívánt és elindult a szűk folyosón.
  A szoba még a maga kicsinységében is furcsán üresnek és színtelennek tűnt a férfi nélkül. Bev tekintete egy percre megakadt a karnisra aggatott díszeken. Ő is így szeretné díszíteni majd a saját lakását,ha végre sikerül elköltöznie otthonról. Elszakította a tekintetét - és a fantáziáját - az apró díszektől, és felmérte a terepet. A szobában amolyan Brett-féle rendetlenség uralkodott. Nem drasztikus, és teljesen a férfira vall, de furcsán otthonos. Óvatosan összepakolta az ágyra szórt könyveket és művészeti albumokat, majd egy kupacban az asztalra tette. Összehajtotta a ruhákat, a székre rakta őket, azután megágyazott, s levetette a ruháit. Kifárasztotta a vonatút. Az egész őrült napot mintha maga mögött hagyta volna vele. Ezt az érzést szerette talán a legjobban (a férfin kívül) abban, ha idejött. A kiszakadásban nyert békét.
  Végignyúlt az ágyon. Már fehérnemű sem volt rajta, a lámpa meleg fényében gyönyörűen festett a maga meztelen valóságában. Édes meglepetés lesz a fáradt férfinak.
  Az órára nézett. Tíz. Késő van. 
  (Sokat dolgozik.)
  Az oldalára fordult és kirángatta táskájából a kopott CD tokot. Bekapcsolta a lejátszót,és boldogan hallgatta a lágy zenét. Magára húzta a takarót, barna haja meleg zuhatagként terült szét a párnán.
  Várta a férfit. Kellemes itt. Jó várni. Fáradt, és pihenni is jó...
  Elaludt.

                                                            2

 ,, ... s ilyenkor én
        mosolyból fényes hurkokat
                          rajzolgatok köréd. "
                                    /Radnóti Miklós/


  Brett elfordította a kulcsot a zárban, és fáradtan belökte a kaput. Beverlyre gondolt, barna hajára és puha bőrére, és arra hogy biztosan békésen alszik a saját városában. Messze innen...
  Elhessegette a gondolatot, de az visszatért, még mielőtt elérhetett volna a bejárati ajtóig, és befészkelte magát a férfi fáradt agyába.
  Utált itt lakni. Utálta azt a szűk szobát, csak akkor tudta könnyebben elviselni, ha ott volt Bev. A nő puha, meleg valósága megváltoztatott mindent. Nagyon hiányolta. Fáradt volt.
  Újabb zárkattanás,azután lerúgta a cipőjét, és átosont a sötét nappalin. A ház csendes volt és mozdulatlan. Brett gyakran gyűlölte ezt a felverhetetlen mozdulatlanságot, de most jól esett neki. Rátört a magány érzése. A táskáját ledobta a szobája előtt a fal mellé. Talán így kint felejtheti ezt a rohadt napot. Nem hajlandó most már dolgozni. Pedig kéne. 
  Az órájára nézett. Fél tizenegy. Megint milyen késő. Beverly valahol messze alszik egy másik világban. Brett képzeletében tisztán látta maga előtt a békésen alvó nőt, mégis olyan elérhetetlennek tetszett, hogy a férfinek belesajdult a szíve. 
  Ó,Bev,bárcsak ott lehetnék... 
  Felsóhajtott, s megpróbálta lerázni magáról a látomás súlyát. Nem ment. Beletörődött,hogy a sajgás egész éjjel vele marad, inkább benyitott a szobába, hogy gyorsan lefeküdjön. Lelkiekben már felkészült s dzobában uralkodó katasztrofahelyzetre, és most megdermedt. Valaki rendet csinált, és most ott aludt az ágyában. Brett csak állt pár percig, az ajtófélfának támaszkodva. Egy szerelmes férfi. A békésen alvó kedves láttán melegség öntötte el. A CD lejátszóból halkan szólt a zene, egyetlen árva szaxofon. Brett óvatosan leült az ágy szélére, nehogy felébressze a nőt. Kikapcsolta a zenét, majd odahajolt Bevhez és csókot lehelt az arcára. Azután csak nézte.
  Sohasem volt még olyan érzése, hogy hazavárják. Az alvó Beverly látványa, s ez a teljesen új élmény elindította benne a vágyakozást valami után, amit most hirtelen nem tudott volna megfogalmazni. 
  Levetette a ruháit, s meztelenül bebújt a nő mellé. Átölelte a derekát és nézte az arcát. Bev mintha egy percre felébredt volna, álmosan, csukott szemmel odabújt hozzá. Brett gyöngéden a mellkasára vonta a lány fejét, és selymes, barna haját simogatta. Érezte,hogy felébred benne a vágy iránta,de már megszokta, hogy ez megtörténik, valahányszor Beverlyhez ér. 
  Jó volt itt pihenni a kedves mellett.
  Eszébe jutott,hogy reggel Beverlynek el kell mennie, és haragudott magára ezért a gondolatért. Egyszer talán majd nem kell elmennie...
  Köszönöm,hogy ilyen széppé teszed a valóságomat, gondolta, s gyöngéden magához ölelte a szeretett nőt. Elszenderedett, és nem akart felébredni.

_______________________________________
2009.VIII.13. Miskolc
Imrének. réges-régen.



,,Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!

Ha gyenge vagy, végem van akkor.

Ágyban, párnák közt, uccazajban

iszonyu lenne fölriadnom. "      /Pilinszky János/

Kiida•  2010. április 5. 11:26

The Sense of Your Touch

                                                                                                                          Jelenet
  
                                                                                 The Sense of Your Touch


                        ,,Hmmm, desire " /Ryan Adams/

                                       ,,Is my imagination running away
                                              Or is all this really happening to me? "


  
A LÁNY gyors léptekkel leszaladt a lépcsőn. Nem akart rohanni, de túl lassan menni sem. Az iskola mindenütt csendes volt.
  A férfire gondolt, szerencsétlenül kék ingére és arcának finom, kedves ívére. A lépcsőfordulóba érve valaki hirtelen kilépett elé. Ő volt az. Majdnem egymásba ütköztek.
  Megtorpant, a férfi is. Egymásra meredtek. A lány érezte, ahogy a közelségük egymásra nehezedik. Arca alig tíz centire volt a férfiétől. Ő kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, s a lány megérezte meleg lehelletét az arcán. A férfi közelsége teljesen megbénította. Kábán érzékelte, hogy a férfi mellkasa minden lélegzetvételnél közeledik az övéhez.
  Mondani akart valamit, de a lány gyöngéden az ajkára tette a kezét, s a szavak sóhajba fúltak. A tekintetük széttéphetetlenül egymáshoz bilincselődött. Mélyen belenézett a férfi szemébe és lassan közelebb lépett hozzá. Hallotta a lélegzetét az iskola csendjében. Bárki észrevehette volna őket.
  Hirtelen idegenekké váltak. Megszűnt minden, amit korábban megálmodtak, mondtak, vagy amit féltek kimondani. Csak a legmélyebb vágy maradt. amit eddig bezárva, láncra verve tartottak egy sötét cellában. A lánynak úgy tetszett, érzi a férfi testének melegét, szívének halk, heves sobbanásait. Közelebb lépett, s a tér mintha megnyúlt és a semmibe veszett volna. Nem voltak többé korlátok, végre idegenként tekinthettek egymásra.
  A lány sohasem hitte volna, hogy így érez a férfi iránt.
  A férfi tétován felemelte a kezét, s lassan kisimított a lány arcából egy hajfürtöt. Ő érezte az érintését, kezének finom remegését, mintha az a mozdulat is hozzá tartozna. Mély sóhaj szakadt ki belőle, s darabokra szaggatva a csendet, szétterjedt. Áttörte a burkot is, ahova kerültek, s a falak lassan újra összezárultak körülöttük.
  Érezte, hogy az arca valószínűtlenül közel van az övéhez. Mozdulatlanná dermedve álltak ott, vártak valamire, egy érintésre még, ami biztonságot ad a gondolatban...
  Ellépett tőle, s a férfi még mindig nem vette le róla a szemét. Nem volt többé szükség bizonyosságra. Mindketten tudták.
  Lassan visszazárkóztak régi önmagukba, de ugyanakkor a lány érezte, hogy a férfi sohasem tud majd úgy tekinteni rá, mint azelőtt. Bármennyire igyekszik is visszazárni a lelkébe, az a mély vágy mindig ott lesz a pillantásában, valahányszor a tekintetük találkozik.

          2008. IV. 10. matekóra
                      http://www.youtube.com/watch?v=9XcJpzQuB80&feature=related

Kiida•  2010. március 29. 23:39

Kitty, Ébredés

Jelenet
Ébredés

 

,,I've got a plan to get out of here "


  Kitty az ágyon feküdt. Tehetetlennek érezte magát és a lélegzés is fájt.
  Elbaszta.
  Körülötte az őt életben tartó gépek pittyegése. Önmagát is értelmetlen gépnek érezte, amit csak más gépek tartanak életben. Ráadásul ő teljesen fölösleges. Szériahibás. Azért akart elhúzni ebből a világból azzal a doboz altatóval. Mert nem olyan, mint a többi ember. Ők tökéletesen működnek.
  Az egyik tökéletesen működő egyed belépett a szobába, és közölte vele, hogy látogatója jött.
  - Van elég ereje, hogy fogadja? -  kérdezte.
  Kitty megemelte a fejét és erőtlenül bólintott. Cső lógott az orrából.
  Íme, egy tökéletesen működő gépezet, aki valamikor közel állt hozzá. Vajon melyikük? Az anyja? Az apja? A bátyjai közül valamelyik? Vagy valaki, akivel járt még a tette előtt? Megerőltette az agyát, és rájött, hogy az apja halott, az anyja nem törődik vele születése óta, a bátyjai külföldön vannak valami nagyon fontos bizniszben, a barátjával pedig két hónapja szakított. Akkor ki? A nyugtatók ködéből lassan előhalászott még egy nevet: Jessie.
  Ekkor belépett a szobába Jessie. Egy másik szériahibás gépezet. Rá semmiképpen nem lehetne mondani, hogy beáll a sorba. Kitty meg akarta kérdezni, hogyan képes elviselni a számkivetettséget, mi a titka, de a nyelve a szájpadlásához ragadt.
  Jessie nem rémült. Nem haragos. Olyan, ahogyan emlékszik rá: kifürkészhetetlen.
  Kitty nem tudta, mi lesz a reakciója a helyzetre, az öngyilkossági kísérletre és a csövekre. De egy biztos: elbaszta és most szembe kell néznie a következményekkel. De miért kellene bűnösnek éreznie magát? Inkább bénának érezhetné, mert nem jött össze, amit akart. Van ilyen.
  Jessie leült az apró, fehér székre. Nem fogta meg a kezét. Nem ért hozzá. Csak nézte. Kitty kényelmetlenül érezte magát emiatt. Eddig sosem találkozott úgy Jessie-vel, hogy a lány melegen magához ne ölelte volna. Átsuhant az agyán egy későn megfogant gondolat.
  Talán miatta érdemes lett volna maradni. 
  - Brett holnap bejön - szólalt meg Jessie, és Kittyt idegesítette, hogy semmit sem tud kiolvasni a hangjából. - Próbálj meg vele kedves lenni.
  Kitty megerőltette magát, s végre nyelt egyet. Borzalmasan száraz érzés volt. Az infúzió egyenletesen csöpögött a karjába.
  - Tudja, mi történt? - kérdezte nagy nehezen, amikor végre sikerült elválasztani a nyelvét a szájpadlásától. 
  Jessie bólintott.
  - Azt hiszi, neki is része volt benne, és a két hónapja történt szakításotoknak. Örülnék, ha meggyőznéd az ellenkezőjéről.
  Hát persze, hogy meggyőzöm! , akarta mondani Kitty, de nem szólalt meg. Megdöbbentette, hogy Jessie ilyet feltételez róla. Persze, hogy nem ő a felelős, persze, hogy megmondja! Mindenki szép és jó, csak ő a szériahibás.
  - Jól van - Jessie felállt és elindult a zöld függöny felé.
  Halk nesz, olyan, mint amikor papírt tépnek. Kitty újból elválasztotta nyelvét a szájpadlásától.
  - Nem is kérdezel semmit? - Jessie nem válaszolt. Meg sem állt. Kitty kétségbeesetten törte a fejét valami értelmes mondaton, amivel megállíthatná. Tehetetlenségében felcsattant: - Csak azért viselkedsz így, mert elegem lett, és volt bátorságom változtatni!
  A mondat megtette hatását. Jessie megpördült, és rámeredt. Most már lehetett olvasni az arcán: Kitty még kábán is érezte, hogy a barna szempárból áradó düh perzseli az arcát. 
  - Nem - felelte a lány higgadtan. Kitty a tekintetéből egyértelműen arra számított, hogy ordítani fog, s ez most megrémítette. Valamit mégis elért. Tett valami helyrehozhatatlant. - Te túl gyáva voltál, hogy változtass, ezért elfutottál.
  - Persze, mert az olyan könnyű! - tört ki a hisztéria a lányból kétségbeesésében.
  Jessie elfordult. - Senki sem mondta, hogy könnyű . . .
  - Mégis mit tudsz te erről?! Rólam? Azt sem kérdezted meg, miért csináltam! -  Kitty hirtelen végtelenül szánalmasnak érezte magát. Sírni kellene. Bocsánatot kérni. Könyörögni. De miért nem teszi meg ezeket a dolgokat? Talán utolérte, ami elől futott. A működési szabályok.
  Nem bírta kimondani azokat a szavakat. Pedig nagyon akarta.
  - Nem látom értelmét az erről való beszélgetésnek - zárta le Jessie, és átlépett a függönyön. Márpedig a függönyön túl már a többiek világa van. És Kitty nem követheti, nem léphet át oda, hogy tovább vitatkozzon vele. Elhűlve bámult utána. Kegyetlennek látta, de tudta, hogy az igazság az, ami igazán kegyetlen. Lehet, hogy ő az igazi gép, és nem is a többiek... csak így akart hozzájuk hasonlóvá válni.


_______________________________
2009.VIII.09. d.e.

Kiida•  2010. március 23. 12:42

A Hídon

Jelenet

 

            A Hídon


  Rachel a hídon állt. Karjait melle köré fonta, mintha önmagát akarná átölelni. A hideg téli szél belekapott a kabátjába, és megpróbálta elsodorni a sálát. A lány keményen megvetette a lábát, s nem hagyta, hogy taszítson rajta. Úgy festett, mint akinek valami mély bánata van, és önmagát akarná vígasztalni azzal, hogy ott áll, magányosan, és a folyó felkorbácsolt fordait kémleli. A hullámzó víz visszatürközte a hajók lámpáit és a parti fényeket. Mintha sok ezer szentjánosbogár úszkált volna a felszín alatt. Rachel haját összeborzolta és arcába fújra a hideg szél, ám ő csak állt, rendületlenül, akár egy szobor. A híd védőn magasodott fölé. 

 

  Hiányzol, Tom... nem is tudod, mennyire...

 

  Sírni akart, de lelkét kiszárította a fájdalom. Ott fészkelt a mellkasában, mélyen és sajgón kínozta. Magával cipelte, akár egy lehetetlen terhet, ami egyre csak összenyomja, s a végén örökre legyőzi majd őt.   
  Felemelte a fejét, s hagyta, hogy a jeges szél végigkarmolja arcának puha bőrét.
  Bárcsak itt lennél...
Itt vagyok, Rachel... fordulj meg.
  A nő remegve oldalra fordította a fejét, s meglátta a férfit. A fagy ellenére csupán egy inget és egy farmert viselt. Ruháit nem szaggatta a szél, haja finoman oldalra fésülve, mint amikor Rachel utoljára látta...
  - Tom...?
  A hangja vékony volt, s valószínűtlenül remegett. A szél magával ragadta, s elsodorta messzire, hogy ő sem  hallotta már. Szavai szinte azonnal eltűntek a semmibe, amint kimondta őket.
  - Te vagy?
  Én vagyok, persze hogy én vagyok... jaj, bébi, hogy nézel ki? Gyere ide...
  A nő odatámolygott hozzá, s a karjaiba vetette magát, miközben egy hang a fejében egyre csak azt üvöltötte kétségbeesetten, hogy ez nem valóság, ez nem lehet valóság, eztnem szabad elhinni...
  Átölelte a férfit, és akkor egyszer, egyetlen megfoghatatlan pillanatra úgy érezte, hogy mindez valóban megtörténik, és Tom valóban visszatért... és abban az egyetlen pillanatban a valóság egy rejtett kapuján át lelke utat talált az őrülethez.
  Azután térdre rogyott a sárban, a levegőt ölelve, maga mellé képzelve halott szerelmét.

                                    2007 tavasza

 

 

Kiida•  2010. március 23. 10:58

A hálószobában

NŐ      Ha belépünk a hálóba, mindketten azon fogunk töprengeni, hogy vajon 
           szeretkezünk-e? Szerinted szeretkezni fogunk?
FÉRFI   Nem tudom
 (fejét mélán oldalra billentve nézi a nőt,szerelmes) Csak, 
           ha akarod.
NŐ      Nem tudom, hogy akarom-e. Ez mind ott dől el. Nem tudnánk csakúgy
           belépni, kötöttségek nélkül? Amikor ott heverünk egymás mellett, 
           megtudjuk majd, megmozdul-e a föld. Hogy vágysz-e majd rám.
FÉRFI  
(megborzong) Folyton vágyom rád.
NŐ      De nem kaphatsz meg folyton. Csak, ha én is akarom.

§

NŐ      Hajtsd a mellkasomra a fejed.
FÉRFI   Nem fogok tudni majd aludni a szíved dobogásától.
NŐ      Nem baj. Csak egy kicsit.

     a férfi odabújik hozzá, mellkasára hajtja a fejét, csend, mozdulatlanság. 
     A férfi mélázva, gyöngéden simogatja a nő melleit a pólón át



FÉRFI   Milyen kicsik a melleid.
NŐ       Szereted őket?
FÉRFI   Nagyon. Téged is szeretlek. Azt hiszem, el tudnék aludni a mellkasodon.
NŐ       Akkor aludjunk.

2009.XII.25. hajnal                                                                         

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom