Zúzmara

Sokan nem szeretik a telet, mert hideg van. De ha ránézünk a naptárra, nincs min csodálkozni. Annyi történt, hogy a novemberi tavaszt felváltotta a decemberi tél. Előkerültek a kötött sapkák, sálak, kesztyűk, és csizmába bújtak a fázós lábak.

A kiserdő az utcánkban már majdnem teljesen kopasz, csak itt-ott látni pár makacs falevelet, melyek még ragaszkodnak az ágakhoz. Ma reggel csodaszép zúzmarás volt minden. Holle anyó mifelénk még nem rázta a párnáját, de egy fagyos fuvallat, ami végigsöpört a fákon tüskés mázat hagyva maga után, idecsempészett egy kis téli hangulatot.

Mikor szoktunk le róla, hogy észrevegyük a tél szépségeit? Ha hideg van, a fűtés számla miatt aggódunk. A hóesésről rögtön a hólapátolás és a vacak közlekedés jut az eszünkbe. Mikor lett a karácsonyi készülődés egy kötelező mosolyfesztivál és türelmetlen bevásárló dömping? Miért nem követjük a természet példáját, és lassulunk le egy kicsit télen? Miért nem figyelünk egy kicsit befelé? Miért nem követjük a gyerekek példáját, és ássuk elő magunkból a régen elfelejtett gyermeket? Építsünk hóembert, készítsünk angyalkát a hóba, csúszkáljunk a befagyott pocsolyákon, szánkózzunk a domboldalon, díszítsük fel a lakást és a lelkünket az ünnepekre. És utána is. A munkát akkor is el kell végezni, a csekkeket akkor is be kell fizetni, az utakat akkor is le kell takarítani, ha ezeket nem tesszük meg, és mindenen morgolódunk. De ha megtesszük, talán egy picit jobb kedvvel futjuk a kötelező köreinket.

Én azt vettem észre, a gyerekek értékelik, ha egy felnőtt benne van az ilyen bolondságokban. Ha le mer szállni az "én vagyok a komoly felnőtt" piedesztálról – ahová saját magát állította, ki tudja miért –, és mer újra gyerek lenni. A közös élmények, a közös bohóckodások felejthetetlenebb ajándékok, mint a ma még fontos, holnapra már elfeledett méregdrága kütyük. Az együtt töltött idő az, ami megmarad kedves emlékként. A sok nevetés, a csillogó szemek, a szívből jövő, meleg ölelések, a közös játék, a jó hangulatú közös ebédek, vacsorák.

A zúzmara csodaszép a fákon. Az emberek szívén már nem annyira. Ne engedjük, hogy egy jeges fuvallat megdermesszen minket belülről. Habár kint röpködnek a mínuszok, és sajnos egyre keményebb az élet mindenkinek, mi akkor is, „csakazértis” őrizzük meg a belső melegségünket. Talán így melegebb lesz a világ is. Egy icike picikét.

2019. december