Valentin napi légyott

    Anna idegesen lépkedett a havas járdán. Már ott kellett volna lennie a találkozón, de megint túl sokáig készülődött. Egy pillanatra megállt az elegáns étterem előtt, benézett az ablakon, és meglepődve vette észre, milyen sokan vannak odabent. Megigazította a frizuráját, nyugalmat erőltetett magára, és belépett az ajtón. Ahogy megpillantotta a férfit, furcsa bizsergést érzett a bensőjében, mint azon a napon, amikor először találkozott Balázzsal az erdészházban. Miközben lassan lépkedett az asztal felé, próbált nem törődni a hátába fúródó tekintetekkel. Levette a kabátját, és leült a férfival szemközti székre.
    – Bocs, hogy késtem. Régóta vársz?
    – Ne aggódj, szintidőn belül vagy. Mit iszol?
    – Mentes vizet kérek.
    Balázs átnyúlt az asztal felett, és finoman megszorította a kezét.
    – Olyan feszült vagy.
    – Tudom, hogy butaság, de még sosem csináltam ilyet.
    – Egyszer ezt is el kell kezdeni. – Bátorítóan végigsimított a kézfején. – Minden jól alakul majd, feleslegesen izgulsz.
    A férfinak igaza lett, jó hangulatban telt az este, csak a számla magas végösszege miatt aggódott picit.
    Miután távoztak az étteremből, Balázs mosolyogva kérdezte:
    – Min gondolkodsz olyan nagyon?
    – Ennyi pénzt kiadni három falat ételért…
    – A menő séfek ezt művészetnek nevezik.
    – Szerintem csak pénzkidobás.
    A férfi kérdőn nézett rá.
    – Éhes maradtál?
    – Ühüm.
    – Jól van, mindjárt megetetlek rendesen.
    Kart karba öltve sétáltak a kis budai utcában, amikor Anna hirtelen megtorpant. Az aprócska arab büféből ínycsiklandozó illatok szálltak a levegőben.
    – Hihetetlen, hogy ez a hely még megvan. Egyetemista koromban gyakran jártam ide.
    – Bemenjünk?
    – Igen.
    Miután jóízűen megették a shawarmát, jóllakottan taxiba ültek, és meg se álltak az elegáns Duna-parti szállodáig. Kiszálltak a kocsiból, és kézen fogva sétáltak a recepcióhoz. A férfi elvette a mágneskártyát, és elindultak a liftek felé. Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, Anna szenvedélyesen megcsókolta Balázst, és elkezdte kigombolni a kabátját.
    – Ezt mindig ki akartam próbálni – suttogta sejtelmesen a fülébe.
    – Szívem, nem vagyok semmi jónak az elrontója, de vesz a kamera.
    – Tessék?
    – Tudod, a liftben van biztonsági kamera.
    – Úristen, tényleg! – Érezte, hogy fülig elvörösödött. Az arcát belefúrta a férfi kabátjába. – A biztonsági őr most biztos rajtam röhög.
    – Szerintem nem. – Megpuszilta az orra hegyét. – Inkább engem irigyel, hogy ilyen dögös bombázóval fogok ágyba bújni.
    – Húsz éve kellett volna elhozzál, akkor még nem voltak kamerák – kacsintott rá pajkosan.
    Két órával később összebújva feküdtek a puha ágyban. Anna finoman cirógatta a férfi mellkasát, majd kis idő múlva gondterhelt arccal pillantott rá.
    – Nem, nem! – intett a fejével Balázs. – Ismerem ezt a nézést. Ma este csak mi vagyunk. Te meg én. Fél évig spóroltam rá, ne rontsd el a játékot!
    – Egy rövid hívást. Utána ígérem, azt csinálhatsz velem, amit csak akarsz.
    – Jól van, de hangosítsd ki, hogy én is halljam.
    Gyorsan tárcsázott, és letette az ágyra a telefont.
    – Szia, kicsim, minden rendben?
    – Igen.
    – Az öcséd mit csinál?
    – Need for sped-del játszik.
    – Ne hagyd, hogy sokáig üljön a gép előtt. Ettetek?
    – Igen, már vacsoráztunk.
    – Hannát megfürdetted?
    – Igen, békésen alszik.
    – Jól van. Ügyelj rá, hogy rendesen be legyen takarva. Még csak hat hónapos.
    – Anya, én meg tizennyolc éves vagyok, nem dedós. Inkább apával foglalkozzál! Puszi!
    – Reggel találkozunk… – Meglepődve nézte az elsötétült kijelzőt. – Nem hiszem el. Kinyomott a saját lányom!
    – Jól tette. Na, gyere ide, te bevállalós csaj! – Szorosan átölelte, és finoman belecsókolt a nyakába. – Hm, imádom az illatod.
    – Jöhet a második menet, nagyfiú?
    Balázs hangosan felnevetett.
    – Kérek még öt percet, hogy magamhoz térjek. Addig mesélj valamit!
    – Rendben. Miről szóljon?
    – Mindegy. Lehet vicces, romantikus sztori is, ha már Valentin nap van, de szex legyen benne.

    – Oké.

    Végigsimított a férfi karján, gondolkodott egy kicsit, és elkezdte a történetet:

    – Kriszti idegesen lépkedett a havas járdán. Már ott kellett volna lennie a találkozón…

(2021. február; Trivium Egyesület 10 szavas játék - februári novellák)