A megtalált bátorság 4. rész

Kicsilany47•  2022. február 8. 17:09  •  olvasva: 129

Nagyon lassan telt el a három nap. Mivel nem harcoltak, így a katona csak téblábolt a táborban. Kitisztította a fegyvereit, pedig nem is használta őket. Lecsutakolta a lovát, pedig nem is lovagolt rajta. Kifényesítette a bakancsát, pedig nem is sározta össze a csatában. Nem beszélgetett senkivel, elmerült a gondolataiban. Ha evett, nem érezte az étel ízét. Ha ivott, nem érezte, hogy oltaná a szomját. Egyfolytában a tündér járt az eszében, és az, hogy vajon segít-e neki. Csak várt és várt és várt. Aztán a harmadik napon felkelt, és nagyon jó kedve volt.

    – Ma végre megtudom, segít-e a tündér – mondta bizakodva. – Biztosan segíteni fog, a tündérek jószívűek.
    Aztán elkomorodott. És mi van akkor, ha nem? Ha ez nem egy kedves, hanem egy gonosz tündér? És ha a bolondját járatja vele? Ha mégsem segít? Csak mondta, hogy menjen ma vissza a forráshoz, és nem is lesz ott? Vagy nem csinál semmit, csak kineveti, amiért olyan hiszékeny volt?
    Így gondolkodott egész nap. Hol elhitte, hogy segít neki a tündér, hol nem. Az idő ólomlábakon járt, nem találta a helyét. Amikor leszállt az éj, elindult az erdő felé. Nagyon ideges volt, nem tudta, mi fog történni. Már ismerte az ösvényt, így hamar odaért a forráshoz. Leült a partjára, és várta az éjfélt. Az utolsó harangkongás után nagy fényesség lett a tisztáson, és megjelent a tündér.
    – Jó estét, katona.
    – Jó estét, tündér. – Nagyot sóhajtott. Most eldől a sorsa. Vagy meggyógyul vagy örökre így marad.
    – Miért vagy olyan ideges? – kérdezte a tündér mosolyogva.
    – Nem vagyok ideges. Vagyis igen... az vagyok.
    – Mégis miért?
    – Mert nem tudom, hogyan döntöttél, segítesz-e nekem vagy sem. Egész nap ezen gondolkodtam.
    – És mire jutottál? – A tündér még mindig mosolyogva nézte a katonát.
    – Semmire – felelte szomorúan. – Hiába gondolkodtam rajta egész nap, nem jutottam semmire. Ez a te döntésed, én nem tudom befolyásolni. Ha úgy döntesz, hogy segítesz nekem, akkor nagyon boldog leszek. Ha úgy döntesz, hogy nem segítesz nekem, akkor nagyon szomorú leszek. De bárhogy döntesz, én elfogadom.
    A tündér nem felelt, csak nézte átható tekintetével. A katona úgy érezte, mintha belelátna a bensőjébe, egészen a szíve mélyére.
    – Úgy döntöttem, hogy segítek neked.
    – Nagyon köszönöm, nagyon köszönöm, én…
    – Még nem fejeztem be! Segítek neked, mert úgy érzem, megérdemled, de ennek ára van.
    – Persze, persze, kérj, amit csak akarsz, bármit megteszek, bármit megadok neked, csak segíts nekem, kérlek!
    – Én nem kérek tőled semmit.
    A katona nagyon megdöbbent.
    – Nem kérsz tőlem semmit cserébe? Hát az hogy lehet?
    – Én nem kérek tőled semmit – mondta újra a tündér –, de ahhoz, hogy visszanyerd a bátorságod, ki kell állnod egy próbát.
    A katona meglepődött. Próbát? Azt hitte, csak iszik a forrásból és kész, visszanyeri tőle a bátorságát.
    – Milyen próbát? – kérdezte óvatosan.
    – Holnap éjszaka gyere el ide az erdőbe a forráshoz. Ha a falu templomának harangja elütötte az éjfélt, akkor ihatsz egy kortyot a vízből. De nem többet, csak egyetlen kortyot. Aztán menj vissza a táborba. Összesen hét éjszaka kell ezt megtenned. Jól vigyázz, mind a hét éjszaka, pontban éjfélkor kell innod és csak egy kortyot, különben nem nyered vissza a bátorságod.
    A katona csodálkozva nézett a tündérre. Ennyi az egész? Hét éjszaka idesétál, iszik egy korty vizet, és már meg is gyógyult? Ez sokkal könnyebb próba, mint gondolta.
    – Jól van, így fogok tenni. És köszönöm szépen, hogy segítesz nekem. Akkor holnap éjfélkor találkozunk.
    – Én nem leszek itt.
    A katona nagyon elcsodálkozott. Milyen különös tündér ez?
    – Hogyhogy? Azt hittem, itt leszel és nézed, hogy tényleg csak egyetlen kortyot iszok-e a vízből.
    – Arra nem lesz szükség.
    – Nem lesz rá szükség? Miért nem?
    – Azért, mert megbízom benned. És ne felejtsd el, én tündér vagyok. Tudni fogom, ha megszeged a szabályokat, akkor is, ha nem vagyok itt és nem látlak.
    – Én becsületes ember vagyok. Meg akarok gyógyulni. Mindent úgy teszek majd, ahogy mondtad.
    A tündér most nem mosolygott. Átható tekintetével a katona arcát fürkészte. Nagyon komoly volt, amikor megszólalt:
    – Az élet sokszor választás elé állítja az embereket. Van könnyebb út és van nehezebb út, de sokszor bebizonyosodik, hogy a könnyebbnek hitt út a nehezebb. Mindig van választási lehetőség, te döntesz, hogy merre indulsz, melyik úton, ezért jól gondold meg, mit választasz. Van olyan út, amiről nem lehet letérni, és van olyan út, amin nem lehet visszafordulni. A döntés a tiéd.
    A katona csak nézte a tündért. Bármit megadott volna érte, hogy visszanyerje a bátorságát. Ha ehhez az kell, hogy kiálljon egy próbát, akkor megteszi.
    – Vállalom! – bólintott határozottan.
    – Rendben. Kitartás, és sok sikert! – mondta a tündér, és már ott sem volt.
    A katona elgondolkodva indult vissza a táboruk felé. Hét nap, hét korty. Ez a próbatétel. Nem lesz nehéz, biztosan meg tudja csinálni, és aztán újra bátor lesz.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

S.MikoAgnes2022. február 15. 11:44

"megbízom benned."

Ó, milyen fontos kijelentés! Ám, jelzel valamit a jövőbe tekintve:

"– Az élet sokszor választás elé állítja az embereket. Van könnyebb út és van nehezebb út, de sokszor bebizonyosodik, hogy a könnyebbnek hitt út a nehezebb. Mindig van választási lehetőség, te döntesz, hogy merre indulsz, melyik úton, ezért jól gondold meg, mit választasz. Van olyan út, amiről nem lehet letérni, és van olyan út, amin nem lehet visszafordulni. A döntés a tiéd."

Hű, de izgi!!!

Raszputyin2022. február 13. 21:53

@Kicsilany47:

Megtörtént. Akkor sem esem ki az ülésből, ha fejjel lefelé repülünk.

Kicsilany472022. február 13. 21:31

@Raszputyin
Öveket becsatolni ;-).

Raszputyin2022. február 13. 20:59

Valahogy úgy érzem, lesz ebben a történetben még csavar...