Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A kemencekészítő 10. rész
Kicsilany47• 2023. november 29. 16:22 • olvasva: 103
– És mégis mit akarsz csinálni? – kérdezte Zsuska meglepetten.
– Elmegyek a szomszéd falvakba, és körbekérdezek, hátha kell valakinek új kemence, vagy a régit megjavítani.
– Évek óta nem foglalkoztál ezzel...
– Nem számít. Ezt nem lehet elfelejteni.
– Nem tudom, hogy jó ötlet-e...
– Nagyon az, biza. Majd kérek előleget a munkára, és abból kifizethetem a gyógyszert.
– És ha nem találsz munkát?
– Biztosan találok, ne aggódj! Minden rendben lesz.
Másnap reggel Miklós korán felkelt, gyorsan bement a faluba, nyitásra oda is ért a patikához. Ahogy belépett az üzletbe az orrát megcsapta a jellegzetes illat. A polcok és a vitrinek tele voltak mindenféle gyógyszeres tégelyekkel, gyógynövényes dobozokkal. Levette a kalapját, és idegesen szorongatta a kezében.
– Jó napot! Mit adhatok? – kérdezte az alacsony, kopaszodó, fehér köpenyes férfi.
– Erre a gyógyszerre lenne szükségem. A kislányom nagyon beteg...
– Értem, mutassa csak!
A patikus megigazította a szemüvegét, és figyelmesen elolvasta a receptet.
– Más nem lesz?
– Nem, csak ez.
– Rendben. Délután jöhet érte, addigra elkészítem.
– Köszönöm szépen.
Miklós tanácstalanul álldogált egyik lábáról a másikra, nem tudta, hogy kezdjen bele a mondandójába.
– Valami baj van? – kérdezte a patikus
– Én csak... most nem tudok fizetni... De ha összegyűjtöttem az árát...
A férfi rosszallóan végigmérte.
– Kemencekészítő vagyok... hamar meglesz a pénz... Pár nap alatt megkeresem...
– Nem segíthetek – mondta a patikus kimérten.
– Kérem szépen... Csak pár napról lenne szó... Adjon nekem annyi haladékot! Nem akarom becsapni. Gyógyszer nélkül a kislányom...
– Nézze, uram! Nagyon sajnálom, hogy beteg a gyereke, de nekem is van családom, akiket el kell tartanom. Ha mindenkinek hitelben adnám a gyógyszert, elég hamar becsukhatnám a boltot. Hagyja itt a receptet, én elkészítem az orvosságot, maga meg jöjjön vissza érte, ha megkereste a rávalót.
– Rendben, úgy lesz – mondta beletörődve.
Miklós nagyot sóhajtott miután becsukódott mögötte a patika ajtaja. Mégis mikorra sikerül neki összegyűjtenie ennyi pénzt? Kicsi Zsuskának most kellene az orvosság. Szomorúan indult hazafelé, és olyan görnyedt volt a tartása, mintha a világ összes gondja az ő vállait nyomná. Éppen befordult a templom előtt a faluból kivezető útra, amikor hirtelen felkapta a fejét a dühös kiabálásra.
– Ó, hogy száradna le a tökötök, mihaszna kölkei! A ragya verje ki a pofátokat, hogy egy lány se álljon szóba veletek, ha felnőttök! Nem szégyellitek magatokat, koszos kis senkiháziak?!
folyt.köv.
Perzsi.2023. december 4. 17:19
@Kicsilany47: Olvastam a 11.részt is, csak mikor rákerestem a nevedre, valamiért a 10.részt dobta fel a rendszer, ezért írtam ide. Várom a folytatást.🙂
Kicsilany472023. december 4. 17:17
@Perzsi.
Kedves Erzsi, ez annyira aranyos hozzászólás volt, köszönöm szépen :-). Fent van a 11. rész is, és nemsokára felteszem a következőt. Jó olvasgatást kívánok!
Perzsi.2023. december 4. 12:52
Jav: kicsit
Perzsi.2023. december 4. 12:51
@Kicsilany47: Kicdit önző módon , vártam hétvégén a folytatást, miközben pontosan tudom, hogy az ember hétvégén többnyire pihen. Azért figyelek, hátha...🙂
S.MikoAgnes2023. december 1. 18:46
Csak az áldott jószívem íratta velem drága Krisztikém....mint magzatát vesztett nő, annyira féltem a kislányt!!!
Köszi értem aggódásod, már viccesnek tűnik az esésem.....: Ági
Kicsilany472023. december 1. 11:32
@S.MikoAgnes
Drága Ági, a patikusnak muszáj volt egy kicsit szőrös szívűnek lennie, hogy folytatódjon a történet. Nemsokára felteszem az új részt, és akkor kiderül, ki és miért kiabált :-). (Nagyon örülök, hogy nem tört csontod. Nagyon vigyázz magadra!) Szeretettel ölellek: Kriszti
S.MikoAgnes2023. november 30. 18:05
Még reggel beírtam a gondolataim, de elszállt. Elfelejtettem rákattintani az elküldésre.
Lelketlen volt ez a patikus. Látom magam előtt a jelenetet, Miklós kétségbeesett, becsületes arcát....pedig a patikusnak is vannak gyermekei....
Hű, de kíváncsian várom azt is, mi lehetett a dühödt kiabálás oka ?!
Kicsilany472023. november 30. 10:14
@Mikijozsa
Köszönöm szépen, kedves Miklós :-), örülök, hogy tetszik. Sokszor eszembe jut, hogy a nagy vagyonnal rendelkezők vajon boldogok-e? Mikor mondják azt, hogy köszönöm, ennyi elég lesz, nem kell több? Képesek-e jól használni a lehetőségeiket, és segíteni a világ kevésbé szerencsésebb felén? Szeretném azt hinni, hogy köztük is vannak önzetlenül és nem csak üzleti érdekből segítő emberek.
Kicsilany472023. november 30. 10:08
@Raszputyin
Örülök neki, Szerelmem, hogy így érzed. Ha nem jön közbe semmi, holnap hozom a folytatást. Egyébként volt egy olyan érzésem, hogy az utolsó mondatok tetszeni fognak :-D.
Kicsilany472023. november 30. 10:05
@Törölt tag
Köszönöm szépen, kedves Mónika, jó olvasni a lelkesedésed :-). Nem vagyok vérprofi, csak próbálkozom, és néha bejön :-).
Mikijozsa2023. november 29. 18:20
úgy általában nem nagy értékűi vegyszerek - gyereknek ingyen kellene adniuk, ez a nem mindegy, mert ebben a világban akinek a világminden pénzénél több pénze van, az, milyen jogon birtokolja? S aki rászoruló - az mért kell üres zsebbel kirekesztve éljen a neki nem ját semmi a bőség kosarából? Szomorú ennek a világnak bukás lesz a vége, gratulálok - szépen fogalmazol
Raszputyin2023. november 29. 18:11
Kincsem, ez a rész is mély érzelmekről árulkodik. De már nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Az a szitkozódást a végén... Na, azt akár én is írhattam volna.
Törölt tag2023. november 29. 16:39
Törölt hozzászólás.