Kicsikinga blogja

Kint két kézzel tépi a szél a fák leveleit, az égen viharfelhők konspirálnak egy kiadós eső érdekében.

Beethoven IX. szimfóniáját hallgatom. Gyönyörű. Karajan vezényel. Még gyönyörűbb!

A konyhában melegedő ebéd illata, diszkréten jár körbe, csak úgy betekint ide is, oda is.

Csend és béke.  Kedves kis tárgyaim, akik a rég múlt idők óta hűségesen tartanak ki mellettem, boldogan fogadják simogató tekintetemet.

„Köszönöm, hogy velem vagytok, köszönöm, hogy veletek élhetek és köszönöm, hogy élhetek”-suttogom, mikor a közeli templom harangja delet hirdet méltóságteljesen, és imára készteti a lelket.

 

Itt van a boldogság mostanában, igen itt van, ebben a barátságos meleg kis szobában.

Szép szelíden szólt a szemem,

S súgta halkan énkedvesem...

 

Ünnepet ül kint a Világ,

Dús illatú ezer virág

Adja ölét, kéjes nászban,

Szemérmetlen orgiában.

Végső boldog sikolyával,

Édes, buja illatával,

Lehel csókot szerelmére,

A megújult Természetre.

Tavasz ölel tiszta szívvel,

S simogató szép kezével,

Mosolyt rajzol, fűre, fára,

A Világnak bús arcára.

 

Szép szelíden szól a szemem,

Ne sírjunk most énkedvesem...

 

Ünnep alatt tilos a gyász,

De a tegnap, és a szép nász,

Nincs már velünk,

Kint az Élet,s mi temetünk…

Legyen hát a sok szép virág,

Sírhalmán egy meseszépnek,

Kettőnk igaz szerelmének.

 

 

 

 

Aludni vágy, készülődik,

Pironkodva így vetkezik

Fű, fa, virág, megfáradva

Gondol vissza tavaszára.

Ölét adta kéjes nászban,

Szemérmetlen orgiában

Édes buja kábulatban

Kacagott a nyári napban.

Víg kedélye már elhagyta,

Múltját felhő takargatja,

Hűvös hideg új románcban,

Deres hajú ősz karolja.

 

Beszélgettem

 

 

Szép havas estén jöttem őt megnézni,

Kivel oly sokat lehetett beszélni,

Kinek hangja maga volt a zene,

Étkemül szolgált az akkori élete,

Álomba, puha lépteiben ringtam,

Mégis a jót, már elhagyni vágytam,

Szóltam is sietve, mert látni akartam.

Madonna arca, gyönyörű mosolya,

Szép kezének minden mozdulata,

Találkozásunk aznap maga lett a

                CSODA.

 

Köszönöm szépen, hogy azon az este,

Te megöleltél, fájdalmad felejtve…

 

         ÉDESANYÁM

 

Köszönöm, hogy akkor  azon az estén is csendes, és halk voltál, mikor megszülettem, és most  is csendben, szótlanul mentél el...

Én is csendben sírok, nehogy szomorú legyél Drága Édesanyám!

Szemlesütve várom szavad,

Szégyenem lesz majd igazad.

Sok-sok éve tűrsz már engem,

S én ezt eddig nem köszöntem.

 

Szeretnélek megkövetni,

Terheiden könnyíteni,

             Hisz

Soha meg nem kérdeztelek,

Egyszerűen leéltelek…