Kicsikinga blogja

Kicsikinga•  2011. október 10. 12:09

Fázósan...

Dérbe didergett a harmat,

Az éjszaka könnye.

Alszik a nap felhők alatt,

Nincs ki letörölje…

 

Kicsikinga•  2011. október 7. 18:23

Végtelenben...

Kicsikinga•  2011. október 4. 12:27

Méltósággal...

Ropta táncát parázs hévvel,

Szerelemnek vad tüzével.

Nem gondolt ő csak a mára,

Buja boldog éjszakákra.

Dús haját már összefonta,

Gúnya lett a szép tafota.

Szerelmei mind elhagyták,

Összes ékét learatták.

Szép maradok mindörökre,

Kacsintott a levelekre.

             Kik

Zavarukban elpirultak,

Mielőtt a porba hulltak…

 

Kicsikinga•  2011. szeptember 29. 13:39

Útra kel...

 

Még egy búcsúpillantást vet a hársfa sápadt-zöld lombjára, az újságárus pavilonjánál olvasgató szellőre, a templomtoronyra, a kedvesen totyogó galambokra…

Már nem hunyorog, mikor Istenhozzádot int a Napnak.

Szorgos szél segíti a csomagolásban, hisz holnap indulnia kell!

 

Ablakomon egy apró levél, amelyben utolsó ereivel* üzent: ne bánkódjak, örüljek, hogy együtt lehettünk…

Igen, örülök és köszönöm neked kedves szép Szeptember!

Remélem, hogy még találkozunk…

 

 

 http://www.youtube.com/watch?v=8qOR13-M2rc&feature=related

 

 

* Elsárgult, fonnyadt kis testén még látható volt egy-két halványzöld  ér, aminek ereje "írt" nekem...

 

Kicsikinga•  2011. szeptember 28. 11:25

Csak úgy...

Nem feltétlenül jelent degenerált pózt a száj sarkainak fölfelé ívelése.

Ezt nevezhetnénk akár mosolynak is.

 

Miért hiszi sok ember, hogy ha felé nyúlik egy kar, vagy urambocsá (!) hozzáér egy járdaszegélynél, egy átjárónál, akkor biztos,hogy a kézitáskája utolsó pillanatait éli nála, vagy netán - a napi használatra megtanult - karate, vagy kung-fu hirtelen emlékezetbe idézésével kell a védekező állást fölvennie…

        Majdénmegmutatomnekihogyvelemnemlehetcsakúgy!

Mit??????????

Kérdezném sokszor, mit?

Nem akart mást, mint átsegíteni valakit, nem akart mást, mint egy jobb pillanatot szerezni másnak, és SAJÁT MAGÁNAK is!

Szörnyű feltételezés, tudom, és nagyon régimódi a mai „holazapénzhaddkapjamel”- világban, de én már csak megmaradok eléggé el nem ítélhető módon annál a ma sajnos konzervatínak minősülő verziómnál, hogy igenis, FIGYELJÜNK EGYMÁSRA, ne csak azért, hogy leirigyeljük a kabátjáról azt az egy gombot, amennyivel neki több van, hanem…

 

Megfigyeltem, megéltem, és tapasztalatból mondtam.

Nem sérteni kívánok, mert azt soha nem tenném!