Kicsikinga blogja

         

 

Ropta táncát parázs hévvel,

Érzékei vad tüzével.

Nem gondolt ő csak a mára,

Buja, boldog éjszakákra.

Dús haját már összefonta,

Gúnya lett sok szép tafota.

Szerelmei mind elhagyták,

Összes ékét learatták.

 

Szemeiben könnyet rejtve

Kacsintott a levelekre,

             Kik

 Zavarukban elpirultak,

Mielőtt a porba hulltak…

 

Figyeljétek csak?

Az a szürke felhő ott, igen pont ott, ahol most látjátok, csak azért jött, hogy ő is elbúcsúzzon a nyártól!

Ha sírni kezd, ne haragudjunk Rá, hiszen csak meghatódott!

 

 

Még egy búcsúpillantást vet a hársfa sápadt-zöld lombjára, az újságárus pavilonjánál olvasgató szellőre, a templomtoronyra, a kedvesen totyogó galambokra…

Már nem hunyorog, mikor Istenhozzádot int a Napnak.

Szorgos szél segíti a csomagolásban, hisz nemsokára indulnia kell!

 

Ablakomon egy apró levél, amelyben utolsó ereivel üzent: ne bánkódjak, örüljek, hogy együtt lehettünk…

Igen, örülök, és köszönöm neked kedves szép Szeptember!

Remélem, hogy még találkozunk…

 

http://www.youtube.com/watch?v=BXibDJnACzY

 

 

 

 

Aludni vágy, készülődik,

Pironkodva így vetkezik

Fű, fa virág megfáradva,

Gondol vissza tavaszára.

Ölét adta kéjes nászban,

Szemérmetlen orgiában

Édes buja kábulatban

Kacagott a nyári napban.

Víg kedélye már elhagyta,

Múltját felhő takargatja,

Hűvös hideg új románcban,

Deres hajú ősz karolja.

 

Ez az év is öregszik...

Meghallottam ,hogy a friss zöld levelek halk susogása, már érdes zajjá idősödött, mikor tenyerükkel végigsimitottak a hajnal arcán...