ÜNNEPEIM...

ADVENT – KARÁCSONY - HÚSVÉT - HIT

 

 

Advent

 

Ágrólszakadt reményeit
Zsebre gyűri félszegen,
Mellé teszi örömeit,
Megférnek a szűk helyen.

Fázó kezét sosem nyújtja,
Ne higgyék, hogy enni kér,
Szemében a vesztett múltja,
Minden kincsnél többet ér.

Szomorú, hogy ünnepesten
Koszorúján nincs gyertya,
De a szíve melegében,
Ott ég hite négy lángja.

 

 

*

 

Adventjeim

 

Megőriztem emléküket,
Egyiket sem felejtve,
Mert
Tíz körömmel véstem mindet,
Fájást tűrő kezembe.

 

*

 

 

Jászolnál

 

Fáradt ima térdel
Óhaját sóhajtva

Maradj csendes éjjel,
S
Szólj rá a nappalra.

 

*

 

 

Betlehem

 

Szalmaszagú menedékben
Ígért csodát várt az alkony,
Kit
Megszült az a szeplőtelen,
S átkozottul boldog asszony...

 

 

*

Dísztelenül

 

Szalmaszagú menedékben,
Barmok szőre volt a bársony.

Titkát szülte féltett csendben
Egy
Átkozottul boldog asszony...

 

*

 

 

 

Karácsony

 

Dolgotszokott kezeivel
Jó kalapját szorítja,
S
Keresztet vet tisztességgel,
Vasalt ingét vigyázva...

 

*

 

Gazdagon...

 

Készül már az ünnepestre,
Mikor ágyát teríti.
Jó ruháját meg ne gyűrje,
Maga mellé fekteti.

Hideg utcán mosolyogva
Álmodja az életét,
mert
Két kezébe kulcsra zárta
Karácsonynak melegét...

 

*

Hazafelé...

 

Csendes volt az éjjel, nagyon, nagyon csendes,
Csak egy csillag szólta, szólta, hogy "siess".
Megérkeztem oda, oda hol nincs bánat,
Hol már soha semmi, semmi nem fájhat.
Megköszönöm halkan, halkan nagyon szépen,
S
Térdet- fejet hajtok egy jászol melegében...

 

*

 

 

Sorstalanul...

 

Apró csillag suhant
Fel a magas égre,
Meleg fényét ontva
Három üldözöttre.

Apró csillag zuhant
Lefelé a mélybe,
Hol kialudt fényével
Hullott egy keresztre,
S
Együtt halt meg azzal, kinek életét hirdette.

 

*

 

Szánalom...

 

Sebeidet bekötözném,
Szörnyű terhed segíteném,
Vedd a kendőm, másom nincsen,
Lesz majd véred legfőbb kincsem.

Szelíd szemét rám vetette,
Gyötört arccal megköszönte,
S
Felém nyújtott két kezével
Homlokomat megtörölte...

 

*

 

 

Kőkereszt

 

Feszület az útnál, én előtte állok,
Meg ne hallja senki, némán kiáltok,
Igazítsd léptemet, jó irányba menjek,
Szemeddel kövess, és én is követlek.

Vállamon az évek, mint ácsolt keresztek.

 

*

 

 

Cipőben...

 

Ablakomhoz reménykedve
Szaladt gyermek lelkem,
Ki
Ajándékul feledhette,
Hogy már felnőtt lettem...

 

*

 

Hálásan a hűtlenségért…

 

Újesztendő küszöbénél
Vigyázz, meg ne botoljál.

Mondanám,
de elsiettél,
S
Engem megint itt hagytál...

 

/Az Óévhez szóltam/

 

 

 

*

 

Igazul...

 

Csendben ment el, méltósággal,
Bűnöm s vétkem igájával.
Nehéz terhét nem sokallta,
Megváltásom lett a kínja.

Érjen engem, térdet hajtva,
Feltámadás szép hajnala!

Halleluja!

 

*

 

Szemlesütve...

 

Harminchárom rügyet bontott,
A hit, remény és szeretet,
Keresztfán függ szép gyümölcse,
S
Vele lelkünk ismerete,
Mindörökre...

 

*

 

Nagylelkűen...

Szennyesemet elrejtettem,
Megszánva a sebeidet.
Azóta már tisztább lettem,
Mert
Gyakran mosom kezeimet...

 

 

Megváltás

 

Vállad vitte vétkeimet,
Bírhatatlan nehezemet.
Most
Életemnek összes terhe
Belefér a két kezembe...