Tűzdelve...

Ha megsült, tegyük hűvös helyre kihűlni, és csak azután szeleteljük…

 Ugyan, ki ne tudná ezt a konyhai axiómát?!

 

Rendben van, tegyük…

Kezemben a tepsi, benne két igen csinos bejgli és én elindulok, hűvös helyet keresni a panelház apró kis lakásában.

Egy kezem még szabad volt, amivel Rod Stewarttal teljes összhangban énekelve a szép Karácsonyi dalokat, laza ritmusban fölemeltem a kisebbik szoba asztalára tett hőmérőt, ugyanis kérem, én készültem!

Napok, mit napok, hetek óta nem kapcsoltam be a radiátorokat, ebből kifolyólag a szomszédaim is kissé melegebben öltöztek otthonra, ami azt jelentette, hogy pontosan ugyanúgy járkáltak otthon, mintha éppen akkor jöttek volna meg kintről az utcáról, ami engem nem zavart egy cseppet sem. Amúgy sem szólok bele senki öltözködési stílusába, hacsak nem kér meg, hogy véleményezzem…

Szóval, a hőmérőt nézve kicsit zavarba jöttem, mert pontosan 25 fokot mutatott!

Jaj!

De hiszen ugyanennyi van a kicsivel nagyobb szobában is, ahol megy a radiátor??!!

Jaaj!

„ Have yourself a merry little Christmas, tralala, ja, igen a 25 fok! Most nem énekelünk, hanem hűvöset keresünk, s ha nem találunk, akkor kreálunk

- mondja egy belső hang bennem, vigyázva, hogy megmaradjon A-dúrban, mert akkor  make your dream…tralala, nem stimmelek az én imádott „öreg skótómmal”!

Hű de szépre sikerült ez a bejgli, de még mindig nincs hűvös helyen.

Lassan már attól fog kihűlni, hogy a ritmusra lóbálom!

Nos, akkor még mindig nincs hűvös helyem, amikor egy váratlan fordulattal, oh yeah, tralala, ott termek az ablak előtt, ami az egyedüli élő anyag, vagyis fa, ebben az egész betondobozban.

Ő sem szeretheti a vasbetont annyira, mert jó nagy távolságot tart évek óta egyre messzebb kerülve…

HIDEG!!!!!!!!!!!!!

Igen!

Ott jön a hideg, de mennyire, hogy jön! Csak úgy dől befelé!

Az, hogy most már tudom, miért fizetek olyan sokat a távfűtésért és mindig fáztam, majd későbbre hagyom, amolyan dohogós időszakra.

Most a bejgli a fontos és az én legkedvesebbem az én Drága Fiam, akinek készítettem, és még fogok, hajjaj, de mennyire, hogy fogok!

Virágtartó el balra, két doboz ügyesen párhuzamba állítva a megfelelő távolságra, és a tepsi, benne két csinos bejglivel már ott van a hűvösben, …

Merry Christmas baby, oh yeah…tralala…

 

Legkedvesebbem érkezik.

A könyökömmel ajtót nyitok, mert már csak azon nem volt a töltöttkáposztához készülő töltelékből.

Arcán elégedett nyugtázás a jó illatokat illetően, enyémen az aggodalom, hogy most melyik szomszédnál készítsek egy gyors vacsorát Neki, mert az egy gáztűzhely az kevésnek bizonyult a projektemhez és az „Ó, anyukám, ne izgasd magad, nekem megfelel egy hagymástojás is”-hoz.

Hagymástojás!!!!!!!

Hol a hagyma? Hol a tojás? Egyáltalán mi is az, hogy hagyma?! Mi is az, hogy tojás?! A hétköznapokban, mert Karácsony van és akkor a hagyma, az káposztatöltelék, a tojás az a bejglik „tartozékaként” sárgája és fehérje, már jó egy hete tudatomban!

Megoldódott a dolog, mert ugyan éhes maradt az én Legkedvesebbem, de nemeslelkűségéről újabb tanúságot tett!

Mindig 24-én szoktam a fát a lakásba behozni, de most minden sokkal másabb, sokkal izgalmasabb és több!

Ugyanis 3, azaz három fát vettem!

Nem került túl sokba, mert régi ismerőseimnél vásároltam…

Jöttek a fák szép sorban, és az én nemeslelkű Legkedvesebbem átvette tőlem az egyik legizgalmasabb feladat megoldásának terhét, jelesül, befaragta a még véletlenül sem beleillő fák törzsét a még véletlenül sem alkalmazkodó tartókba!

Most jött az este sokadik meglepetése, ugyanis egy eddig kizárólag gyertyák karcsúsítására használt kést kezébe fogva, pár kalapácsütéssel elintézte az ügyet!

A fák ott pompáztak már megtoldott lábakkal és várták, hogy a megszokott helyükre kerüljenek…

EDDIG CSAK EGYET SZOKTAM- visított bennem a felismerés!

Legkedvesebbem ezt is megoldotta!

Fogta a fát és felrakta a kisebbik szoba ablaka elé egy zongoraszékhez hasonló virágtartóra…

Csodálatos! Pont oda illett! Még ilyen szép fám nem volt az biztos és az egész szoba egycsapásra (no, az egy kicsit több volt egynél…) ünneplőbe öltözött!

 

A káposzta főtt, még a hagymástojás is elkészült, sőt feldíszítettem a fákat is, ha már itt vannak egy nappal előbb, akkor nem hagyom utolsó pillanatra, ahogy szoktam…

Konyhaablak kinyitva, a lakás igluvá alakítva, káposzta kihűlve velünk együtt…

Megtaláltam az ágyat is…

Gyönyörű Karácsony este volt készülőben másnap reggel.

Úgy is lett!

 

A fák frissen és üdén ragaszkodtak apró kis leveleikhez, amikor ebéd után a bejglikért alászálltam, ugyanis pontosan a fa mögé kerültek, a csodaszép társaságuk miatt, amit kaptak…

 

Teltek a napok nagyon gyorsan, fogytak a bejglik nagyon gyorsan!

Nem baj, majd Újévkor sütök újra…

Sütöttem.

Azóta kitavaszodott, és én minden nap a meteorológusokat géppisztollyal a lelkemben hallgattam!

Mi lesz a bejglikkel??!!!

Let it snow!!!!!

Rod meg csak úgy valkol in de vintervanderlendben, Neki könnyű, de én a hőmérővel a kezemben már kevésbé jó hangulatban és néha hangnemet váltva, sírva kértem, hogy LEGYEN MÁR HIDEG, HA TÉL VAN!

Újévi bejgli a fa alatt, én alászállva a napi kontrol miatt, de mitől szúr a fejbőröm? Miért szúr a bejgli?

Jakérem, a szép kis fa elfelejtette ígéretét, miszerint örökké zöld marad, és soha nem hullajtja le a leveleit!

Akkor még nem tudta, hogy létezik egy betondoboz, amit panellakásnak hívnak, ahol egyetlen hűvös zug sincsen, ha kell!

Így sok időbe telt, amíg ki tudtam fésülni a hajamból az apró kis tűket, valamint hosszas kézimunkával eltávolítani (?) a ruhámból is őket!

 

                            ÉLETEM LEGSZEBB KARÁCSONYA VOLT!

 

 http://www.youtube.com/watch?v=JChA2MHNk2c