Pár baj...

Kicsikinga•  2016. november 8. 14:48

                                                                 

 

Kedves hozzám az életem,
Kesztyűs kézzel bánik velem.
Feketében, tisztességgel,
Jön követe minden éjjel.

Kihívását elfogadom,
Elfáradt már békejobbom.
Összeteszem két kezemet,
S
Megnevezem segédemet...

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kicsikinga2016. november 15. 08:27

@anci-ani:
Köszönöm, drága Ancikám!

Kicsikinga2016. november 15. 08:26

@keramonika:
Drága Mónikám, most, és nagyon sokszor meghatódom, amikor hozzám szólsz.
Olyankor megölellek, és köszönöm!
Most is így volt!

anci-ani2016. november 14. 19:40

Zseniális!!!
Mindig különleges egyedi remek gondolatokat örökítesz meg
drága Kingám! Varázslatos!

keramonika2016. november 9. 14:21

Drága Kinga!
Áldottak a kezeid!
a távolból sokan fogjuk azokat....talán nevezhetjük magunkat nappali segédeidnek...
Éjjelre pedig az összekulcsolt kezek olyan csodálatos oltalmat adhatnak...milyen gazdag vagy....micsoda segéd áll melletted!!!!! Fenséges! a versed is
Köszönettel: Monika

Kicsikinga2016. november 9. 13:30

Hálás köszönetem mellett, csak egy pár szót szeretnék szólni Hozzátok, Kis Társaim.

Mielőtt elalszom esténként, még meg kell vívnom a párbajt a nappalokban kapott "kesztyűlegyintések" miatti gondolataimmal, de mivel tudom, hogy összetett kezeimben ott van "A SEGÉDEM", ezért bátran állok ki, és nem félek...

Szeretettel kívánok szépséges életet Nektek, és kevés kihívást az éjszakai követektől!

Rozella2016. november 9. 12:14

Kingám, a baj nem jár egyedül, ahogy mondják, mindig akad párja.. de ne bánd a kihívást, fogadd el, mert kitűnő segédeid segítenek vívni: a nevük: Szeretetet, Lélek, Kitartás, Bölcsesség, Humor, Becsület.. és persze, mert heten vannak, mint a törpék az ő Hófehérkéjük körül, na mit gondolsz hogy hívják a hetediket?? igen, a neve: VERS..:)

Választottam neked most a te gyönyörű soraid mellé egyet a sok közül:

"vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül"

/Kányádi Sándor: Előhang/

ariamta2016. november 9. 11:37

Csodálom minden egyes sorodat, drága Kingácska! Gyönyörű!

Andicsek2016. november 9. 05:18

Kedves hozzád, hiszen szeretet és jóság lakik szívedben 🌻 drága Kingácska !
Szeretettel ölellek : Andi

merleg662016. november 8. 21:50

Kedves Kinga! Békülj ki önmagaddal és ne párbajozz! Az élet, a sors, nem ellenfél! A versed viszont remek!

okeanus2016. november 8. 19:46

az élet nem ellenség, hanem állapot,..néha nehéz, olykor jó,.. végső soron a Fold szelleme...így csak önmagaddal párbajozhatsz, ami önpusztító..

MKKlara2016. november 8. 18:14

Hühaaa, ezt(is) nagyon jól megirtad! :)

Perzsi.2016. november 8. 18:04

Szuper lett!

Ametist2016. november 8. 18:04

:) Ez jó, ötletes!

Doli-Erzsi2016. november 8. 15:11

Magható fohász...
Ölellek.

Krisztinka2016. november 8. 14:52

Kingácska...mesélj kicsit...mi történt, történik...puszi