Mindenszentek egyike...

Kicsikinga•  2017. november 1. 11:00

Mindenszentek napjára valóban sütöttem pogácsát, és miközben adagoltam a hozzávalókat - úgy gondolomra -, jó lett volna sok-sok mindent megkérdezni, a nagyon fiatalon elhunyt, drága nagymamámtól, akinek a busza után addig szaladtam sírva kiskoromban, amíg az meg nem állt, és én mehettem az én Hámikámmal, aki onnan kapta nevét, hogy mindig etetett, és természetesen a kanalat közelítve felém, mosolyogva mondta, a klasszikus "hámm"-ot.

A nagy-nagy városból így kerültem az imádott falusi környezetbe, ahol ilyenkor a templomban ültem, és imakönyvvel a kezemben pontosan úgy tettem, ahogy azt a fejkendős néniktől láttam. Nagyon kellett koncentrálnom, mert az örökké nyugtalan fantáziám inkább végigsétálta a falakat, a képeket, az oltárt, a pap bácsit...

Elhatároztam, hogy meg fogom kérdezni, Ő miért ehet - ihat a misén, és én nem...

Az orgona, az lenyűgözött, csak a közelünkben éneklő nénik, gyakran túlharsogták, és én azt nagyon nehezményeztem, de nem szóltam, inkább eltereltem a figyelmemet...
Ja, és nem ütöttem a lábammal a ritmust...
Ez nagyon nagy erőfeszítést kívánt tőlem, de hősisen kibírtam...

Amikor a várható ebédnél jártam, akkor bizony, már egy másik érzékem kerített hatalmába, és attól kezdve, az aranyló levest, és a pecsenyéstálon gőzölgő finom főtt húst, mellette a paradicsommártást, és a kapormártást láttam lelki szemeim előtt...


Szépen felálltam, amikor mindenki, bár igazából fogalmam sem volt, hogy miért, de mivel Hámikát nagyon szerettem, ezért én mindenre képes voltam Érte...

Csípős hideg volt már, és én a hófehér térdzoknimban bizony fáztam, ezért csak úgy tudtam fölmelegíteni magam, ha spiccbe szöktem, és ott a Nagymamám mellett egyike voltam a sok kis hattyúnak, csak nem tütüben...

Hámikám nem volt sokbeszédű, de időnként muszáj volt megállni, és az Őt köszöntőt üdvözölni...

Hazaértünk!

Nagyon nagy kapu vezetett a házba, a kilincsét nem értem föl, ezért már alig vártam a csodálatos kezet ( a másik az enyémet fogta), akinek köszönhetően, én beléphettem abba a mesevilágba, ami azóta is, és örökre, az enyém maradt...

Most már könnyekkel küszködöm, de még beszélek, mert muszáj, mert kell, mert jó, és nem baj, ha fáj...

Gyors pillantást vetettem az udvartartásomra...

Minden a helyén volt, bár mi tagadás, az orgonabokor, és  a nagy diófa, kissé gyér öltözetben, mondhatnám neglizsében, fogadott, de őket nem Hámika öltöztette, mint engem...

A konyhában soha nem aludt ki a tűz, ott mindig meleg volt, ott mindig finom illat volt, és a kisspájzba is bemertem menni, pedig egyszer találtunk egy egeret, amit nagymamám gyorsan kiküldött az udvarra (most már tudom, hogy ugyanolyan viszonyban volt vele, mint én), vagyis nemes egyszerűséggel, az igazat szólva, Ő is, és én is, féltünk...

Jaj, de éhes vagyok!

Már mostam is a kezemet (ma már a "kezeimet"...), és hoztam a szép aranyrojtos szélű, egykor szép időket megélt, sötétzöld bársony párnácskát, ami segített abban, hogy elérjem az asztalt, és rácsodálkozhassak a gyönyörű látványra...

Ezért hát, hogy nekem minden Vasárnap, minden "hivatalos", és nem hivatalos Ünnep, ÜNNEP...

Ezért sütök pogácsát, és főzök aranyszínű levest, paradicsommártást, és kapormártást, és fokhagymamártást, és mártásmártást...

Egy apró kis konyhában, ahol naponta kialszik a tűz, ahol nincs kis spájz, sem nagy spájz, (Istennek hála, egér sincs! ), de  néha egy olajban sistergő fokhagyma illata, visszahozza a legdrágábbal töltött időt, és ŐT,

                                                     HÁMIKÁT

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2017. november 13. 11:36

Törölt hozzászólás.

Kicsikinga2017. november 13. 11:26

@judit.szego:
Drága Juditkám, én köszönöm, hogy eljöttél!
Remélem, hogy minden rendben van!

judit.szego2017. november 12. 18:39

Csodálatos emlékek, Kingácskám! Köszönöm, hogy megosztottad velem, velünk!

Kicsikinga2017. november 11. 07:26

@Bugatti350:
Nagyon kedves vagy, hogy eljöttél, és köszönöm az ölelést!
Nem utasítom el, csak visszaadom.

Bugatti3502017. november 10. 09:28

Kedves Kinga!

"Rengeteg kimondatlan szó maradt" ! Szép az emlékezésed Róla! Ölelésem! :)
István

Kicsikinga2017. november 9. 13:39

@J.T.Papp:
Nagyon kedves vagy!
Köszönöm a jöttödet, és a szép szavaidat!

J.T.Papp2017. november 7. 20:53

Csodálatos visszaemlékezés! Szinte megelevenedett a történet! Így egy kicsit én is visszarepültem nagymamám falusi házába, ahol gyermekkorom legszebb nyarait töltöttem. Köszönöm! Ölelésem: Tünde

Kicsikinga2017. november 6. 14:56

@stapi:
Jaj, most sajnálom, hogy én nem tettem el lecsót, mert az télen csodálatos élmény!
Sok hagymával bizony!
Az adja a finom alapízt!
Kérek szépen, csak egy pár villányit!

stapi2017. november 6. 13:54

Irigylésre méltóan emlékezel, kedves Kinga! Nagyon jól éreztem magam itt. Ma már korán reggel én is tüsténkedtem a konyhában... De én bizony csak egy üveg lecsót főztem be tarhonyával és egy darabka "reálos" lecsókolbásszal. De jó sok vöröshagymát adagoltam hozzá. Amúgy még a nyáron raktam el pár üveggel... Megyek is, és megvámolom! Köszönöm az élményt, amit írásoddal nyújtottál. :)

Kicsikinga2017. november 5. 09:48

@MKKlara: @Belle: @Maria_HS: @csillogo: Igen, Marikám, az élet már csak ilyen. Most eltört a mécses.

Ölelő szeretettel köszönöm, hogy itt voltatok!

csillogo2017. november 4. 16:58

Szeretettel olvastam ezt a nagyon kedves emlékedet, fájó, hogy már csak a szívedben élnek tovább és Te cipeled, olykor megtörsz, de járod utadat, hisz menni kell tovább........
Baráti ölelésem Kicsikingám!💚

Maria_HS2017. november 3. 14:10

Szép írásodat jó volt olvasni, örülök, hogy olvashattam: Maria

Törölt tag2017. november 3. 13:41

Törölt hozzászólás.

MKKlara2017. november 2. 16:10

Meghatott gyönyörű emlékezésed...!!!

Kicsikinga2017. november 2. 09:25

@dreaming58: @Rozella: @Mikijozsa: Most elsírtam magam. @955kondoros: @anci-ani: @merleg66: @Krisztinka:

Kedves Kis Társaim, úgy örülök, hogy itt voltatok!
Éppen főtt a leves, és közben ideülve írtam , csak írtam, és persze, hogy sírtam...

Krisztinka2017. november 1. 22:08

Tudod, Kinga mi a legjobb azon kívül, hogy nagyon megható olvasni egy másik ember szerető érzéseiről...hát az, hogy az íráson keresztül a képzelete hamar fut és sok-sok év távlatából is betudja fúrni a fejét abba a tárt karokkal váró ölbe és érezni tudja az illatokat...és egy csomó szépséges jóságot...mert volt egy csodálatos Nagymamája neki is....volt nekem is és a szívemben él nekem is:)

merleg662017. november 1. 20:14

Kedves Kingácska! Rengeteg emléket hozott vissza nekem is ez az írásod, melyben nagy szeretettel emlékszel nagymamádra...bár én nem szaladtam busz után...de imádtam azt amit főzött, hisz mindig a kedvemet kereste...Szeretettel gratulálok emlékezésedhez.

anci-ani2017. november 1. 19:24

Szívemig ért, könnyeket csalt szemembe!
Szeretettel ölellek drága Kingám!

955kondoros2017. november 1. 12:51

Mai világunkban öröm ilyen békés szépséget olvasni kedves Kingácska.Szeretettel:András

Mikijozsa2017. november 1. 12:32

nagyszerű írás, isten áldjon vigasztaló szeretetével

Rozella2017. november 1. 11:42

Megható, szeretetteljes emlékezés... Annyira jelenlévően itt van az a nagy kapu és mind Aki és ami mögötte megmaradt a szívedben... Megérintően szépen írtad meg!

dreaming582017. november 1. 11:33

Beleborzongtam!... Megkönnyeztem!... Láttam!
Veled mentem "fejetlehajtani", "nemütniaritmust", "ülnibársonypárnácskán" - veled ízleltem a "mártásmártást"...
Imádom!
Ölellek !