Megkísértve

Amikor a bűnbe estek,

Megsajnálta szegény férjét,

                                                            Így

Amióta kiűzettek,

Nem engedi el a kezét…

 

 

 

Mindezt gondoltam, 2018.március 7-én reggel.

 

Biztos, ami biztos, ide is elhoztam a gondolataimat, hiszen nekem ez a kedves kis "kamrám", itt semmim sem romlik meg, sőt!!

 

 

Szervusztok, Kis Társaim!

 

Itt lehetek, mert a két winchesterem közül "csak" az egyik ment szabadságra, a másikkal megnyitható volt a windows.

Sajnos, elvesztek gondolataim, de 2017. augusztus 14-ig visszakaptam őket!

Ma úgy ébredtem, ahogy már rég nem, és az a nevetés!

Képzeljétek el, hogy a Bartók Rádió műsorvezetőjének nagyon aranyos humora "miatt" ma egész mostanáig olyan jó kedvem volt, van, hogy ezt a napot megjegyzem magamnak, az biztos!

Gyorsan eszembe is jutott az a pár sorocska, mert talán a lelkem öröme így nyilvánult meg.

 

Nem talán, biztosan!

 

Mosolyogva írok, és elmesélem Nektek, hogy mi minden jutott eszembe, csak én mindig ilyen röviden tudom csak megírni, de most így, beszélve az más.

 

Mivel egyedül vagyok, nem tudom megélni a vágyott asszonyiságot, tehát mint nő mondom a magamét.

 

Ugye valamikor, nagyon régen, a megkísértett, édes vétekkel kísértette meg a férfit, aki miatta kiűzetett, tehát együtt indultak el, és mentek, mentek, amíg csak éltek...

 

A nő akkor megfogta a férfi kezét, és úgy próbálta kérni bocsánatát, hogy az óta is tartja, szorosan, és erősen, hiszen ő a gyengébbik nem...

 

Igazán a legelemibb, hogy ezt tegye...

 

Tényleg az?

 

Vajon a férfiak szeretik-e ezt, vagy nem, azt én nem tudom, de ahogy magam körül látom, van benne valami...

 

 

A címe talán nem megfelelő, de az, hogy "Megkísértve", vagy "Kísértve", helyesebben "Kísér(t)ve", valahogy nem gondoltam jónak...

 

Bár úgy írhatnék, ahogy elképzeltem, vagyis boldog feleségként, társként, nevezzük, ahogy tetszik...

Nekem tetszene, de az életem másként alakult...

Azt hiszem, hogy túlságosan ragaszkodom a múltamhoz…

 

Félre bú, ma jó nap van, szép nap van, csak kár, hogy a hó nem esik már, mert most sokat kell várnom amíg újra eljön, csak én is lehessek itt...

 

Remélve, hogy a mosoly nem fog lehervadni a szívemről, most összekacsintok a lánykákkal, és majd megbeszéljük, hogy mit és hogyan...

 

Szép napot kívánok Nektek, őszinte szeretettel, és köszönök mindent!

 

Mielőtt elszaladok, csak annyit, hogy ugyan azt nem tudom, hogy mennyibe kerül, de ne sajnáljátok kiadni a pénzt azokra az édes vétkekre...

 

Láttam jonatánt is, az a legfinomabb...

 

 

 

Most már sietek, mert még a végén kikapok!

 

Puszi és ölelés!

 

 

 

Ne hagyjátok, hogy kifogjon rajtatok bármi, vagy bárki!

Tartsátok szorosan a szent, és gyönyörű boldogságot, merjen szólni szépet a szívetek, és ne engedjétek, hogy bármi is felülírja (lásd a számítógépem esetét!)!

A nőnap, nélkülük, a férjek, férfiak nélkül, csak egy nap a sok közül, de velük, az egészen más…

Ugye?!

 

Miközben írok, feltárom a legbelső titkaimat, de egy cseppet sem bánom, hiszen tudom, hogy jó helyen, és csodálatos emberek közt vagyok itt…

 

Mindig, ahogy most is, arra gondolok, hogy mekkora ajándék, ha van, aki hazavár, van, aki megvigasztal, aki erőt ad, aki segít fölemelni a nehezet, akivel azért törnék kenyeret, hogy neki is jusson…

De szép is lett volna, Istenem!

Kár, hogy nagyon rövid ideig tartott nálam.

 

Nőnap lesz, és én mégis a férfiről beszélek, hát nem furcsa?

 

NEM, bizony nem!

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=f4eQN8lV1TU

 https://www.youtube.com/watch?v=dNfP1gWtQYY

https://www.youtube.com/watch?v=Dp1GNLn174s