Kicsikinga blogja

 Elpihent a világ
Alig hallik hangja,
Arcán még ott ragyog
Múló nap mosolya.
Gondjaim fáradtan
Alszanak már régen,
Mellettem a magány
Szoros ölelésben.
Hallgat már a csend is
Sokat beszélt mára,
Éjnek delét üti
Toronynak órája.

Lehajtanám fejem
Álmom már félúton,
Mikor
Hársfaillat kopog
Halkan az ablakon...

Szemlesütve várom szavad,
Szégyenem lesz majd igazad.
Sok-sok éve tűrsz már engem,
S én ezt eddig nem köszöntem.

Szeretnélek megkövetni,
Terheiden könnyíteni,
            Hisz
Soha meg nem kérdeztelek,
Egyszerűen leéltelek..

Fáradtan legyint
Torkomban a sok jaj,
Mellemben is lustán
Nyújtózik a sóhaj.
Alszik már a vágy is
Nem kéri a jussát,
Mosollyal az arcán
Álmodja a múltját.

Szemeimet én is
Szép halkan becsukom,
S ölbe ejtett lelkem
Csendesen ringatom...

 
Elfogadott sorsom
Nem kiált utánad,
Féltékeny a Magány,
Csendre int a Bánat.
Nem játszik már velem
Rád vágyó képzetem,
Szelíd békét lel majd
Betérő Végzetem.

Néha hallik hangja
Összetört lelkemnek,
         Mikor
Szikes szemeimből
Cserepek peregnek...

Vajúdik a felhő,

Messze hallik hangja.

Szemerkélve hullik,

Homlokának nyirka.

Sóhajnyi morajjal

Jelzi kínja végét,

          S

Villanó sikollyal

Megszüli a terhét…