Kicsikinga blogja

Vers
Kicsikinga•  2019. március 21. 09:34

Életemről...

 

 

 

SORS- ÉLET

 

Életemnek...

 

Szemlesütve várom szavad,
Szégyenem lesz majd igazad.
Sok-sok éve tűrsz már engem,
S én ezt eddig nem köszöntem.

Szeretnélek megkövetni,
Terheiden könnyíteni,
Hisz
Soha meg nem kérdeztelek,
Egyszerűen leéltelek...

 

*

 

Koncerten...

 

Sorsomat az élet írta,
Ötvonalas kottalapra,
És
Én voltam, ki eljátszotta...

 

*

 

Pedánsan...

 

Ágyam mellé kikészített,
Frissen mosott tiszta lelkem,
Sok éve az egyetlenegy
Vasárnapi öltözetem...

 

*

 

Üszkösödve

 

Rakta a kemencét,
Fákat döntött térdre,
De
Vas helyett két kezét
Tartotta a tűzbe...

 

*

 

Kezesen

 

Írt sorsát horgolja,
Szemet szembe öltve.
Ha
Elszakad cérnája,
Folytatja megkötve...

 

 

*

 

Vigyázva

 

Nem hagyhatom ködbe veszni,
Rongyruhában szégyenkezni
Ütött-kopott reményemet,

Ki még maradt, azt az egyet...

 

 

*

 

Távolba

 

Ha már nem jut falat,
S jó cipőd is sáros,
Keresd azt az utat,
Mely
Hosszú, de akácos...

 

*

Eszmélve

 

Kezem sírva rázza
Kívülről a rácsot,
Mert
Nem akartam soha
Ilyen szabadságot...

 

*

 

Duruzsolva...

 

Akadt neki sok kérője,
Gyűrűiket büszkén hordta.
De
Örök titok, hogy a szíve
Melyikükért lobbant lángra.

 

*

 

Szorítóban...

 

Goromba a hideg,
De ő nem üt vissza.
Mert
Bortalanul részeg,
S vágyik másnapokra...

 

*

Zavarban...

 

Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
Elfeledte minden lépte,
Honnan indult, s merre tart.

Add a karod, kedves múltam,
Vezess haza úgy, mint rég,
Mindig beléd kapaszkodtam,
Legyél most is segítség.

Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
De már tudja minden lépte,
Honnan indult, s merre tart...

 

*

 

Csapra verve...

 

Szótlan a hazugság
Nem jajdul a panasz,
Mert
Beszél az igazság,
S mosolyog a vigasz...

 

*

 

Kócosan...

 

Copfját, ahogy illő,
Masni fogta össze,
De
Szétfújta az idő,
Suhintásnyi szele.

 

*

 

Hófehéren

 

Korosodó arájában
Karcsú, kicsi szűzét látja,
Ki
Haját oldja zavarában,
Mert a fátylát nem találja.

 

*

 

Későn...

 

Félúton sóhajtva
Megállt a mozdulat.
Túl sok volt hiába,
De
Még több, mi elmaradt...

 

*

 

 

Mindhiába...

 

Vétkeim meggyónva,
Leraktam nehezem,
Így léptem utamra,
Mit simának hittem,

De a szél ráfújta
Megvallott életem...

 

*

 

Bánattal...

 

Sorsot vár riadtan
Esélyt kér a szeme,
S
Karjait szorosan
Fonja a szívemre...

 

*

 

Csitulva...

 

Testemben még fájva
Lüktet minden erem,
De
Mosolyt bókol számra
Társam, a türelem...

 

*

 

Megváltva...

 

Könnyű test hajtotta
Igába a fejed,
Nehezét valómnak
Mindig te viselted.
Gondokért cserébe
Bíró erőt adtál,
Egyensúlyt veszítve
Híven megtartottál.
Jól ismertél engem,
Kínjaimat fájtad,
Virrasztottad velem
Sok-sok éjszakádat.
Úttalan utakon
Szaladtál szakadva,
Osztoztál sorsomon,
Mi nekem lett adva.
Túlra már nem jöhetsz,
Egyedül kell mennem,

Végre szabad lehetsz
Szegény szolga,

Lelkem

 

*

 

Kétségben...

 

Bánat, s Magány összecsaptak,
Rajtam koncként marakodtak.
Önmagukból kivetkőzve,
Szórnak szitkot felmenőkre.
Mind a kettő engem akar,
Ezért hát e per és patvar.
Szeretnek ők nagyon, tudom,
Nehéz lesz majd választanom.
Kérdőn néznek várakozva,
Eldöntöttem.
Bigámia...

 

*

 

Pár baj...

 

Kedves hozzám az életem,
Kesztyűs kézzel bánik velem.
Feketében, tisztességgel,
Jön követe minden éjjel.

Kihívását elfogadom,
Elfáradt már békejobbom.
Összeteszem két kezemet,
S
Megnevezem segédemet...

 

*

 

 Békésen...

 

Elpihent a világ,
Alig hallik hangja,
Arcán még ott ragyog
Múló nap mosolya.
Gondjaim fáradtan
Alszanak már régen,
Mellettem a magány
Szoros ölelésben.
Hallgat már a csend is,
Sokat beszélt mára,
Éjnek delét üti,
Toronynak órája.
Lehajtanám fejem,
Álmom már félúton,
Mikor
Hársfaillat kopog,
Halkan az ablakon...

 

*

 

Hontalanul...

 

Szép meséim maradjatok,
Nem szoktam a valóságot,
Hidegében nagyon fázom,
Álmokszőtte kis kabátom,
Nem elég, hogy melegítsen,
Ne hagyjátok fagyni szívem.
Kerek erdő az én hazám,
Hamuban sül jó pogácsám,
Szeretet a varázspálcám.
Suhintása simogatás,
Könnyettörlő vigasztalás,
Mosolya a víg tavasznak,
Kristályvize a pataknak,
Szikrája a csillagoknak.

Gyere vissza énvilágom,
Legszebb mesém neked adom.
Ha majd egyszer itt a vége,
Őrizd meg,
Vagy
Fuss el véle...

 

*

 

 

Könnyűn...

 

Bánatait elhajítva,
Veszítette mindenét.
Üres kosár terhe alatt
Roskadozik, sír a lét,

mert
Vállai még visszavágyják
Régmúltjuknak nehezét...

 

*

 

Elveszve...

 

Csontot törő hideg szélben,
A Nagykörút sűrűjében,
Kért a lelkem, várj meg engem,
Melegítsed, fogd meg kezem.

Nem tudok így tovább menni,
Lángot, tüzet megkeresni,
Mi szívem jegét felengedi,
S nem hagyja majd kettétörni.

Fények, utak, segítsetek,
Széphez, jóhoz vezessetek,
Meghálálom, meglátjátok,
Gyermek lelken ül az átok.

Rügyben van még ifjú fája,
Gyümölcstermő koronája,
Hideg szélben fázik, reszket,
Nem találja, amit vesztett.

Reményét a szép tavasznak,
Mosolyt adó sugaraknak.

Nagykörút, s ti kedves kövek,
Szépen kérlek
SEGÍTSETEK!

 

*

 

Valahol…

 

Ahol engem várnak
Messze az időben,
Elfogyott a jövő
Nincs élet jelenben.
Régmúltam az, amit
Sorsomul szánnak,
így
Állhatok majd végre
Háttal a Halálnak!

 

*

 

Rongyosan...

 

Hasadozó hajnalokat
Sóhajokkal fércelek,
Megtépázott éjjelekből
Feslenek a reggelek.
Lelkem gyolcsát imáim is
Mindhiába foltozzák,
Hisz
Elkárhozott érzékeim
Darabokra szaggatják...

 

*

 

Őszintén...

 

Álmodott lelkem,
Örökké álmodott,
Hófehér, tiszta,
Halk, mesés világot,
Kristályfolyamot,
Olvadó gyémántot,
Szikrázó csillagot,
Hűs fényű napot,

Ezt a gyönyörű
Szépséges templomot,
Hol
Mindenét od’adva
Gyermekként áldozott...

 

*

 

Kiolvasva...

 

Poros könyvként üres polcon,
Jövőt bízva hevert sorsom.

Most
Üres könyv egy poros polcon...

 

 

 

Kicsikinga•  2019. március 21. 09:28

Évszakaim...

TÉL

 

Télen...

 

Dérbe didereg a harmat,
Az éjszaka könnye,
Alszik a nap felhők alatt,
Így
Nincs, ki letörölje...

 

*

 

Hidegben...

 

Télidőben sosem fázva
Élvezem a hó hűsét,
Mert az idő nálam hagyta,
S
Mindörökre nekem adta,
Egy régi szép nyár melegét...

 

*

Hófehéren

Korosodó arájában
Karcsú, kicsi szűzét látja,
Ki
Haját oldja zavarában,
Mert a fátylát nem találja.

 

 

 

 

Évutón...

 

Búcsút intett nekem
Könnyel a szemében,
De
Sejtelmes mosoly ült
Szája szegletében...

 

Kicsikinga•  2019. március 19. 08:48

Évszakaim...

ŐSZ

 

 

Szemezgetve...

 

Szeme ráncos, teste barna,
Neki nem volt szép a nyara.
Nap tüze is elkerülte,
Melegével nem sütötte.
Fokhíjáért kicsúfolták,
Legyintettek, ha meglátták.
Ne búsuljál kicsi árva,
Örömbe érsz nemsokára.
Színaranyként fogsz ragyogni,
Nem érdemes szamorodni...

 

*

 

 

Őszület...

 

Aludni vágy, készülődik,
Pironkodva így vetkezik
Fű, fa, virág megfáradva
Gondol vissza tavaszára.
Ölét adta kéjes nászban,
Szemérmetlen orgiában,
Édes buja kábulatban
Kacagott a nyári napban.
Víg kedélye már elhagyta,
Múltját felhő takargatja,
S
Hűvös hideg új románcban
Deres hajú ősz karolja.

 

*

 

 

Lemenőben...

 

Szárad lelkén Nyár halála,
Mégsem szürke palettája.
Ecsetjével vígan játszik,
Reggel dérrel parolázik.
Napsugárnak tüzes heve
Már a múlté, nincs ereje.
Szilaj csóva, szegény pára,
Porszem sem ül már hátára.
Bágyadt sugár, sápadozva,
Fáradtan dől ablakomra.
Tüzed s heved elvesztetted,
Szemem állja tekinteted.

Őszi Naphoz szóltam halkan,
Délutáni alkonyatban.

 

*

 

 

Őszkor

 

Hűvös a modora,
Nem hoz ő virágot,
De
Fél világ vállára
Segít föl kabátot...

 

*

 

Őszen...

 

Lágyan szólt a lombok között
Szélnek szerenádja,
De
Érdes zajjá idősödött
Az a régi nóta...

 

*

 

Öltözőben...

 

Zöld ruháját eső mosta,
Langyos szellő szárította.
Napszítta lett, kicsit fakó,
De majd szép lesz,
Akár a hó...

 

 

Kicsikinga•  2019. március 19. 08:45

Évszakaim...

NYÁR

 

 

Júliusban...

 

Lenhaja illően
Koszorúba fonva,
Elégült ölében
Fogant magvak sora.

Csípeje nehezül,
Telik karcsúsága,
Asszonykötény kerül
Nyárnak derekára...

 

*

 

Augusztus

 

Boldogasszony hava,
Magzata tengernyi.
Adott szavát soha,
De
Kenyerét megszegi...

 

 

*

 

Fenségesen...

 

Testén fakó ócska gúnya,
Megkopott a szép tafota.
Sápadt arcát pírral fedi,
Ne lássa őt csúfnak senki.
Tükrös tavak befagyjatok,
Felhők ködök takarjátok.
Méltósággal akar menni,
Szép emléket hátrahagyni.
Levelekben megírt sorsa,
Ott fekszik a földre hullva.
Kecsesen int, nem néz vissza,
Így búcsúzik el a díva.

Fejét büszkén hátra vetve,
Készül végső szerepére,
S
Szűzi múltját megidézve,
Öltözködik hófehérbe...

 

*

 

NYÁRUTÓ

 

 

Búcsúzva...

 

Ropta táncát parázs hévvel,
Érzékei vad tüzével.
Nem gondolt ő, csak a mára,
Buja, boldog éjszakákra.
Dús haját már összefonta,
Gúnya lett sok szép tafota.
Szerelmei mind elhagyták,
Összes ékét learatták.

Szemeiben könnyet rejtve
Kacsintott a levelekre,
Kik
Zavarukban elpirulva
Néztek szegény vénasszonyra...

 

*

 

 

Nyárutón...

 

Tűznek lángját eloltotta,
Véget ért a nagy lakoma.
Illendően asztalt bontott,
Mindenkitől elbúcsúzott.


Nem vár soha köszönetet,
és
Mégis kapja minden évben,
Százszámra a leveleket...

 

Kicsikinga•  2019. március 18. 10:45

Évszakaim...

TAVASZ

Tavasz

Sürgetné szép frigyét
Izgatottan vágyva,
Hogy
Rügybezárt gyönyörét
Virággá kiáltsa...

*

Tavaszban...

Illeg az ég kékje,
Fénylik új ruhája,
Hisz
Illatnak felhője
Cseppet sem takarja...

*

Mámorban

Mosolyok sétálnak
Kart a karba öltve,
Pajkosan kacsintnak
Szemek a szemekbe.

A világ most ünnepel,
Telét búcsúztatja,
Ki
Hóvirágkehellyel
Koccint a tavaszra...

*

Romlottan...

Feslett kacér rügyek
Fülledt budoárja,
Bomlott buja ölek
Fergeteges násza.
Vonakodva bontja
Ruháját egy felhő,

De
Szemérmét szomjazza
E szépséges fertő...

*

 

Készülőben...

Játszadozó kicsi szellő,
Jó hírt hozzál, ahogy illő.
Menyegzőre vár a világ,
Öltözködik fű, fa virág.
Pipiskednek apró rügyek,
Szirmot bontó kicsi hölgyek,
Kérőjét már mind úgy várja,
Ki majd eljő nemsokára,
S
Dús illatú langyesővel,
Szép aráit meglocsolja...

*

 

Primavera...

Lágy karjával puhán suhint,
Ezerféle gyönyörű színt.
Mozdulata könnyed, finom,
Dús hajában virágszirom.
Libbenése könnyű szellő,
Párját hívó szép kicsi nő.
Hajlik jobbra, hajlik balra,
Kecses, mint egy balerina.
Dallamot súg fűnek, fának,
Milliónyi kis virágnak.
Egyet felkap, megcsókolja,
S szerelmének odaadja.

Ahogy mindig, minden évben,
Tavasz jött el szép fehérben.

 

 

2010-2014-ig.