Kicsikinga blogja

Elcsitult már lelkem,

Nem kiált utánad,

Hű társai lettek

Magány és a Bánat.

Nem vagy már a vágya

Játszó képzetemnek,

Könnyet sem adhatok

Szomorú szívemnek

          hisz

Szikes szemeimből

Cserepek peregnek…

Csontot törő hideg szélben,

A Nagykörút sűrűjében,

Kért a lelkem, várj meg engem,

Melegítsed, fogd meg kezem.

Nem tudok így tovább menni,

Lángot, tüzet megkeresni,

Mi szívem jegét felengedi,

S nem hagyja majd kettétörni.

Fények, utak, segítsetek,

Széphez, jóhoz vezessetek,

Meghálálom, meglátjátok,

Gyermek lelken ül az átok.

Rügyben van még ifjú fája,

Gyümölcstermő koronája,

Hideg szélben fázik,reszket,

Nem találja, amit vesztett.

Reményét a szép tavasznak,

Mosolyt adó sugaraknak,

Nagykörúti kedves kövek,

      Szépen kérlek,

      SEGÍTSETEK!

Könnyű, simogató folyamként hagyják el lelkemet a súlyos kövek ...

Sírok...

Kérlek, hajolj fölém, hogy megiggazíthassam a hajamat...

Szívemhez göröngyös úton jut el a vér,

Téged keres apró kis zugokban.

Ott kell még lenned, mert, ha nem talál,

Meghalok…

Siessetek...!