Kicsikinga blogja
GondolatokŐszület...
Aludni vágy, készülődik,
Pironkodva így vetkezik
Fű, fa virág megfáradva,
Gondol vissza tavaszára.
Ölét adta kéjes nászban,
Szemérmetlen orgiában
Édes buja kábulatban
Kacagott a nyári napban.
Víg kedélye már elhagyta,
Múltját felhő takargatja,
Hűvös hideg új románcban,
Deres hajú ősz karolja.
Korosodva...
Ez az év is öregszik...
Meghallottam ,hogy a friss zöld levelek halk susogása, már érdes zajjá idősödött, mikor tenyerükkel végigsimitottak a hajnal arcán...
Csak úgy...
Sokszor egy életen át keressük a boldogságot...
Bárcsak örökké tartana!
Csalódáshoz elég egy pillanat is...
Bárcsak ne tartana örökké!
Útközben...
Vajon miből van a szívünk, hogy el tud törni?!
Talán kőből?...?...?
Ezen gondolkoztam hazafelé jövet...
Talán...
A távolság nem mindig jelenti azt, hogy messze...
Lehet, hogy a közelség a legnagyobb távolság...