Kicsikinga blogja
GondolatokAnyák napján...
Egy kis időre "visszamegyek", elsétálok egy-egy kapuhoz,megérintem a szép fenyőágat, megöntözöm a rég nem látott pálmát, megkérem a borostyánt, hogy ma ne fusson tovább, engedje még látnom, csak egy kicsit még látnom a régit, az elhagyottat, az elmúltat...
Illatát érezni a frissen mosott ruháknak, belekóstolni a levegőbe, és sokáig nem érezni azt az éhséget, amitől most is összeszorul a gyomrom és könnyezik a szemem...
Látod, még mindig mesélek Neked, miközben szívemre tűzöm a legszebb virágot, amit egy levél végén adtál nekem
''Isten áldjon Édesanyám''!
Köszönöm Drága Fiam!
Drága kis Társaim!
Legyen a szívetekben könny, mosoly és szeretet, simogatás és soha nem múló
HÁLA, május első Vasárnapján!
Szóbeszéd...
Azt mondják, jól főzök...
Hmm...
Így morfondíroztam, amíg mosogattam azt az egy tányért...
Rangosan...
Nemes küzdelemben folyatja kék vérét mind, ki tollat ragad...
Csak úgy...
Nem tud egyedül élni, ezért mindig társat keres.
A magány...
Elmélkedem...
Az idő múlásával egyre jobban tudjuk, hogy az ajtónkhoz hány lépcső vezet...
2013.március 26.