Kicsikinga blogja
GondolatokTisztán
Ünneplős a csizma rajta
Csikorog a szűz havon,
Dicsőitni megy templomba
Karácsonyi hajnalon.
Dolgot kér a két kezével
Imádságra kulcsolva,
s
Keresztet vet tisztességgel,
Vasalt ingét vigyázva…
Kortalanul…
Bevált útján járva
Mutogatja testét,
Harmonikaszóra
Ringatja csípejét.
Nem tagadja korát,
Arcára van írva.
Így kínálja magát,
Párizsban
a
Szajna…
Illetlenül...
A Sors rendelt nekem...
Én fizettem...
Létezve...
Kiknek mécset gyújtunk,
Szánakozva néznek,
Mert halandók vagyunk,
De
Ők örökké élnek...
Illanva...
Még egy búcsúpillantást vet a hársfa sápadt-zöld lombjára, az újságárus pavilonjánál olvasgató szellőre, a templomtoronyra, a kedvesen totyogó galambokra…
Már nem hunyorog, mikor Istenhozzádot int a Napnak.
Szorgos szél segíti a csomagolásban, hisz holnap indulnia kell!
Ablakomon egy apró levél, amelyben utolsó ereivel üzent: ne bánkódjak, örüljek, hogy együtt lehettünk…
Igen, örülök, és köszönöm neked, kedves, szép Szeptember!
Remélem, hogy még találkozunk…
http://www.youtube.com/watch?v=8qOR13-M2rc&feature=related
Valamelyik év szeptembere végén "elmélkedtem"...