Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
KÁR
Kicsikinga 2017. január 25. 13:37
Még véletlenül sem mutatta, hogy éhes...
Peckesen, méltósággal lépkedett, a gyönyörű fehérségben, az apró kis bokrok mögül néha-néha kipillantva, amikor észrevett engem, aki moccanás nélkül álltam a buszmegállóban háttal az útnak...
Néztük egymást ...
Ő bizalmatlanul, én csodálattal...
Köszönés nélkül hagyott ott, ahogy a busz is, mert nem volt türelme megvárni, amíg megfordulok...
Kicsikinga2017. február 13. 10:29
Köszönöm a zenét! Jó ízléssel bírsz, ezt illetően is!
Ölellek én is, és örülök Neked nagyon!
Kicsikinga2017. február 13. 10:27
Az nagyszerű lehet, ha "saját" kis madarai vannak az embernek, drága Ancikám!
Biztosan nagy szeretetet kapnak Tőled!
Kicsikinga2017. február 13. 10:26
Gyönyörű hozzámszólásod megsimogatott most is, mint mindig, és én ezt nagy-nagy hálával köszönöm!
szeretettel ölellek, Mónikám!
Kicsikinga2017. február 13. 10:25
Igazad van! Utólag, mindig tudom, de addig...
Kicsikinga2017. február 13. 10:23
Ez így van , Andikám!
Olvasva a verseidet, és a hozzám intézett szavaidat, mindig meghatódom.
Kicsikinga2017. február 13. 10:21
@kicsikincsem:
Bizony, Icuskám, húsz perceket, vagy még többet is kell várni!
Örülök, hogy itt voltál! Nagyon!
Kicsikinga2017. február 13. 10:20
@MKKlara:
Jaj, akkor többször leírom, ami történik, hogy mosolyogjon a szíved, drága Klárám!
Kicsikinga2017. február 13. 10:19
Köszönöm a könnyeimet...
Nagyon kedves a lelked!
Kicsikinga2017. február 13. 10:18
Jaj, ez nagyon tetszett Erikám!
Kicsikinga2017. február 13. 10:18
@csillogo:
Főleg a főút mentén csoda, hogy látni őket, drága Marikám!
Kicsikinga2017. február 13. 10:17
Köszönöm, kedves szavaidat!
Kicsikinga2017. február 13. 10:16
Milyen szépet írtál!
Jaj, el is sírtam magam, úgy igazából.
Kicsikinga2017. február 13. 10:16
@Eleonora:
Így gondolom ezt én is, most, és mindig.
Nagyon örültem Neked!
Kicsikinga2017. február 13. 10:15
@Sarlott:
Nagyon sajnáltam én is, de az ilyen szépség nem tarthat örökké.
Örülök, hogy eljöttél!
Kicsikinga2017. február 11. 16:19
Bocsánat, hogy most már nincs erőm válaszolni, ugyanis 32 oldalt olvastam vissza ma délután, és egy "kicsit" megterheltem magam.
sietek vissza, de addig is ölellek Benneteket!
Ametisz2017. február 2. 15:00
Ebben a szituban biztin én is lekésem a buszt. Fehéren a fekete szép kép, mindenben ott van, ha felruházzuk színekkel...én ezt a dalt "lapátolom" rá https://www.youtube.com/watch?v=T6HKy3ue
...de csakis így egyhúronban, a másik verzió nem tetszik
Ölellek Kingácska :)
anci-ani2017. február 1. 23:30
Aranyosak a kis madarak, én is mindig örömmel szeretettel figyelem és etetem a kis cinkéket, olyan édesek!!!
Persze itthon nem fenyeget a busz lekésése,,, :)))
Ölellek szeretettel!
Anci
keramonika2017. január 30. 09:31
Kedves Kingácska!
Milyen jó bizonyos dolgokról lemaradni...hová is kellene olyan gyorsan menni, amikor csodát láthatunk ... szól hozzánk a hallhatatlan, szemez velünk a láthatatlan.... amikor érezhetjük, hogy átragad ránk a tisztaság.... a mindenki más, aki erről lemarad, azért KÁR... Öleléssel: Monika
okeanus2017. január 28. 10:08
kár, hogy az együttérzés néha nem túl praktikus, "csak" szép és kedves...
sajátos, egyéni stílus, hang...grt.
Andicsek2017. január 28. 10:02
Csodálatos minden pillanat, mit a természet által láthatunk :)
Örömmel olvastam szép gondolatod :) drága Kingácska!
Szeretettel ölellek : Andi
kicsikincsem2017. január 27. 10:31
...kár a busz miatt, de az írás az szuper!
MKKlara2017. január 26. 22:09
Oly csodás egy csöpp villanás... :) Apró életfilmkockáddal ismét széppé varázsoltad napomat - köszönöm! :)
Steel2017. január 26. 08:20
Nekem ez olyan ritka szép pillanatot mesél el...olyan kevés ember van, aki észreveszi az apró szépségeket a természetben, az állatokban...az élet gyönyörű mozzanatait...a lélekvilágukat. Köszönöm, hogy leirtad.
Pera762017. január 25. 22:57
Buszvarjú? :)
Van ez így...
csillogo2017. január 25. 20:44
A kerti etetőbe szokott madarak kicsit bátrabbak, az utcán sok az idegen, mindenki rohan, észre sem veszik az éhező madárkákat...
kedves kis pillanatot örökítettél meg!
ölellek!
merleg662017. január 25. 20:36
Nagyon tetszett ahogy megírtad!
Mikijozsa2017. január 25. 20:31
Nagyon igaz, a madár az ember gondolatainak, vágyainak megtestesítője, mikor látom őket, úgy érzem gondolataim, vágyaim röpködnek éhesen dideregve
Eleonora2017. január 25. 19:58
A madarak világa kemény, ám szabad, s ha megajándékoznak bennünket embereket, létükkel, abból rossz nem fakadhat.
Törölt tag2017. január 25. 19:38
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2017. január 25. 18:17
@GyKovacsSandor:
Szeretettel üdvözöllek én is, és őszintén örülök, hogy eljöttél, ezáltal ma is gazdagabb lettem, egy szép lélek szavaival, ugyanis elvezettél a blogodba, ahova NEM VISZONZÁS MIATT mentem, hanem kivánccsi lettem Rád!!
Ezután is az leszek!
Kicsikinga2017. január 25. 18:08
@Molnar-Jolan:
De szépek lehetnek Jolikám!
Micsoda boldogság látni őket, és biztos vagyok abban, hogy hálásak is az etetésért!
Csodálatos "társaság" ők!
Kicsikinga2017. január 25. 18:05
A zsebem nem üres, Rózám, csak annyira megkeményedett a morzsa,
hogy nem akartam megkínálni belőle.
Holnap már mást viszek!
Az a "Kár", hogy nem nézik jó szemmel az emberek, ha eteti valaki a madarakat.
Gondolom, nekik nem üres a gyomruk!
Törölt tag2017. január 25. 17:51
Törölt hozzászólás.
Molnar-Jolan2017. január 25. 17:48
Varjú mondja kár! :) Képzeld, nálunk mátyásmadarak is megjelennek, mert szórom nekik a magot. Jönnek-mennek ilyen kis óvatosak.
Puszil
Kicsikinga2017. január 25. 17:11
Krisztinkám!
Rozella2017. január 25. 14:11
.... viszont legközelebb megismer és közelebb is megy, szóval ha a kabátzsebed majd azt mondja "hová megyünk ilyen üresen?" már tudni fogod, miről beszél... Jövő héten enyhülés jön, talán jobban találnak majd eleséget is...Kingám, annyi emberi szeretet-morzsád van! :) Mi meg csak itt csipegetünk, eszegetünk... :)
Krisztinka2017. január 25. 13:56
Kingácska....:)♡