Igaz történeteim...

Kicsikinga•  2022. január 2. 11:12  •  olvasva: 120

 

Egy régi Karácsony

 

Valahol az időben...

 

 


A templomban sokan voltak.

Leghátul álltunk, Édesapám kezét fogom, és csak Őt figyeltem. Szálfa egyenesen állt, „újrafordított” kabátjában, ami minden Karácsonykor az Ő ajándéka volt Édesanyámtól.

Sötétszürke crombi kabát fekete bársony gallérral, és kézelővel. Sálja alól kiviláglott hófehér inge, és nyakkendője.

 

„De szép az Apukám” mondják szemeim a sokaságnak, és egy kicsit szorosabban fogom meg a kezét, amit azonnal észrevesz, rám néz, és elmosolyodik.

 Ez annyit jelentett számomra, hogy minden rendben van.

 Ennél jobban nem is lehetett volna rendben semmi, mint az Ő tekintetében! Soha sem tartottam attól, hogy baj érhetne bárkit is, ahol Ő volt!

 Nem is volt az biztos!

Egy kis időre csak, amikor megszólalt az orgona, és Édesapám szeme különösen csillogott.

Természetesen én is Vele „csillogtam”, mert tudtam, hogy amit Ő tesz, az mindig helyes, annak úgy kell lennie!

 

„Dicsőség mennyben az Istennek…”- énekelte sok-sok ember, de a legszebb hangon csak Ő tudta ezt tenni.

Némán!

Elegánsan térdet hajtott, és elindultunk hazafelé.

Csikorgott, ropogott a szép, kékesen ezüstszínű hó a talpunk alatt.

Mentünk egymás kezét fogva, csendesen, és valami különös egyetértésben, amit azt hiszem úgy hívnak, feltétlen bizalom, barátság.

 

Én bíztam Benne, Ő bízott bennem.

 

Bár a zsebéig sem értem föl, és jóformán lábujjhegyen mentem mellette, mert szerettem volna éreztetni Vele, hogy Ő is biztonságban van velem!

 

Csak a Hold világított,  a levegő friss volt, és élesen hideg, mégsem fáztam, mert boldog voltam, hogy Karácsony van, és amíg hazaérünk, sok-sok szép történetet fogok hallani!

Igaz meséket, amiben mindig a jóság volt a főszereplő, „aki” a végén mindig elnyerte jutalmát.

Már csak ezért is érdemes volt eldöntenem „zsebigérőkoromban” , hogy jónak lenni a legjobb a világon, hiszen Apukám mondta, Ő mesélte, és, amit Ő mondott, ahhoz soha kétség nem férhetett!

 

 Történt egyszer, nagyon régen, de elveszni sosem hagyom az időben...

 

Hiányzol Édesapám!


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Animanongrata2022. január 16. 06:11

Kicsikinga ma arra ébredtem, hogy meg kell látogatnom a blogodat is. Már tudom miért olyan sok itt a szépség és a szeretet, nem véletlenül kerültem ide inni lehet itt mindkettőt. Gyönyörű az írásod nem mindenkinek adatott meg ilyen kapcsolat az édesapjával. Nem is sejtettem..őszintén remélem jól vagy. Imádkozom, hogy úgy legyen.

legland2022. január 14. 17:05

Nagyon fájhat a hiánya, de csupa mosoly az arcom, meg a szívem is, mert olyan szépségesen írsz róla.

anci-ani2022. január 12. 18:14

Megható szép emlékezés a drága Édesapára, nagyon megérintette lelkem!
Ölellek drága Kingám szeretettel!
Anci

kincseshaz2022. január 11. 22:09

Gyönyörű, megható emlékeket őrzöl Édesapádról.
Szeretettel köszönöm az élményt. Ölellek: Ilona

Mikijozsa2022. január 10. 18:15

nagyon szép történet

montor2022. január 10. 17:49

Jaj, de szép történet! Sugárzik az ünneptől, a szeretettől, látom a kislányt, aki te voltál, és magamat, mert én is így néztem az édesapámra.
Ölellek szeretettel: Eszter

Krisztinka2022. január 3. 19:40

Gyönyörűen írod…
Boldog, békés Új Esztendőt kívánok:)

Andicsek2022. január 3. 05:09

" Csikorgott, ropogott a szép, kékesen ezüstszínű hó a talpunk alatt.

Mentünk egymás kezét fogva, csendesen, és valami különös egyetértésben, amit azt hiszem úgy hívnak, feltétlen bizalom, barátság.

Én bíztam Benne, Ő bízott bennem."

Drága Kingácska!
Nagyon régen olvastam ilyen szép és mélyen megható történetet..Megkönnyeztem..., ,Hiányzik Apukám ❤
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel ölellek: Andi

SzaipIstvanne2022. január 2. 19:38

Drága Kinga! "Történt egyszer, nagyon régen, de elveszni sosem hagyom
az időben..." Ne is tedd.
Írásod szépsége visszavitt engem is édesapámra emlékezni.
Rajta kívül nagyon kevés jóakaróm volt. Köszönöm Neked.

Ölellek.

Csendhangjai2022. január 2. 19:23

Drága Kingácska!

A szépet, valóban soha nem lehet elfelejti, főleg akkor nem, ha szeretett szüleinkről szól.
Megkönnyeztelek... elgondolkodtam.

Szeretettel köszönöm, hogy történeted megosztottad!

Klára

csillogo2022. január 2. 19:19

ezt meg kellett írnod Kingám, ez az őszinte szeretet és bizalom szülő és gyermek között páratlan - ilyennek kéne lenni mindenkinél - ezt én nem mondhatom el...
szeretettel gondolok rád és ölellek!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom