Igaz történeteim...

Kicsikinga•  2022. január 2. 11:12  •  olvasva: 266

 

Egy régi Karácsony

 

Valahol az időben...

 

 


A templomban sokan voltak.

Leghátul álltunk, Édesapám kezét fogom, és csak Őt figyeltem. Szálfa egyenesen állt, „újrafordított” kabátjában, ami minden Karácsonykor az Ő ajándéka volt Édesanyámtól.

Sötétszürke crombi kabát fekete bársony gallérral, és kézelővel. Sálja alól kiviláglott hófehér inge, és nyakkendője.

 

„De szép az Apukám” mondják szemeim a sokaságnak, és egy kicsit szorosabban fogom meg a kezét, amit azonnal észrevesz, rám néz, és elmosolyodik.

 Ez annyit jelentett számomra, hogy minden rendben van.

 Ennél jobban nem is lehetett volna rendben semmi, mint az Ő tekintetében! Soha sem tartottam attól, hogy baj érhetne bárkit is, ahol Ő volt!

 Nem is volt az biztos!

Egy kis időre csak, amikor megszólalt az orgona, és Édesapám szeme különösen csillogott.

Természetesen én is Vele „csillogtam”, mert tudtam, hogy amit Ő tesz, az mindig helyes, annak úgy kell lennie!

 

„Dicsőség mennyben az Istennek…”- énekelte sok-sok ember, de a legszebb hangon csak Ő tudta ezt tenni.

Némán!

Elegánsan térdet hajtott, és elindultunk hazafelé.

Csikorgott, ropogott a szép, kékesen ezüstszínű hó a talpunk alatt.

Mentünk egymás kezét fogva, csendesen, és valami különös egyetértésben, amit azt hiszem úgy hívnak, feltétlen bizalom, barátság.

 

Én bíztam Benne, Ő bízott bennem.

 

Bár a zsebéig sem értem föl, és jóformán lábujjhegyen mentem mellette, mert szerettem volna éreztetni Vele, hogy Ő is biztonságban van velem!

 

Csak a Hold világított,  a levegő friss volt, és élesen hideg, mégsem fáztam, mert boldog voltam, hogy Karácsony van, és amíg hazaérünk, sok-sok szép történetet fogok hallani!

Igaz meséket, amiben mindig a jóság volt a főszereplő, „aki” a végén mindig elnyerte jutalmát.

Már csak ezért is érdemes volt eldöntenem „zsebigérőkoromban” , hogy jónak lenni a legjobb a világon, hiszen Apukám mondta, Ő mesélte, és, amit Ő mondott, ahhoz soha kétség nem férhetett!

 

 Történt egyszer, nagyon régen, de elveszni sosem hagyom az időben...

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2022. január 16. 06:11

Törölt hozzászólás.

legland2022. január 14. 17:05

Nagyon fájhat a hiánya, de csupa mosoly az arcom, meg a szívem is, mert olyan szépségesen írsz róla.

anci-ani2022. január 12. 18:14

Megható szép emlékezés a drága Édesapára, nagyon megérintette lelkem!
Ölellek drága Kingám szeretettel!
Anci

kincseshaz2022. január 11. 22:09

Gyönyörű, megható emlékeket őrzöl Édesapádról.
Szeretettel köszönöm az élményt. Ölellek: Ilona

Mikijozsa2022. január 10. 18:15

nagyon szép történet

montor2022. január 10. 17:49

Jaj, de szép történet! Sugárzik az ünneptől, a szeretettől, látom a kislányt, aki te voltál, és magamat, mert én is így néztem az édesapámra.
Ölellek szeretettel: Eszter

Krisztinka2022. január 3. 19:40

Gyönyörűen írod…
Boldog, békés Új Esztendőt kívánok:)

Andicsek2022. január 3. 05:09

" Csikorgott, ropogott a szép, kékesen ezüstszínű hó a talpunk alatt.

Mentünk egymás kezét fogva, csendesen, és valami különös egyetértésben, amit azt hiszem úgy hívnak, feltétlen bizalom, barátság.

Én bíztam Benne, Ő bízott bennem."

Drága Kingácska!
Nagyon régen olvastam ilyen szép és mélyen megható történetet..Megkönnyeztem..., ,Hiányzik Apukám ❤
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel ölellek: Andi

Törölt tag2022. január 2. 19:38

Törölt hozzászólás.

Csendhangjai2022. január 2. 19:23

Drága Kingácska!

A szépet, valóban soha nem lehet elfelejti, főleg akkor nem, ha szeretett szüleinkről szól.
Megkönnyeztelek... elgondolkodtam.

Szeretettel köszönöm, hogy történeted megosztottad!

Klára

csillogo2022. január 2. 19:19

ezt meg kellett írnod Kingám, ez az őszinte szeretet és bizalom szülő és gyermek között páratlan - ilyennek kéne lenni mindenkinél - ezt én nem mondhatom el...
szeretettel gondolok rád és ölellek!