Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Igaz történeteim...
Kicsikinga 2022. január 2. 11:12 olvasva: 266
Egy régi Karácsony
Valahol az időben...
A templomban sokan voltak.
Leghátul álltunk, Édesapám kezét fogom, és csak Őt figyeltem. Szálfa egyenesen állt, „újrafordított” kabátjában, ami minden Karácsonykor az Ő ajándéka volt Édesanyámtól.
Sötétszürke crombi kabát fekete bársony gallérral, és kézelővel. Sálja alól kiviláglott hófehér inge, és nyakkendője.
„De szép az Apukám” mondják szemeim a sokaságnak, és egy kicsit szorosabban fogom meg a kezét, amit azonnal észrevesz, rám néz, és elmosolyodik.
Ez annyit jelentett számomra, hogy minden rendben van.
Ennél jobban nem is lehetett volna rendben semmi, mint az Ő tekintetében! Soha sem tartottam attól, hogy baj érhetne bárkit is, ahol Ő volt!
Nem is volt az biztos!
Egy kis időre csak, amikor megszólalt az orgona, és Édesapám szeme különösen csillogott.
Természetesen én is Vele „csillogtam”, mert tudtam, hogy amit Ő tesz, az mindig helyes, annak úgy kell lennie!
„Dicsőség mennyben az Istennek…”- énekelte sok-sok ember, de a legszebb hangon csak Ő tudta ezt tenni.
Némán!
Elegánsan térdet hajtott, és elindultunk hazafelé.
Csikorgott, ropogott a szép, kékesen ezüstszínű hó a talpunk alatt.
Mentünk egymás kezét fogva, csendesen, és valami különös egyetértésben, amit azt hiszem úgy hívnak, feltétlen bizalom, barátság.
Én bíztam Benne, Ő bízott bennem.
Bár a zsebéig sem értem föl, és jóformán lábujjhegyen mentem mellette, mert szerettem volna éreztetni Vele, hogy Ő is biztonságban van velem!
Csak a Hold világított, a levegő friss volt, és élesen hideg, mégsem fáztam, mert boldog voltam, hogy Karácsony van, és amíg hazaérünk, sok-sok szép történetet fogok hallani!
Igaz meséket, amiben mindig a jóság volt a főszereplő, „aki” a végén mindig elnyerte jutalmát.
Már csak ezért is érdemes volt eldöntenem „zsebigérőkoromban” , hogy jónak lenni a legjobb a világon, hiszen Apukám mondta, Ő mesélte, és, amit Ő mondott, ahhoz soha kétség nem férhetett!
Történt egyszer, nagyon régen, de elveszni sosem hagyom az időben...
Törölt tag2022. január 16. 06:11
Törölt hozzászólás.
legland2022. január 14. 17:05
Nagyon fájhat a hiánya, de csupa mosoly az arcom, meg a szívem is, mert olyan szépségesen írsz róla.
anci-ani2022. január 12. 18:14
Megható szép emlékezés a drága Édesapára, nagyon megérintette lelkem!
Ölellek drága Kingám szeretettel!
Anci
kincseshaz2022. január 11. 22:09
Gyönyörű, megható emlékeket őrzöl Édesapádról.
Szeretettel köszönöm az élményt. Ölellek: Ilona
Mikijozsa2022. január 10. 18:15
nagyon szép történet
montor2022. január 10. 17:49
Jaj, de szép történet! Sugárzik az ünneptől, a szeretettől, látom a kislányt, aki te voltál, és magamat, mert én is így néztem az édesapámra.
Ölellek szeretettel: Eszter
Krisztinka2022. január 3. 19:40
Gyönyörűen írod…
Boldog, békés Új Esztendőt kívánok:)
Andicsek2022. január 3. 05:09
" Csikorgott, ropogott a szép, kékesen ezüstszínű hó a talpunk alatt.
Mentünk egymás kezét fogva, csendesen, és valami különös egyetértésben, amit azt hiszem úgy hívnak, feltétlen bizalom, barátság.
Én bíztam Benne, Ő bízott bennem."
Drága Kingácska!
Nagyon régen olvastam ilyen szép és mélyen megható történetet..Megkönnyeztem..., ,Hiányzik Apukám ❤
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel ölellek: Andi
Törölt tag2022. január 2. 19:38
Törölt hozzászólás.
Csendhangjai2022. január 2. 19:23
Drága Kingácska!
A szépet, valóban soha nem lehet elfelejti, főleg akkor nem, ha szeretett szüleinkről szól.
Megkönnyeztelek... elgondolkodtam.
Szeretettel köszönöm, hogy történeted megosztottad!
Klára
csillogo2022. január 2. 19:19
ezt meg kellett írnod Kingám, ez az őszinte szeretet és bizalom szülő és gyermek között páratlan - ilyennek kéne lenni mindenkinél - ezt én nem mondhatom el...
szeretettel gondolok rád és ölellek!