és folytatódott ...." A Történet"...

Miért remeg a lábam? Egyáltalán mi ez a furcsa idegen (?) érzés?

Ez a tekintet!

Igeeeeeeeeeen! Ez Ő!

Majdnem összeesem, nem lehet igaz!

„De igaz”–hangzik csendesen a válasz és már ott vagyok két karban, meleg puhaságban.

A jól ismert és örök emlékként őrzött dohányillatot érzem az orromban. Megszűnt a külvilág, nem számít már semmi, és senki.

Az elmúlt sok év egy pillanat alatt ködbe vész, mi újra ott vagyunk a kis utcánkban.

„Most ne hagyd, hogy elmenjek” kérem csendesen, és kezeim boldog engedelmességgel simulnak az övébe.

 

                                             ***

 

 

                                   A Történet...

 

Egy új, és nagyon vágyott érzéssel keltem fel másnap kicsi, bérelt lakásomban.

Csak nem?!  Lehet, hogy Boldog vagyok?!

 „Some day my Prince will come „– énekelem, és nyitom az ablakot kedves kis vendégeimnek, a madárkáknak, akik pillanatok alatt körülülik a terített asztalt,megszokott párkányukat, sőt néha a karomra is rászállnak.

Ma, mintha többen jöttek volna, és milyen illedelmesek! Máskor bezzeg egymás hegyén-hátán tülekednek, ricsajoznak.

Nézem őket, és látom, hogy gyakrabban pillantanak föl rám, én meg csak énekelek, és énekelek…

Mindegyiknek puszit adnék legszívesebben, olyan aranyosak. Mesélni kezdek, ők hallgatnak. Apró kis gombszemük gyanúsan csillog.

Drága kicsi barátaim!

Igeeeeeeeeeeeeeeeeeen!

Mától eggyel többen lesztek ám!

Ő nagyon szép! Kék tolla úgy ragyog, mint a csillagok, és a hangja simogat!

Ismerjétek meg, ő a kék madár, a Boldogság Kék madara. Ugye szeretni fogjátok Ti is? Maradjon velünk örökké!

Isten hozott kedves szépséges Kék madár!

Tánclépésekkel libbenek a fürdőszobába, és élvezem a rámzuhanó vízsugarat.

A lemezjátszómból behallatszik a gyönyörű zene. Cortazar.

Csodaszép!  Jaj! Már majdnem tíz óra, és még a hajamat sem szárítottam meg, pedig hosszú, és annak idő kell, ami nincs sok, hisz ebédre hívtam Őt.

Nem baj, majd gyorsan készítek egy paprikás krumplit, az hamar megy, és azt nem lehet nem szeretni.

Sietve csinálok mindent, és közben remegő gyomorral várom az újratalálkozást. Milyen lesz?

Itt persze nem a főztömre gondolok…

Csörög a telefonom.

Igen, de hol van, melyik, és egyáltalán mi az, hogy telefon? Azt sem tudom, én ki vagyok. És mikor meghallom a hangot, remegni kezdek. Pontosan úgy, mint sok évvel ezelőtt!

Mindjárt itt lesz, és a paprikás krumpli ég! Te Jó Ég!

Á, nem baj, majd finomabb lesz egy kicsit „odakapva”, ahogy azt sokan szeretik. Remélem Ő is!

Mi van rajtam? Fel vagyok öltözve egyáltalán? És mit csináljak ezzel a remegéssel?  Elszaladok a tükör előtt, és megállapítom, hogy lehetnék egy-két kilóval több is, de nem most, mert ahhoz idő kell, az most egy szemernyi sincs.

Kilószámok maradnak, majd holnap ráérnek gyarapodni.

Kopognak.

A lemezjátszóban, éppen akkor szólal meg szeretett zenénk!

Istenem! Te megint velünk vagy! Köszönöm!

Szó nélkül öleljük meg egymást.

                                          ***

 

Lassan elmúlt a tél, kint a fák már rügyben pompáznak, a levegőben édeskés virágillat is érződik már. Csak nem az orgona?

Az általam Falanszternek nevezett panelrengetegben a házak között sok orgonabokor van, és nagyon sok virágoskert, gyönyörű fák!

Az én kedvencem az ablakom előtti öreg, hatalmas hársfa, aminek olyan bódító az illata, ha virágzik, hogy beleborzongok.

Tavasz van. Minden újul, újraéled.

Szép ilyenkor. Nagyon örülnék, ha csak tél lenne és kellemes tavasz.

A nyarat nem szeretem. Akkor olyan ragacsos, kellemetlen és a hőség,az borzasztó!

 

A legszebb Ünnepre, Húsvétra készül mindenki.

Én is.

Mosok, takarítok, sütök, főzök.

Szeretett, kedves kis otthonom megadóan tűri, hogy felékítsem. Remélem a végeredménnyel nagyon meg lesz elégedve!

Kis kosztosaim is időben érkeznek, és én figyelmeztetem őket, hogy az ablakra vigyázni, mert, ha nem, akkor mindenki rongyot ragad, és menthetetlenül dolgozni fog, hogy az üveg újra ragyogjon!

Megszeppentek egy kicsit, de egycsapásra elillant minden kétségük a szeretetemet illetően, mikor a jól ismert dalt kezdtem énekelni.

„Egy nap majd eljön az én hercegem”!

Hát persze, hogy eljön!

Aranyosak voltak, és szerelmesek,ahogy búgtak, illegették, kellették magukat, leendő párjuknak!

Nagy volt az egyetértés közöttünk.

 „Szerintetek hogy nézek ki?” –kérdeztem, mert ti nagyon jól, és meglátjátok, hogy hamar lesz nektek is szerelmesetek!

Örömmel toporogtak, pipiskedtek.

Jaj, de jó így együtt, ennyi szerelem, ennyi vágyakozás, és öröm!

Szép az Élet!

 

A Feltámadás gyönyörű Ünnepe jön! Valaki meghalt értünk, és feltámadt értünk!

Alleluja!

Örüljünk, ünnepeljünk!

Igen ünnepelni fogok én is! Vele!

Eljön az én Kedvesem is és szépséges lesz minden!

Így álltam az ablak előtt és néztem a zöldellő fákat, kiknek ágai igenlően bólintgattak.

 

Örömhírt hozott a fuvallat is, ami arcomra simogatott egy kis pírt, hogy szebbnek látsszam majd.

Megköszöntem, és betessékeltem hálából a szobába, szélesre tártam a kis nyílást. Gyere te is, szívesen látlak! Örülj velünk!

Már késő délután volt, és észre sem vettem, hogy hosszú órák múltak el. Lassan sötét lett. Jaj, szédülök. Mi ez? Leültem, mert gyengén álltam a lábaimon. Akkor jutott eszembe, hogy ma még nem is ettem semmit.

Már este hét óra. Harangoznak.

Gyönyörűen hirdetik a világnak a Csodát!

Elsírom magam, mert nagyon szeretem a harangszót, és a szívem csordultig tele hálával, szeretettel, és köszönettel. 

Már kilenc óra mikor látom a gépemen, hogy levelet kaptam.

„Boldog Ünnepeket kívánok”, és aláírás…

Ennyi.

Most mit tegyek? Illik megköszönni. Megköszönöm.

 

Nem emlékszem hány óra volt, mikor álomba sírtam magam.

 

Így teltek el a szép Ünnep napjai, és esténként a computeremen egy villogó kis sárga ceruzácska jelezte, hogy ír nekem.

Írt, hogy milyen szép a tavaszi kert körülötte, különösen a lilaakác, és az orgona.

Torkomban hatalmas gombócokkal válaszoltam jólnevelten, és együtt „örültem” vele.

 

Eltelt két hét…

Remélem nem beteg? Sms-t írtam, aggódón, és őszintén, amire nem jött válasz. Még jobban megijedtem. Itt valami nagy baj lehet, mert Ő nem ilyen, Ő nem képes ilyesmire, Ő nem tudna velem ilyent tenni!

Nincs válasz. Remegve hívtam meg a számát, és akkor majdnem elestem, mert egy női hang szólt bele az ő telefonjába.

Most mit tegyek? Mi lesz ezután? Szégyent, és keserűséget, keserű szégyent éreztem.

Egy pillanat alatt összeomlott minden bennem.

Hitem abban az egyetlen szóban, a romlatlan, ártatlan első ölelésben, a szerelmes szép barátságban, amik legdrágább és egyetlen értékeim voltak.

Megváltóm, Te harminc ezüstpénzért lettél elárulva, megfeszítve, az én életem nem tudom mennyit ért annak, aki odavetette.

Segíts, hogy kis kincseim is feltámadhassanak, mert belőlük vagyok, nélkülük meghalok!

Drága szép Húsvét! 

 

                                            ***

Sok napja már, hogy kicsi barátaim nem hallják a jól ismert dalt.

 

Nem haragudtak meg, hanem csendesebbek lettek ők is. Van egy kendermagos, csuda helyeske, ő volt a legaktívabb az összes között.

Most csak ül a párkányon és alig evett.

„Azért Te ne szomorkodj, kicsi barátom, vagy talán téged is megbántottak?

Tudod mit?!

Énekelek neked!

 " Some dy Your Princ will come…!” Egy nap eljön a Te herceged…

Abban a pillanatban villámgyorsan elkezdte szedegetni a finom napraforgómagot, és kedves kis hangon turbékolt pipiskedett, újra kezdte illegetni magát!

„Látod? Így kell ezt csinálni, de azért köszönöm a jó szívedet, és együttérzésedet!”

 Könnyes szemmel szórtam ki a zacskó tartalmát az utolsó szemig!

 

EGYETEK, ÖRÜLJETEK, SZERESSETEK! TAVASZ VAN, SZÉPSÉGES TAVASZ!

 

                                              ***

 

Azóta sok tavasz, és nyár telt el, de ha akarják, ha nem, egy szépséges pillanat most már övék marad örökre, mint az a szó, amit csak ők tudtak ketten

                                   és még Valaki…

 

http://www.youtube.com/watch?v=PPWUAnG3m28