Elmélkedtem...

Kicsikinga2018. január 30. 10:06

@Irena:
Akkor tudod, drága Iréna, hogy milyen szörnyű, ha az ember még a gyászát sem tudja megélni, és a lelke kívánta békéjét megkapni!

Remélem, hogy Nálatok már konszolidálódott a helyzet!
Nálunk egyetlen megoldásért imádkozom, hogy költözzenek el innen!

Kicsikinga2018. január 30. 10:02

@Törölt tag: Drága Marikám, hidd el, hogy együttérzek Veled! Szegénykéim!

@Mamamaci40: Köszönöm Emőkém! Ritkán jársz nálunk! Remélem, hogy minden rendben van!

@merleg66: Igen, segítenének nekem, kedves Gábor, de Ők egész nap az egyetemen vannak, így nem szeretném zavarni egyiküket sem. Ó nagyon aranyosak, és mindig bekopognak hozzám, a világ minden tájáról jöttek, és szeretik a pogácsát, az almás pitét!

@R3ventlov: Kedves Zsolt, ez az én axiómám az együttélést illetően, próbáltam már mindent, de nem tudok mit tenni. Az önkormányzati dolgozó már könyörgött, hogy tegyek följelentést, de én nem tettem meg. Köszönöm a lelked szavait!

Kicsikinga2018. január 30. 09:53

@G.Gabi:

Nagyon szépen köszönöm a jókívánságodat!
Tudod, én nem tudok okosan élni, de hát így születtem.

Irena2018. január 30. 00:04

@Kicsikinga: Most is panelban lakom.
Az életem évekig elviselhetetlen volt. Hazajönni se volt kedvem.
Ahogy közeledtem a 10 emeletes házunkhoz,összeszorult a gyomrom. De tényleg. Sokat sírtam akkor is-csak más miatt mint most- elaludni csak fülhallgatóval tudtam,ha tudtam,amiből mesèt hallgattam felnőtt fejjel,később arra ébredtem,még mindig buli,üvöltözés,zene, dübörgés felettem. Többször rendőrt hívtam csendháborítás címszóval,szóltak,elmentek,folytatódott. Így ment ez hónapokig,utána jött egy család vmi pusztáról 2 gyerekkel,akiknek a lakás játszótér volt. Labdáztak,ugráltak le a szekrény tetejéről. Primitív,egyszerű emberek voltak. Majd egymást kezdték verni a felnőttek,szétmentek,itt tartunk most. Tényleg nem kívánom senkinek,amit akkor is átéltem,ezért maximálisan együttérzek veled.
Sajnálom.
Mielőbbi nyugalmat kívánok szeretettel.
Irena

R3ventlov2018. január 29. 23:15

Kedves Kinga, átérzem a helyzeted lévén magam is laktam panelházban, de ahogy nálunk is, úgy talán mindenhol működik a józan, szelíd, de eltökélt összefogás. Kitartást és sok megértő fület kívánok néked!
Szeretettel: Zsolt

merleg662018. január 29. 22:04

@Kicsikinga: ...pedig a fiatalok biztos, hogy segítenének...szerintem Kingácska megérne egy próbát... hiszen az egészséged a tét...mi pedig aggódunk érted...

Mamamaci402018. január 29. 19:51

Veled elmélkedtem...

Törölt tag2018. január 29. 17:28

Törölt hozzászólás.

G.Gabi2018. január 29. 16:26

Kedves Kinga!

Teljes szívemből kívánom, hogy megleld a boldogságot és tartson ezután örökké.

Kicsikinga2018. január 29. 12:33

@merleg66:

Nagyon köszönöm,hogy válaszoltál, és a tanácsokat is, kedves Gábor!
Tudod, egész6 eddigi életemben nem voltam ennyire kitéve az emberi gonoszságnak, mint most, ami már négy éve tart, és sokszor azt érzem, hogy nem bírom tovább.
Van, hogy alig tudok lábon maradni, az át nem aludt éjszakák után, de nekem mennem kell, és tenni a dolgomat, hiszen van mit!

Milyen csodálatos emberek között laktatok, akik így összefogtak, és elrendezték az ügyet!
Nálunk sajnos csak három család van, akik idősek, és többnyire hétvégi házaikban telelnek, vagy nyaralnak, a többi lakásban egyetemisták laknak, akik nagyon szeretnek engem, és én is Őket, csak hát nem kérném meg egyiket sem arra, hogy késő este, vagy éjjel jöjjön hozzám, és legyen fültanúja, a mérhetetlen rosszindulatnak, és nagyon jól írtad, hogy a felsőbbrendűség érzésének!

Sokszor ábrándozom azon, hogy jönne egy jó erős férfi, és ő elintézné, ahogy csak a kelléktára megengedné!
Szégyellem, magam ezért, de már annyira kétségbe vagyok esve, hogy most is sírok, és olyan fáradt vagyok, alig élek.

Kicsikinga2018. január 29. 12:20

@Doli-Erzsi:
Hálásan köszönöm, drága Erzsikém!

@Steel:
Meghatottál, de nagyon!

Steel2018. január 29. 09:35

A szokott míves, szép hangnem, miben az ellentéteteket is olyan könnyedén jeleníted meg, mégis nyomot hagyva, elmerengtetve azt aki olvassa. Szeretem a gyönyörű szivhangjaid.

Doli-Erzsi2018. január 29. 06:47

Méghogy ne írjak, ilyent nem kéthetsz!
Igaz drága Kingácska, sajnos én ily messziről segíteni nem tudok, de szavaimmal talán átölel a szeretetem. Kívánom mielőbb rendeződjenek a dolgaid!
Küldöm a szeretetteli nagy ölelésem.
Erzsi

merleg662018. január 28. 22:23

@Kicsikinga: Kingácska! Természetesen felolvashatod, akár névvel is! Tudod az a legnagyobb baj, hogy a diploma nem ad intelligenciát, együttérzést, sőt még műveltséget sem. Mi ezért fogtunk össze...Letérdelni meg nem kell...az csak olaj a tűzre, csak táplálja a "felsőbbrendűségüket". Nálunk tudta jól az ember, hogy bömbölni fognak a rádiók, olyan csatazajt fogunk csinálni, hogy aludni nem fog tudni, másnap meg oktatnia kell az egyetemen...később el is váltak, de már csendben... Remélem a lakók segíteni fognak Neked. Kívánom szeretettel.

Kicsikinga2018. január 28. 20:04

@Eleonora:
Már hangosan sírok, és úgy ölellek át.

Kicsikinga2018. január 28. 20:02

@Mikijozsa: Ebben bíztam én is, kedves Miklós, de hiába! Most is sírok, mert annyira ki vagyok merülve már.

@BakosErika: Igen Erikám, aranyom, ez most már a kibírhatatlanság szintje, ugyanis, négy éve nem alszom.
@koboldka..: Próbáltam én már füldugót is, de az nagyon zavart, mert szeretem hallgatni a csendet, na igen, azt, amire még emlékszem.

@MKKlara: Köszönöm, drága Klárám! Ölellek!

@merleg66: Hú, Kedves Gábor, a lényeget fogalmaztad meg, azt, amit képtelen vagyok elérni, és már könyörgöm, hogy hagyjanak életben, mert én még nem halhatok meg, de ha ez így megy tovább, nem fogom bírni.
Diplomások azok is, akik fölöttem laknak, de olyanok, hogy őket (direkt írtam kisbetűvel), senki nem zavarhatja, de az, hogy beleélnek az én életembe, azt lehet.

Most lesz lakógyűlés, és ott akár le is térdelek a "lakóközösség" előtt, hogy ne legyenek közömbösek, segítsenek, ne csak csukott ajtó mögött értsenek egyet velem, hanem, ahogy Te írtad, tegyék meg.
Nem haragudnál, ha név nélkül felolvasnám, amit írtál, mint megoldást?!

Sírok minden este, mert majdnem összeesem már a fáradtságtól, nekem mindent egyedül kell csinálnom, és néha aludnom is kellene.
Most is úgy írok, hogy a fejhallgató van a fülemen, de azon keresztül is áthallani azt a rettenetes dübörgést, és még sok mindent.

Bocsánatot kérek szépen, hogy ennyit panaszkodtam.
Mindig visszavágyom azokat az időket, amikor a szépséges csend ölelésében térhettem nyugovóra.

Eleonora2018. január 28. 19:58

Én jövök Kinga, s itt Nálad szólok is, ne kérd, hogy ne.
S kívánom, hogy egy pillanattal se tartson tovább az elviselés. Nem lehet olyan jog, ok, mely bárkinek, ezt így megengedi.
Bízom benne, hogy rendeződnek a hétköznapok, s lehetnek végre ünnepek is.

merleg662018. január 28. 19:30

25 évig laktam panelban kedves Kingácska, tudom miről beszélsz. Sokszor hallgattuk, kezdetben még pici gyerekkel,, hogy a felettünk lakó hogyan akar az asszonyból embert faragni...de baltával. Egyszer a közösség összefogott és megkerestük a fickót és elmagyaráztuk neki, ha nem akar az övénél nagyobb zajt, egész éjszaka, hanem pihenni szeretne, akkor ezt abbahagyja... Egyetemen tanított és láss csodát: megértette. Attól kezdve nyugalomban teltek a napok. Nálatok is valami összefogás kellene.

MKKlara2018. január 28. 16:20

Remekül megirtad, ölelésem! :)

koboldka..2018. január 28. 15:18

Az állapotodat ismerve azt nem javaslom, hogy csapj oda.... :(
Hiába szólsz nekik szépen? Az ilyeneknek hiába, tudom én :(
Esetleg éjszakára füldugó.....

BakosErika2018. január 28. 14:41

Kinga drága, nem lehet könnyű...

Remélem megoldódik a helyzet, mert nagyon rossz lehet így.

Mikijozsa2018. január 28. 12:16

sok minden szépet és jót neked, szia, megnyugvást kívánunk, hogy ne zaklasson senki, ne búsulj majd megoldódik.

Kicsikinga2018. január 28. 12:11

Őszintén mondom Nektek,hogy Ti se írjatok nekem, hiszen én is "csak" olvasok, tehát nem érdemlem meg a hozzámszólásaitokat, bár muszáj kapaszkodnom, mert annyira elfáradtam abban, amit a fölöttem lakók szörnyű, rátarti, kihaénnem, öntörvényű borzalmas életvitele miatt, éjjel-nappal elszenvedek, hogy már többet sírok, mint nem.

Szinte semmit nem alszom, nem akkor pihenek, amikor szeretnék, hanem diktálják nekem!
Micsoda világ ez, micsoda elvetemült szabadosság!
Soha még engem nem hallott senki hangosan beszélni, de most kiáltanak a könnyeim.

KÖSZÖNÖM, hogy VAGYTOK!