Életemről, érzelemről, hangulatról...

HANGULAT - ÉRZELEM

 

 

A kokott

 

Bevált útján járva
Mutogatja testét,
Harmonikaszóra
Ringatja csípőjét.
Nem tagadja korát
Arcára van írva,

Így kelleti magát
Párizsban
a
Szajna...

 

*

 

Összhangban...

 

Édesdrága menedékem
Vonj magadhoz, ölelj engem.
Hozzád bújok oltalomért,
Simogató vigaszodért.
Biztonságban nálad vagyok,
Beszélj zene,

én hallgatok...

 

*

Fénylőn...

 

Szelíd szemű, szép szerelem,
Ne szomorkodj, gyere velem.
Könnyeinknek búcsút intve,
Szálljunk fel a végtelenbe.
Ne félj kedves, kicsi társam,
Nem esel le, elbír hátam.
Felhők fölé visz majd utunk,
Vissza mi már nem fordulunk.
Igaz szívünk megy feledni,
Hol csillagként fog összetörni,
S
Ezüstfényű halálában
Szeretetként aláhullni...

 

*

 

Marasztaló...

 

Ne mutassál gonosz képet,
Mi mögé a szíved rejted.
Szép vagy nekem, ne búsuljál,
Éjfekete tollú madár.

Hívnak Téged vészmadárnak,
Félnek tőled, ha meglátnak.
Kővel dobnak, rikácsolnak,
Elküldenek a halálnak.

Kérlek, ne menj, gyere vissza,
Magot szórtam ablakomra.
Meghallottad csendes hangom,
Érezted, hogy nem haragszom.

Maradj velem hadd nézzelek,
Engedd meg, hogy szeresselek.
Ugye jó így, s nem bánod már,
Éjfekete tollú madár.

Békés a táj, éjjel hó lett,
Kapott fű, s fa, fehér leplet.
Szép most minden, te is látod,
Boldogabb lett új barátod.

Örülj velem, nevess nagyot,
Felejtsd azt, ki kővel dobott.
Én sem leszek szomorú már,
Éjfekete tollú madár.

Dobták szívem éles kővel,
Nem törődtek könnyeivel.
Mégsem sírok, látod madár,
Lelkem nevet, nem várja már...

"KÁR"

 

*

 

Eszmélés...

 

Lázban fázó éjem hiányod kereste,
Ismerős zugokban, megszáradt könny alatt,
Irgalmas hajnalnak karjában ébredve,
Már nem voltál más, csak
egy
eltévedt gondolat...

 

*

 

 

Fohász…

 

Két kezemben fogtam imámkor kezedet,
Őriztem ott is lelkedet, s szívedet,
Esedezve kértem, maradhasson nekem,
Kárhozat helyett az édes kegyelem,
Kaphassak, úgy, hogy nem vagyok méltó,
Irgalmas Isten légy hozzám jó!

Szánj rám néhány percet, könyörögve kérlek,
Ne kelljen még halnom, engedd, hogy éljek,
Neked adok mindent, amit Tőled kaptam,
Vedd szavamat, mellyel hűséget fogadtam,
Hív szolgádként borulok most térdre,
Engedd, hogy ne mondjam, ne mondjam ki

"VÉGE"

 

*

 

 

Adagio...

 

Árva szívem feketében,
Csendet koldul keservében,
Zúgó széltől hangod hallja,
Téged keres elhagyatva.

Könnyet alszik édes álma,
míg
Rajtad pihen elfáradva…

 

*

 

 

Tétován...

 

Add Uram, hogy
neszeressem,
neakarjam,
neöleljem!

Add Uram, hogy
mégszeressem
mégakarjam,
mégöleljem!

Esedeztem, fohászkodtam,
Két karodban ima voltam...

 

*

 

 

Várva...

 

Elfogadott sorsom
Nem kiált utánad,
Féltékeny a Magány,
Csendre int a Bánat.
Nem játszik már velem
Rád vágyó képzetem,
Szelíd békét lel majd
Betérő Végzetem.

Néha hallik hangja
Összetört lelkemnek,
Mikor
Szikes szemeimből
Cserepek peregnek...

 

*

Halkan...

 

Hangját a bánat, már
Rég a csendnek adta,
Keservnek könnyeit
Mosollyá tagadta.
Szomorú szemében
Némán jajdul lelke
Vigyázza enyémet
Meg ne nehezítse.
Oda’dó hű szívét
Két kezembe veszem,

S szó nélkül simítom
Rá
Hálás köszönetem...

 

*

Hozzád...

 

Éhem-szomjam,
Édes enyhem,
Szívemben a
Legszebb ütem,
Minden voltál
Szerelmesem.
S
ha majd egyszer meg kell halnom,
Karod legyen ravatalom...

 

*

Sebzetten…

 

Szavaknak ostora
Ártatlanra sújtott,
Gyermekien tiszta
Igaz szerelemre,
"Ki"
Elfojtott könnyeit
Szánalomba rejtve,
Kötést simogatott
Bántója lelkére...

 

*

 

 

Hiszem...

 

Ajtóban áll már a szívem,
Csomagjában egész éltem.
Tűzben égett jéghasábok,
Életté ért pillanatok,
Megáldatott vétkek sora,
Rongyos lélek imafoltja,
Ezüsthajú lágy keringő,
Égbe égett szép esküvő.
Nehéz terhét fölsegítem,
Búcsút intve sír a könnyem,
de
Szép jövőnk az öröklét lesz,
Mikor egy nap mellé fekszem...

 

*

Távozóban...

 

Kopott rongyát takargatta,
Mosolygott a szánalomra,
Büszkén viselt szegénysége,
Volt a legszebb ékessége.
Szégyellni őt sosem fogom,
Imáimmal megfoltozom,
S békét rakva tarsolyunkba
Indulunk a hosszú útra.

Sok éve, hogy szolgál engem,
Örök ifjan maradt lelkem...

 

*

 

Veled…

 

Kéjemnek hamvait
Karodba temettem,
Testedre hálámat
Szememmel öleltem.
Elfáradt a vágyunk,
Álomért sóvárgott,
Szerelmes szavakat
Csak a csend suttogott,
Ki
lépteit halkítva
Szobánkba beosont...

 

*

Térden...

 

Te voltál múltam,
Eltitkolt jelenem,
Meglopott órákra
Feléledt szerelem.

Kezedet kezemben
Imámhoz viszem,
Vétkemet illendőn
Oltárra teszem.

Istennek ajánlva
Kérem az irgalmát,
Adjon jövőt Veled

Lettél az ODAÁT...

 

*

 

Pellengéren…

 

Irigységnek oltáránál,
Gyűlöletből rakott máglyán,
Örök esküt mi itt mondtunk
Vétkesekként ez lett sorsunk.

Fahasábok izzó lángján,
Szép nászunknak vetett ágyán,
Testem-lelkem neked adtam,
Szerelmedtől égbe szálltam,

Füstös-fehér
gyolcsruhámban…

 

*

 

Végül…

 

Kulcsolt kezem kinyújtottam,
Hogy búcsúzóul Neked adjam
Benne rejtett fáradt szívem,
de
Üres volt a két tenyerem...

Kulcsolt kezed kinyújtottad,
Hogy búcsúzóul elfogadjad
Nem volt üres két tenyered,
mert
Ott volt szívem, és a Tied...

 

*

Valcer...

 

Kérj karodba utoljára,
Keringőnek dallamára.
Ölelj át és szép zenénkre,
Repüljünk a messzeségbe.
Játsszunk múltat, ifjúságot,
Egy estére boldogságot.
Velünk van a kis pillanat,
Játszik nevet jókat mulat.
Suhan, perdül körülöttünk
Minden régi szép emlékünk.

Ezüsthajú már szerelmünk,
Hűségről mi így meséltünk.

Mosolygott a vén Idő
ki
Éppen most szállt el
felettünk...

 

*

Nincstelenül...

 

Lelkem utolsó rongyát is ledobva,
Állok pőrén, rémülten vacogva.
Megmutatom minden kínom,
Lábam előtt hever sorsom.
Állok némán szégyenülve,
Szememmel az övét kérve.
Esedezem, ne vágyj többre,
Nem elég a
MINDÖRÖKRE?

 

*

A frigy…

 

Megszólított,
Csendem törte,
"Veled leszek,
Mindörökre".

Bánat volt, kit
Megszánt szívem,
S ajánlatát
Megköszöntem.

Sok éve, hogy
Találkoztunk,
Azóta is
Egy a sorsunk.

 

*

Megnyugvás...

 

Fáradtan legyint,
Torkomban a sok jaj,
Mellemben is lustán,
Nyújtózik a sóhaj.
Alszik már a vágy is,
Nem kéri a jussát,
Mosollyal az arcán,
Álmodja a múltját.
Szemeimet én is,
Szép halkan becsukom,
S ölbe ejtett lelkem,
Csendesen ringatom...

 

*

Mindörökre...

 

Volt egy régi
Szép pillanat,
Mi életté ért,
Évek alatt.
Őrzött múltat,
Lopott jelent,
Megszánta a
Két nincstelent.
És a régi
Szép pillanat,
Hű szívével,
Náluk maradt,
Jövőjét is
Nekik adta,

Megy velük,
A túlsó partra...

 

*

Az Út...

 

Vágyom lenni szeretődnek,
Önfeledten ölelődnek,
Soha meg nem kérdezőnek,
Meddig hívsz még kicsi nődnek.

Nézni, nézni szelíd szívvel,
Simogatni szemeimmel,
Vajon meddig, s hova viszel,
Nem bánom, hogy nem kérdezel.

Karodban én sosem félek,
Várj meg engem, arra kérlek,
Igen, most szép, s kéz a kézben,
Ott vagyunk!

A MINDENSÉGBEN!

 

*

 

Áldott vétek...

 

Áldást kértem nagy vétkemre,
Bűnben fogant szerelemre.
Koldultam a kegyelemért,
Megbocsátó irgalomért.

Áldást kaptam nagy vétkemre,
Bűnömnek hitt szerelemre,
Megbocsátó irgalomban,
Öleltem és boldog voltam.

Áldott vétek, gyere vissza,
Vágyom újra bűntudatra,
Koldulni a kegyelemért,
Megbocsátó irgalomért.

 

*

Vártalak...

 

Öreg órám nézd el nekem,
Cammogásod nem viselem,
Siess, kérlek, felejtsd korod,
Legyen a perc pillanatod,
De, ha megjön, légy a régi,
Mint egy fájós térdű néni,
Ki, ha tudna, úgy maradna,
Székén ülve, fittyet hányva
Minden percre, és órára.

Megérkezett Te is látod,
Hozott nekem szép világot,
Szürkés-zöldet, tiszta fénnyel,
Tele boldog, bús reménnyel,
Szemem ölel, s kérve kéri.
Legyen fájós térdű néni,
Ki, ha tudna, itt maradna,
Székén ülve, fittyet hányva
Minden percre és órára.

 

*

 

 

Ám legyen...

 

Igen uram, máris leszek,
Kedvedre én kedvvel teszek,
Legyek Neked? Hogy kívánod?
Szeretőd is, s jó barátod?

Jól van uram, én nem bánom,
Időmet én nem sajnálom,
Meghallgatom szép mesédet,
Hogy ölelted szeretődet.

 

*

Mondd meg nekem...

 

Szép szerelem mondd meg nekem,
Mondd meg nekem, kit öleljek,
Kit öleljek, kit szeressek,
Kit szeressek hideg szívvel,
Hideg szívvel, jéglélekkel,
Jéglélekkel, jéggé fagyva,
Jéggé fagyva, elhagyatva,
Elhagyatva, bús magányban,
Bús magányban, kis szobámban,
Kis szobámban ágyam üres,
Ágyam üres, téged keres,
Téged keres, nem fáradva,
Nem fáradva vár a Napra,
Vár a Napra, égő fényre,
Égő fényre, s melegére.

 

*

Jégtűz...

 

Igaz hittel esküm adtam
Fátylamat is magam varrtam
Készülve egy boldog nászra
Lángölelte vidám táncra.

Dermed ujjam, gyűrűd hideg
Szobádban a tűz sem meleg
Jégből vannak fahasábok
Hidegontó bús zsarátnok.

Lelkem reszket, itt az óra
Ágyhoz hívsz majd nyugovóra
Adtam szavam tiéd vagyok
Karjaidban mégis halok.

Fázom uram essen szíved
Hív szolgádat megmentheted
Ha a szívét dobod tűzre
Örök meleg lesz majd tőle.

 

*

Sorsom lettél...

 

Megláttalak, s sorsom lettél,
Utaimon velem jöttél,
Társam voltál oldalamban,
Szívem fonta kosaramban.

Kőre lépve megbotlottam,
Mindig beléd kapaszkodtam,
Adtál kezet segítésül,
Voltál nekem hű reményül.

Szívem szakad, kosár lyukad,
Másfelé vitt téged utad,
Feledted a hosszú percet,
Mikor szemem megölelted.

Keresnélek, ki mondja hol?
Merre menjek, hol van a hol?
Kőre lépve megbotlottam,
Emlékedbe kapaszkodtam.

 

*

 

 

A Szerelemhez

 

Ahol te vagy, szól a zene,
Káprázik a napnak szeme.

Felhőt kérne menedékül,
De az ég csak egyre kékül.

Lent a világ bódulatban,
Elsőbálos hangulatban.

Petrezselymét elhajítva
Bú a magányt átkarolja.

Táncuk közben mosolyognak,
Amit eddig sosem tudtak.

.

Viselsz minket szeretettel,
Mindent bíró nagy szíveddel.

Pajkos kicsi szeleburdi,
Akard egyszer visszakapni.

 

 

Virradóra...

 

Hajnal kérte szívem,
Neki adtam érted,
Hogy
Széppé szerethesse
Minden ébredésed...