Életemről...

Kicsikinga•  2019. március 21. 09:34

 

 

 

SORS- ÉLET

 

Életemnek...

 

Szemlesütve várom szavad,
Szégyenem lesz majd igazad.
Sok-sok éve tűrsz már engem,
S én ezt eddig nem köszöntem.

Szeretnélek megkövetni,
Terheiden könnyíteni,
Hisz
Soha meg nem kérdeztelek,
Egyszerűen leéltelek...

 

*

 

Koncerten...

 

Sorsomat az élet írta,
Ötvonalas kottalapra,
És
Én voltam, ki eljátszotta...

 

*

 

Pedánsan...

 

Ágyam mellé kikészített,
Frissen mosott tiszta lelkem,
Sok éve az egyetlenegy
Vasárnapi öltözetem...

 

*

 

Üszkösödve

 

Rakta a kemencét,
Fákat döntött térdre,
De
Vas helyett két kezét
Tartotta a tűzbe...

 

*

 

Kezesen

 

Írt sorsát horgolja,
Szemet szembe öltve.
Ha
Elszakad cérnája,
Folytatja megkötve...

 

 

*

 

Vigyázva

 

Nem hagyhatom ködbe veszni,
Rongyruhában szégyenkezni
Ütött-kopott reményemet,

Ki még maradt, azt az egyet...

 

 

*

 

Távolba

 

Ha már nem jut falat,
S jó cipőd is sáros,
Keresd azt az utat,
Mely
Hosszú, de akácos...

 

*

Eszmélve

 

Kezem sírva rázza
Kívülről a rácsot,
Mert
Nem akartam soha
Ilyen szabadságot...

 

*

 

Duruzsolva...

 

Akadt neki sok kérője,
Gyűrűiket büszkén hordta.
De
Örök titok, hogy a szíve
Melyikükért lobbant lángra.

 

*

 

Szorítóban...

 

Goromba a hideg,
De ő nem üt vissza.
Mert
Bortalanul részeg,
S vágyik másnapokra...

 

*

Zavarban...

 

Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
Elfeledte minden lépte,
Honnan indult, s merre tart.

Add a karod, kedves múltam,
Vezess haza úgy, mint rég,
Mindig beléd kapaszkodtam,
Legyél most is segítség.

Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
De már tudja minden lépte,
Honnan indult, s merre tart...

 

*

 

Csapra verve...

 

Szótlan a hazugság
Nem jajdul a panasz,
Mert
Beszél az igazság,
S mosolyog a vigasz...

 

*

 

Kócosan...

 

Copfját, ahogy illő,
Masni fogta össze,
De
Szétfújta az idő,
Suhintásnyi szele.

 

*

 

Hófehéren

 

Korosodó arájában
Karcsú, kicsi szűzét látja,
Ki
Haját oldja zavarában,
Mert a fátylát nem találja.

 

*

 

Későn...

 

Félúton sóhajtva
Megállt a mozdulat.
Túl sok volt hiába,
De
Még több, mi elmaradt...

 

*

 

 

Mindhiába...

 

Vétkeim meggyónva,
Leraktam nehezem,
Így léptem utamra,
Mit simának hittem,

De a szél ráfújta
Megvallott életem...

 

*

 

Bánattal...

 

Sorsot vár riadtan
Esélyt kér a szeme,
S
Karjait szorosan
Fonja a szívemre...

 

*

 

Csitulva...

 

Testemben még fájva
Lüktet minden erem,
De
Mosolyt bókol számra
Társam, a türelem...

 

*

 

Megváltva...

 

Könnyű test hajtotta
Igába a fejed,
Nehezét valómnak
Mindig te viselted.
Gondokért cserébe
Bíró erőt adtál,
Egyensúlyt veszítve
Híven megtartottál.
Jól ismertél engem,
Kínjaimat fájtad,
Virrasztottad velem
Sok-sok éjszakádat.
Úttalan utakon
Szaladtál szakadva,
Osztoztál sorsomon,
Mi nekem lett adva.
Túlra már nem jöhetsz,
Egyedül kell mennem,

Végre szabad lehetsz
Szegény szolga,

Lelkem

 

*

 

Kétségben...

 

Bánat, s Magány összecsaptak,
Rajtam koncként marakodtak.
Önmagukból kivetkőzve,
Szórnak szitkot felmenőkre.
Mind a kettő engem akar,
Ezért hát e per és patvar.
Szeretnek ők nagyon, tudom,
Nehéz lesz majd választanom.
Kérdőn néznek várakozva,
Eldöntöttem.
Bigámia...

 

*

 

Pár baj...

 

Kedves hozzám az életem,
Kesztyűs kézzel bánik velem.
Feketében, tisztességgel,
Jön követe minden éjjel.

Kihívását elfogadom,
Elfáradt már békejobbom.
Összeteszem két kezemet,
S
Megnevezem segédemet...

 

*

 

 Békésen...

 

Elpihent a világ,
Alig hallik hangja,
Arcán még ott ragyog
Múló nap mosolya.
Gondjaim fáradtan
Alszanak már régen,
Mellettem a magány
Szoros ölelésben.
Hallgat már a csend is,
Sokat beszélt mára,
Éjnek delét üti,
Toronynak órája.
Lehajtanám fejem,
Álmom már félúton,
Mikor
Hársfaillat kopog,
Halkan az ablakon...

 

*

 

Hontalanul...

 

Szép meséim maradjatok,
Nem szoktam a valóságot,
Hidegében nagyon fázom,
Álmokszőtte kis kabátom,
Nem elég, hogy melegítsen,
Ne hagyjátok fagyni szívem.
Kerek erdő az én hazám,
Hamuban sül jó pogácsám,
Szeretet a varázspálcám.
Suhintása simogatás,
Könnyettörlő vigasztalás,
Mosolya a víg tavasznak,
Kristályvize a pataknak,
Szikrája a csillagoknak.

Gyere vissza énvilágom,
Legszebb mesém neked adom.
Ha majd egyszer itt a vége,
Őrizd meg,
Vagy
Fuss el véle...

 

*

 

 

Könnyűn...

 

Bánatait elhajítva,
Veszítette mindenét.
Üres kosár terhe alatt
Roskadozik, sír a lét,

mert
Vállai még visszavágyják
Régmúltjuknak nehezét...

 

*

 

Elveszve...

 

Csontot törő hideg szélben,
A Nagykörút sűrűjében,
Kért a lelkem, várj meg engem,
Melegítsed, fogd meg kezem.

Nem tudok így tovább menni,
Lángot, tüzet megkeresni,
Mi szívem jegét felengedi,
S nem hagyja majd kettétörni.

Fények, utak, segítsetek,
Széphez, jóhoz vezessetek,
Meghálálom, meglátjátok,
Gyermek lelken ül az átok.

Rügyben van még ifjú fája,
Gyümölcstermő koronája,
Hideg szélben fázik, reszket,
Nem találja, amit vesztett.

Reményét a szép tavasznak,
Mosolyt adó sugaraknak.

Nagykörút, s ti kedves kövek,
Szépen kérlek
SEGÍTSETEK!

 

*

 

Valahol…

 

Ahol engem várnak
Messze az időben,
Elfogyott a jövő
Nincs élet jelenben.
Régmúltam az, amit
Sorsomul szánnak,
így
Állhatok majd végre
Háttal a Halálnak!

 

*

 

Rongyosan...

 

Hasadozó hajnalokat
Sóhajokkal fércelek,
Megtépázott éjjelekből
Feslenek a reggelek.
Lelkem gyolcsát imáim is
Mindhiába foltozzák,
Hisz
Elkárhozott érzékeim
Darabokra szaggatják...

 

*

 

Őszintén...

 

Álmodott lelkem,
Örökké álmodott,
Hófehér, tiszta,
Halk, mesés világot,
Kristályfolyamot,
Olvadó gyémántot,
Szikrázó csillagot,
Hűs fényű napot,

Ezt a gyönyörű
Szépséges templomot,
Hol
Mindenét od’adva
Gyermekként áldozott...

 

*

 

Kiolvasva...

 

Poros könyvként üres polcon,
Jövőt bízva hevert sorsom.

Most
Üres könyv egy poros polcon...

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kicsikinga2019. március 23. 11:22

@Törölt tag: @Mikijozsa: @Perzsi.: @Molnar-Jolan: @lelektunder: @Törölt tag: @Törölt tag: @bakonyiili: @Doli-Erzsi:

Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy az ideömlesztett életmorzsáimért lehajoltatok, és megértve tettétek a helyükre "őket", így majdnem egy igazi kenyérnek látszik, bár a javát már megettem...

Doli-Erzsi2019. március 22. 08:04

Köszönöm ezt a csodás élményt drága Kingácska, amit a verseid adtak!
Szeretettel ölellek!

bakonyiili2019. március 21. 17:51

Remek, sokatmondó életképek!
Sokszor kell olvasni, de megéri!

Törölt tag2019. március 21. 16:32

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. március 21. 12:53

Törölt hozzászólás.

lelektunder2019. március 21. 12:36

Drága Kinga!

Egy csoda, amit írtál, s ahogyan írtad!
Számomra élmény volt, és még el fogom olvasni egy párszor, annyira élvezetes volt olvasni.
Megemelem kalapom előtted!

Molnar-Jolan2019. március 21. 12:23

Kingám, én kiemelnék többet is: Távolba, Eszmélve, Szorítóban, Későn, Kétségben, Pár baj, Valahol, Kiolvasva
Ölellek.

Perzsi.2019. március 21. 12:06

Kingácska remek versek. Elnézést, hogy ezt írom, de tőled ezt a színvonalat szoktam meg. Ki akartam emelni egyet, ami különösen megfogott, de rájöttem, nem csak egy kiemelést kellene tennem. Vigyázz magadra, gondolok rád szeretettel: Erzsi

Mikijozsa2019. március 21. 11:37

Nagyon jók, Kingácska ügyes vagy :)

Törölt tag2019. március 21. 11:20

Törölt hozzászólás.