Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Duruzsolva...
Kicsikinga• 2015. március 22. 10:53
Akadt neki sok kérője,
Gyűrűiket büszkén hordta.
de
Örök titok, hogy a szíve
Melyikükért lobbant lángra...
Tudjátok, én olyan szentimentális ember vagyok, aki mindennek lelket tulajdonít, érzőnek, ezért hiszem, hogy hallom a hasábok duruzsolását,a tűzre vetett fák beszélgetését...
Elképzeltem, hogy a sok év gyűrűit hűséggel hordozó, valamikor szépséges, fiatal, sudár, fák, talán éppen, ott a tűzben találkozhattak és ölelhették meg egymást, de diszkréten becsukom a kályha ajtaját, és kívánok nekik szép perceket...
Nézzétek el nekem, bocsássátok meg, ezt a soha föl nem növő gyermeket bennem!
Nagyon szépen köszönöm, és szívem szeretetével ölellek Benneteket!
Nemsokára már susognak a lombok, ezért hát figyeljünk, nagyon figyeljünk, mert biztosan szépet mesélnek majd nekünk!
Én elsírtam magam, mert annyira gyönyörű, és nagy szeretettel osztom meg Veletek az élményt!
https://www.youtube.com/watch?v=bLOcVuGd jG8
Kicsikinga2015. március 27. 17:40
Drága Erzsikém!
Megöleltelek most (is) hálásan, és szeretettel.
Köszönöm az ajándékokat, amik közül a legbecsesebb, Te vagy!
Nehéz visszatartani a könnyeket...
njzsike2015. március 26. 14:44
Két idézet jutott eszembe, két kedvenc írómtól,költőmtől olvasva a soraidat. Egyik a bejegyzésedről:
Mert az ember - ezt egyre inkább hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember,
amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.
Márai Sándor - A bűvész
A másik a versedről és a gondolatról, amit elrejtettél benne és a tűzről, amit őriznünk kell, ameddig csak élünk. Biztos ismered, de azért idekívánkozik ez a csodálatos vers:
Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.
Egy lángot adok, -- én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.
Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.
Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven..
Reményik Sándor - Öröktűz
Kicsikinga2015. március 24. 11:47
@anci-ani:
Drága Ancikám!
Meghatottál ám már megint és megint, de tudod, az nem baj, sőt köszönöm szépen!
Ölellek szeretettel! Őszintén, ahogy próbálok élni is...
anci-ani2015. március 23. 19:26
Szeretettől fűtött érzelmes szívedben mindig benn él a gyermeki őszinteség, ami nem lehet soha gyengeség, inkább az élettől kapott kegyes ajándék...
Imádom a szentimentális jólelkű érző embereket!
Drága Kingám, Te egy példaképe sokaknak lehetsz! :)
Köszönöm szépen a szépséges küldeményt és a gyűrűit hordozó fák beszélgetését...
Ölellek szeretettel: Anci
Kicsikinga2015. március 23. 17:56
Köszönöm, drága Rózácskám, pontosan erről van szó!
Rozella2015. március 23. 17:00
Az gondolat amiről írsz és az érzés amiről együtt gondolkodsz velünk ott van a szívünkben, a neve... talán természet, talán élet, talán szerelem és talán titok...
Csodálatos szép a balett, ez mind benne van..., köszönöm szeretettel !
Kicsikinga2015. március 23. 16:08
@nyilas:
Köszönöm, drága Glória!
Törölt tag2015. március 23. 13:36
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2015. március 23. 10:27
Köszönöm szépen, drága Karolinám!
Nagyon örülök, és könnyes a szemem.
Kicsikinga2015. március 23. 10:24
@Molnar-Jolan:
Drága Jolikám!
Örülök Neked!
Kicsikinga2015. március 23. 10:24
@petruchio:
Hiszen azt "felaprították", de én bízom benne, hogy igen!
Örülök, hogy eljöttél Imre kedves!
hextorini2015. március 23. 09:15
Nagyon megérintett szépsége, egyszerűsége, titokzatossága. :)
Molnar-Jolan2015. március 23. 09:12
az ő lelke izzó kályha
:)
petruchio2015. március 23. 09:00
s vajon a szívére hallgatott?....
Kicsikinga2015. március 23. 08:55
Köszönöm Timikém!
Puszillak én is Téged!
Ametisz2015. március 22. 22:46
Megcsillant versedben a szived kedves hangja!...nagyot szólt Kingácska!
Puszillak! :)
Kicsikinga2015. március 22. 19:30
A kedvességed, nagyon megható, drága Gyuri!
Köszönöm szépen!
Kicsikinga2015. március 22. 19:29
Drága Klárám!
Köszönlek!
Kicsikinga2015. március 22. 19:28
@Pista:
Szeretettel köszönöm meg itt is, drága Pista!
Kicsikinga2015. március 22. 19:28
@baramara:
Köszönöm, Marám!
Kicsikinga2015. március 22. 19:27
@gabi5:
Úgy bizony Gabikám! Erről szól a mese.
Kicsikinga2015. március 22. 19:27
Mindig szerettem nézni a tüzet, és sajnáltam a fákat, akik évente kapott gyűrűiket magukkal vitték, titkaikkal együtt.
dobosigyorgy2015. március 22. 17:41
dobosigyorgy2015. március 22. 17:39
Itt is hagyom a-em
Gyógyító ölelésem.
MKKlara2015. március 22. 14:25
Csodaszép - nagyon tetszik!!! :)
Pista2015. március 22. 14:00
Szeretettel olvastam itt is. Nagyon szép!
baramara2015. március 22. 13:45
Szép
Kicsikinga2015. március 22. 13:25
Örülök, drága Gabikám!
Törölt tag2015. március 22. 13:07
Törölt hozzászólás.