Darásmetélt...

Kicsikinga2016. november 7. 07:43

@hmbt:

A menzán ehetetlen volt, és most mégis más íze lett, mint MINDENNEK...

Kicsikinga2016. november 7. 07:42

@Andicsek:
Most aztán nagyon sírok, és úgy köszönöm Neked, ezt a gyönyörű gesztust!

Andicsek2016. november 7. 04:50

https://youtu.be/nJrmNdClsAQ

anci-ani2016. november 5. 23:09

Nagyon szeretem én is!! :)
Ölellek szeretettel!

Törölt tag2016. november 5. 18:25

Törölt hozzászólás.

Ametist2016. november 5. 15:35

Ami ízlik, hamar elfogy :)

Kicsikinga2016. november 5. 14:04

Tudjátok, Ti kis grízestésztakedvelő, drágaszívű Társaim, nekem a gondoskodás, a szeretés hiányzik, amikor a családfő ül az asztalnál, a gyermek, vagy gyermekek, és én boldogan NAGYON BOLDOGAN nézném őket, simogatnám őket a tekintetemmel.
Jaj, hát nem elszorult már megint a szívem

Andicsek2016. november 5. 06:01

Drága Kingácska!
A nagypapám készített nekünk mindig, amíg ereje engedte addig mindig kézzel gyúrt tésztát főzött hozzá...
Tudom , hogy vannak pótolhatatlan emberek az életünkbe...,de mi szeretünk 🌹
Ölellek : andi

csillogo2016. november 4. 21:57

Én is szeretem - Kingám - ( tudom, hogy hiányzik.... )
Vigyázz magadra!

merleg662016. november 4. 21:15

Vagy grízes tészta! Az egyik kedvenc ételem barack dzsemmel! Tetszett a leírásod!

32016. november 4. 20:51

Gratulálok,nagyon jó !

Zsuzsa03022016. november 4. 16:30

Kedves Kinga! A zene gyógyír tud lenni a sebzett lélekre :)

Törölt tag2016. november 4. 16:23

Törölt hozzászólás.

kevelin2016. november 4. 15:59

Kedves Kinga!Tudom mièrt sírsz,visszaemlèkszem a versedre,amit írtál règebben a baracklekvár kèszitèsről èdesanyáddal kèszitettètek.Javits ki,ha nem úgy van,ès jó zenehallgatást kivánok.

MKKlara2016. november 4. 14:09

Gyönyörűen megható...Ölellek Kingám!!! :)

Zsuzsa03022016. november 4. 09:14

@Kicsikinga: Kezdem átérezni, hogy az milyen ...... Nekem a párom az aki ezer éve "vándorol" az ország különböző szegleteiben (munkája miatt), de jó távol ahhoz hogy minden nap láthassam....a gyerekeim meg egyre inkább kirepülnek a családi fészekből....

Kicsikinga2016. november 4. 07:20

Soha nem szerettem a grízes tésztát, de mostanában sokszor készítek, százszor ki-, és visszatéve a baracklekváros üveget, nehogy kevesebb jusson a fiamnak, ha jön...
Ő vegán étkezésű, tehát se gríz, se metélttészta, de a lekvár az egy-egy kis üveggel mindig landol az útitáskájában...

Kedveskéim, Drága szívűek,tudjátok, NAGYON HIÁNYZIK A CSALÁDI ÉLET!

Dellamama2016. november 4. 06:24

A grízestészta anno a szegények eledele volt, miért sírsz?....miért? talán a boldogságtól, a szép emlékektől?

Törölt tag2016. november 3. 19:29

Törölt hozzászólás.

okeanus2016. november 3. 19:22

hogy ennyien szeretnek az is otthonná fő és nem vagy egyedül...
mi vagyunk az olaj, a cukor a búzadara és a só!!!
és úgy ülünk, hogy asztalunkhoz odaférj)))))

Törölt tag2016. november 3. 18:14

Törölt hozzászólás.

Doli-Erzsi2016. november 3. 17:50

Sírnak az emlékek!
Ölellek!

Zsuzsa03022016. november 3. 17:13

Lehet, hogy az idő teszi??? Lehet, hogy holnap én is darásmetéltet csinálok, nagyon szeretem :)

Molnar-Jolan2016. november 3. 15:32

Grízes tészta...finom...és nekem is vannak róla bizonyos
emlékeim. :)

BakosErika2016. november 3. 15:14

Kingám...
Ölellek szeretettel.

bakonyiili2016. november 3. 14:54

Azok a finom ízek...azok a gondtalan gyermekévek...

eskarita2016. november 3. 14:33

Kedves Kinga!

Most kerestem éppen vissza a Halandón... című versedet, így halottak napján egyre járt fejembe, hogy Tőled olvastam egy nagyon jó kis gondolatnyi verset, ez volt az!! Milyen szép , egyszerű és igaz! Csak egy kis példának akartam ideírni, hogy ne csüggedj, verseid élnek, élik a maguk kis utóéletét és hintik azt a sok bölcsességet és szeretetet, amit verseiddel és hozzászólásaiddal e fórumon közzéteszel...nem akarok túl érzelgős lenni, de ezt le kellett írnom.. remélem, ezzel is kicsit kevesebb a könny a tészta felett...szeretettel:Eskarita

keramonika2016. november 3. 13:56

Drága Kingácska!

Milyen érdekesen "szervezett" az élet...édesapám kedvenc étele...egy emberes adagot vittem a kórházba...házi kajszilekvárral...az ő fájáról...néhány falat...sajnos még a legkedvesebb sem esik jól...nemcsak a lekvár aranysárga...a bőr is....bearanyozódott....szinte fénylik... érzem, ahogy felnövök...
Köszönlek: Monika

Rozella2016. november 3. 13:26

Sírj csak.., most könnyes az idő is, de tudod, hogy az ízek soha nem vesznek el... és most adtál egy tippet, köszönöm és ölellek!

Perzsi.2016. november 3. 12:49

Csak sejtem Kingácska miért sírsz, de biztosan nem tudhatom.
Öleléssel és szeretettel gondolok rád...