Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csak óvatosan...
Kicsikinga• 2011. november 6. 18:09
Jól gondoljuk meg, mielőtt belevágunk…
Hideg téli nap. Az utcán csúszós jeges foltokban a hó.
Szaladok, nem nézek, nem látok csak a perceket kérem, hogy ne siessenek velem, én szeretnék előbb odaérni, mint „ők”!
Hol van, hova vitték? Merre? Lefelé? Jobbra? Azután balra, és akkor jobbra, vagy megint balra, egyáltalán mi az, hogy jobbra meg balra, mi ez az egész?
Rohanok lefelé a lépcsőkön, mikor egy légópincéhez hasonló szürke folyosóra érek, ahol néma csend van, sehol senki, de mégis!
Ott egy ajtó, és azután még egy és még egy.
„Neeeeeeeeeeeeeeee!”- hallom fülsértő kiáltásomat, és már bent is vagyok egy zöldruhás emberekkel teli helyiségben, ahol mindenkit - aki megpróbálta utamat állni -, félrelökve rázuhantam az asztalon fekvő testre, és nem engedtem, NEM ENGEDTEM!
Fölkaptam és magamhoz szorítva kivittem arra a nagyon csúnyán szürke folyosóra, és ott ölembe fektettem egy támla nélküli kis széken, amit az egyik - engem megszánó zöldruhás -, alám tolt.
„ Csak egy kis időt kérek szépen, csak egy kicsit, amíg megbeszélem vele, mert én tudom, én igazán tudom, én tudom a legjobban, mindenét én tudom a legjobban, és senki más SOHA SENKI MÁS NEM FOGJA JOBBAN TUDNI, csak egy kicsit még kérem szépen”- így kértem, könyörögtem könnyeimmel mit sem törődve, és akkor megszólalt a „főzöldruhás”.
„ Rendben van, adok egy kis időt”.
Én össze-vissza öleltem a tekintetemmel hálámul.
Halkan énekelni kezdtem, egy jól ismert kis dalocskát „Cirmos cica haj, hová lett a vaj…”
Miért pont ezt? Mert ez jutott azonnal az eszembe és még ma is, amikor ránézek!
Egyre egyenletesebb szuszogást hallottam, és csak énekeltem, énekeltem…
„Édeskedves anyukám, éhes vagyok”!
„Éhes!!!!!!!”
Jó hangosan mondhattam, mert kinyílt a csapóajtó és kijött a „főzöldruhás” megnézni mi történt.
„Ugye megmondtam, mert én tudom, én igazán tudom, én tudom a legjobban, mindenét én tudom a legjobban, és senki más SOHA SENKI MÁS NEM FOGJA JOBBAN TUDNI”- kiáltottam könnyeimmel mit sem törődve.
„Azért most még egyszer megnézzük, vagy nem is tudom, talán még sem, vagyis, tudja mit, elhiszem, és menjenek szépen haza” - mondta nem kevés csodálkozással a szemében a főzöldruhás, miközben udvariasan és kicsit zavartan felsegített volna az alacsony kis székről, de nem tudtam fölkelni.
Észre sem vettem, hogy amíg ringatgattam drága kisfiamat, akit megműtöttek volna egy fals vakbélgyulladást imitáló egyszerű hasfájás miatt, közben a hátamba beleégett a radiátornak egy –két bordája…
Ki törődik ilyen bagatell semmiséggel, és hogy nincs rajtam más, mint egy hátul elszakadt vékony blúz, meg egy vékony papucs?
Érdekes, észre sem vettem, hogy hideg lett volna odakint…
A víz már forr, gyorsan bele a spagettit, rengeteget, és kechupot, sokat, mindenből sokat, és gyertyát is az asztalra, ahogy szoktuk, mert így szép, mert így jó, és mert…
Jól gondoljuk meg, mielőtt belevágunk valakibe…
Nagyon régen történt, és igaz!
Kicsikinga2011. december 4. 12:21
Drága Mariannám, ha tudnád, hogy ennyire együttérzek!
mezeimarianna2011. december 4. 03:44
...a műtét után nem ölelhettem többé...de ez a műtét elkerülhetetlen volt...bár én is ezt tehettem volna...
Kicsikinga2011. november 30. 11:30
Köszönöm drága ''Vitorla''! Nagyon jólesik!
Kicsikinga2011. november 30. 11:30
Drága Marikám, én könnyes szemmel öleltelek most át, és megköszönöm minden szavadat,megköszönöm, hogy ezen a kedves oldalon megismerhettelek Téged is!
Törölt tag2011. november 23. 14:42
Törölt hozzászólás.
mariaduval2011. november 23. 14:26
Bocsásd meg ha a fentiekben sok butaságot írtam, de bennem tényleg olyan gyerekes az öröm ha tiszta szívű, jó emberre akadok! Szeretettel: Maria
mariaduval2011. november 23. 00:14
Drága Kicsi Kinga!
Szóval innen van benned ez a hatalmas szív?!
Tudod nem vagyok még csak 31 éves. Sok rosszat megéltem ennek ellenére. Sokat. S egy valamire rájöttem. Ha akad az ember életében egy pillanat, amikor ''vakmerőségében'' megtapasztalja milyen gyenge a testi ereje a lelki erejéhez képest (mert akkor, összeégett háttal nem a tested vitt tovább, hanem a hatalmas lelked, ha úgy tetszik a szíved), akkor rögtön világosabban és egyszerűbben látja a többi embert is! Jobban érti, érzi a mások fájdalmát és a strapába megnyúlt szívébe szép lassan belefér az egész világ! Én így gondolom és nem lehetek elég hálás a sorsnak vagy Istennek, hogy rátaláltam a poet.hu-ra, és így olvashatlak téged!
Egy igazán nagyszerű embert! Rengeteg erőt adsz!
Olvastalak örömmel és ölellek szeretettel: Maria Duval (és olvaslak tovább :))
Kicsikinga2011. november 15. 19:45
Kedves lelked könnyeit köszönöm László!
Laca5905042011. november 15. 12:44
Mint mindig, most is könnyeket csaltál a szemembe. Ölellek, szeretettel!
Kicsikinga2011. november 14. 18:44
Kedves skary, ne is mondd! Jaj!
Azért nagyon örülök, hogy eljöttél!
Kicsikinga2011. november 14. 18:40
Drága Őrni!
Köszönöm szépen, hogy eljöttél, de már csak nekem emlék, mert a családom egyedül a Fiam...
skary2011. november 14. 17:37
vágjunkbele :)
Ernest2011. november 14. 17:36
Kedves Kinga!
Nagyon szép és aranyos a történeted, el is hiszem, hogy felejthetetlen emlék Neked és Családodnak is!
Köszönöm, hogy olvashattam megható soraidat!
Őrni
Kicsikinga2011. november 14. 17:06
Köszönöm, hogy eljöttél kedves kis ''vadmálna''!
Ez igaz és felejthetetlen epizódja az életemnek, és mikor emlékezem, akkor mindig könny szökik a szemembe, mert, úgy szalad az idő!
Törölt tag2011. november 14. 15:15
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2011. november 12. 17:16
Nagyon-nagyon köszönöm Drága Sunil!
Én vagyok hálás kedves szavaidért!
Szeretettel kívánok szép, békés estét, egészségben és örömben!
sunil2011. november 12. 15:26
'' Jól gondoljuk meg, mielőtt belevágunk valakibe...''
Döbbenetes, ezerértelmű mondat! Határtalan szereteted süt e sorokból is, Kinga Drága! Semmi sem ragyoghat fényesebben, a féltő, anyai szeretetnél! Csodálatos, hogy elmesélted, és csodálatosan mesélted el...
Hálás vagyok érte!-:)
Szeretettel:sunil
Kicsikinga2011. november 11. 16:40
Drága Zsuzsannám!
Úgy örülök, hogy eljöttél! Igen , tökéletesen igazad van!
Szeretettel ölellek!
10082011. november 11. 13:57
Kicsikinga, nagyon szépet írtál.. lélegzetelállítóan falni lehet a soraidat Az anyai hatodik érzék?
Nagyon megható volt történeted
Gratulálok!
Zsuzsa
Kicsikinga2011. november 9. 19:53
Drága Mariannám, a szeretet néha olyan vakmerővé teszi az embert, hogy maga sem hinné!
Köszönöm szépen, hogy eljöttél!
MOROZOWSKY2011. november 9. 12:05
Drága Kinga!
Igen, SOHA SENKI MÁS NEM FOGJA JOBBAN TUDNI, CSAK TE...és azok, akik már átéltek ilyen és ehhez hasonló dolgokat...:(
nagyon jól megírtad.
Kicsikinga2011. november 8. 13:25
Drága kis Biancám! Minden anya ilyen bátor és érző!
Ezt akár hívhatnánk merészségnek, de tudtam, hogy muszáj áttörnöm a falat...
Általában az embertársaimmal is úgy vagyok, hogy teljes erőmből segítek, ha tudok, és akkor nem tisztelek még királyi főt sem!
Bianca2011. november 8. 13:11
Bár minden anya ilyen bátor és érző lenne! Meghatóan gyönyörű és nálam is könnyes! Sok szeretettel Bianca
Kicsikinga2011. november 6. 19:07
Nagyon jólesik kedves Pepo, hogy eljössz mindig! Szeretettel köszönöm Neked!
Kicsikinga2011. november 6. 19:07
Köszönöm Te kis Macika!
A ''könnyes brumm'' meghatott nagyon!
Kicsikinga2011. november 6. 19:06
Köszönöm szépen Marikám kedves, szép szavaidat!
pepo2011. november 6. 18:51
Jól gondoljuk meg, mielőtt belevágunk valakibe…
Mamamaci402011. november 6. 18:47
könnyes brumm:)
csillogo2011. november 6. 18:40
Kingám nagyon aranyosan írtad le a történetet - egy édesanya olyan,mint az őrangyal, minden érzékszervünkkel rá tudunk hangolódni a gyermekünkre és igaz... mi tudjuk a legjobban!:))
Már egy szusszanására is azonnal ébren voltam!
Kicsikinga2011. november 6. 18:27
Köszönöm szépen kedves kis ''szépnevű'', hogy itt voltál, és tudod mit, nem szégyellem, hogy sírok...
Átöleltelek szeretettel!
Törölt tag2011. november 6. 18:21
Törölt hozzászólás.