Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csak füst szállt a szemembe…
Kicsikinga• 2011. június 16. 10:49
Emlékszel?
Emlékszem!
Te bogarakat gyűjtöttél nekem a biológia órára, én meg cserébe vállaltam, hogy őrzöm a táskádat, amíg footballoztatok , sőt még labdaszedő is voltam!
Emlékszel?
Emlékszem!
Mikor először kimaradtál és Édesapánk - rémült „nőivel” a háta mögött - ment ajtót nyitni hajnal kettőkor, és Te mosolyogva köszöntél, mire Apukánk is mosolyogva ejtette le „véletlenül” a lakáskulcsot, ami után természetesen Te lehajoltál udvariasan, de akkor már biztos kezek fogtak, és vittek a fürdőszobába, ahol is férfivá avatott a szeretet, és a hideg tej, amit azóta sem ittál soha többé!
Emlékszel?
Emlékszem!
Tudod, mikor a hagymás rostélyos (zsíroskenyér hagymával) készült, mert este meccs volt a Tv-ben,és akkor az nálunk Ünnep volt! A himnuszok alatt Édesapánk szemében a könnyeket?
Emlékszel?
Emlékszem!
Éjfél volt, és egyszer csak felkapcsolódott a villany, megszólalt a zene, és Ti - Apukánk, és Te-, ott álltatok talpig díszben, kezetekben a harmadik emeleti folyosóról kölcsön vett aszparágusszal a kezetekben, hogy felkérjetek minket, lányokat egy keringőre, mert 16 éves lettem. Keringőztünk, és nevettünk, és boldogok voltunk. Nagyon boldogok!
Emlékszel?
Emlékszem!
Ugye milyen szépek voltak együtt? Nagyon!
Emlékszel?
Emlékszem!
Vajon Karajan hogy tudta megjegyezni az összes Beethovent, és partitúra nélkül vezényelni?! Nem fantasztikus?! De bizony az!
Emlékszel?
Emlékszem!
A finom rizses húsra, amit a világon jobban senki nem tudott elkészíteni, mint Te, még azóta sem sikerült utolérnem kulináris költeményeidet!
A citromos tölteléked díjat érdemelne, mert már másképp nem is tudom elképzelni sem a töltött csirkét! Bizony ám!
Emlékszel?
Emlékszem!
Meg van még a gitárod? Igen éppen nálam van.
Emlékszel? Emlékszem! És erre? Igen erre is! És erre? Igen erre is!
Zengett zúgott énekelt a múlt, önfeledten idő nélkül, ahogy akkor régen, nagyon régen…
Milyen ritkán láthattalak, és akkor mennyire örültem, mennyire örültünk. Leültél, és beszélgettünk. Meséltél, okosan, értelmesen,hatalmas tudásoddal… „hallod, de szép?, bizony hallom, és mi is ez, jaj, mi is, na nem baj, majd megtudjuk a végén”, mert a zene mindig szólt nálam, Nálad, bennünk.
Idéztünk, olvastunk, könyveket szedegettünk le, kerestünk, hallgattunk, nevettünk nagyokat, hiszen legendás viccmesélő voltál mindig.
Jó ízléssel, intelligensen élted életedet, és szeretted a hazádat, és teszed ezt most is! Tudom!
Azt mondtad nekem legutóbb, hogy „még nem készülök, csak elkészülök egy útra”.
Én most összecsomagolom a sok drága szív szerető szavait, és Neked adom útravalóul, mert Téged illet!
Kizárólag Téged, ha majd elindulsz, ne menjél üres kézzel Egyetlen Drága Testvérem…
http://www.youtube.com/watch?v=57tK6aQS_H0
Kicsikinga2019. március 25. 16:38
Most itt vagy ám velem, és együtt hallgatjuk!
Persze, majd halkabban sírok...
lelektunder2019. március 25. 16:19
Vajon, hogy fér el szíved a mellkasodban? Annyi szeretet, ami benned van, nem is bír el a szív!
Tudom már!
Hiszen érzem magamon, ahogy olvaslak....
Öcséd, és Karajan, már együtt hallgatja az égi zenét...
Kicsikinga2011. június 17. 10:52
Ti drága, kedves kis Társaim! A bánat súlyát mennyire képes csökkenteni az a sok szeretet, amit most újra belerakok egy szép kis csomagba, és átadom a Testvéremnek!
Köszönlek Benneteket!
njzsike2011. június 16. 20:19
Szívedet tenyeremmel betakarom,
érezzem dobbanását, amíg csak lehet,
és hogy felejtsem:
madárröpte pillanat az élet.
Nyugtalan lelkemet csitítja a csend,
szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Amikor karod ölelő sátora
- mint madárszárny, ha elfárad -
vállaimról lehullik,
s nem simogat többé kezed,
védtelen arcom a fény felé tartom
és úgy gyűjtök majd meleget.
De addig, amíg csak lehet,
szívedet tenyeremmel betakarom:
***
Mert nem múlik el, ami szép volt:
a rövidre mért időt
mesévé szövik a pillanatok.
Igen, igen. Jó volt nekünk
a hallhatatlan zene,
a varázslatos csend.
És megmarad örökre
nekem, Neked.
( Moretti Gemma )
http://video.xfree.hu/?n=njzsike|c3b5657 099f24ff4c62fcf32474b7d95
zotya682011. június 16. 19:59
Sose tudtam milyen ha valakinek testvére van. Nem élhettem át,nem adatott meg,így nem is hiányzott...
A gyerekeimen látom milyenek együtt. A Ragaszkodást a féltést...
Sok erőt kívánok Neked!
Kicsikinga2011. június 16. 19:52
Kimondhatatlanul hálás vagyok, és köszönöm minden szavatokat, amit -ahogyan írtam is korábban- Neki adok,mert Ő a hős A HŐS!
Én csak leírtam az Ő nagyságát!
pepo2011. június 16. 19:44
Azt mondtad nekem legutóbb, hogy „még nem készülök, csak elkészülök egy útra”.
Én most összecsomagolom a sok drága szív szerető szavait, és Neked adom útravalóul, mert Téged illet!
Kizárólag Téged, ha majd elindulsz, ne menjél üres kézzel Egyetlen Drága Testvérem…
narnia2011. június 16. 19:29
Olvastalak eddig is, bár szótlan...könnyeimmel küszködve.
( tudod nekem is ...öcsém...;( aki ...hosszú lenne... de értem, érzem és éltem amin most keresztül kell menned )
''...hit, remény és szeretet''
oda nehéz mást vinni...
http://www.youtube.com/watch?v=pIfAJBEWi aw&feature=related
Törölt tag2011. június 16. 18:59
Törölt hozzászólás.
sunil2011. június 16. 18:00
Drága, Jó Kinga, Angyali Szíved emlékkosarában gyűlnek a virágok...úgy simítasz meg minden szál kicsi percet, hogy belőlük sok csokrot gyűjtögess! Ilyenre csak az képes igazán, kinek a Hite megelevenít: Reményt hoz, Erőt, Gyógyulást, Csodát...
Reménnyel és Szeretettel:sunil
Mamamaci402011. június 16. 15:52
csak egy szótlan kézszorítás...s a szemem tele könnyekkel...
Pera762011. június 16. 15:40
Kicsikingánk, kívánom, hogy az egyetlen fiútestvéred ott is lelje meg azt a békét, amit innen csomagolt magának...
Ami itt maradt: a szeretet, az emlékek és a hit, hogy majd egyszer, valahol újra együtt lehet minden egymást szerető lélek...
helszlo2011. június 16. 15:01
Írásod alatt felszólítás: ''szólj hozzá!''
Hát lehet ehhez szólni? ''..hit, remény, szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb, a szeretet...''