Khadija blogja
Újra és újra ..
Újra és újra egyedül ébredve.Minden üres körülötted
Csönd van ,
Mások még alszanak ,míg te
nagy bögre kávé mellett
könnyezve írod soraidat.
Hallgatva az óra ketyegést ,
s az idő csak pereg pereg .
Fájdalmas körforgás hónapok óta
minden egyes nap .
Várakozás
Félelemben
De Reménykedve kéred könyörgögve Istened
Adjon nektek esélyt
Elszakítva
Elszakítva hosszú idelye.
Harcolni az ellen mi lehetetlennek tűnik.Bemocskolva érzed neved , méltóságod. s a házasságod szentségét. Neved melyet büszkén vállaltál s viselsz.Méltóságod , melyet már szinte a megalázó könyörgéshez adtál.És miért ? Elszakítottak egymástól ,Csak várakozol , gondolkodsz mit tehetnél még. Hogyan bizonyíts a" világnak ", Azt-Érzéseitek , terveitek valódi .Együtt élni .Ha házasságban valójában egymásért kell tenni bizonyítani , a szeretetet ,tiszteletet , magat az életet együtt kell alakítani ahogyan nektek megfelel. Együtt kellene lennetek DeElszakítva egymástól , mit tehetsz , hogyan bizonyíts ? És miért ,A világnak, ? Csak azt látod érzed az igazi emberi jogok nem léteznek.Úgy érzem most...
Egyre csak gyengülök.
Úgy érzem most, egy hervadórózsa vagyok.Melynek szirmai egyenkénthullanak a porba.Elenyészti testemet a föld hatalmaLassan porladó szirom vagyokTüskéim nincsenekillatom és színes világom már eltűnőben.Fakul színem, a fájdalom homályatakarja be könnyező szemem.
Karjaim, lábaim már alig tartanak,erőtlenül párnákra hullva talán azt várom,hogy szemeimre mikor jő az örök békés álom.
Nincs mosoly ajkamon, szólni is alig tudok.Csak reszketve mondom imám.Segíts felállni mennyei atyám.
Csak egy hervadó rózsa vagyokúgy érzem.Gyenge most,de mégis újra kinyilni s virágozva illatozvaélni s felállni akarok.
A földi pokolban
A földi pokolban
Jártál-e már a földi pokolban...
Éreztél-e fájdalmas, égető kínt -
Mi bőröd helyett a szíved s lelked égette?
Jártál-e már a földi pokolban,
Mikor a lelked csak a szépre vágyik
S te csak szenvedést kapsz helyette!
Jártál-e már a földi pokolban?
Érezted-e nap mint nap, hogy szíved
Tőrök vagdalják, Érezted-e a végső
Megnyugvás vágyát?
Jártál-e már a földi pokolban,
Mikor tested, lelked csak fél és reszket!
Láztól és fájdalomtól ég az egész lényed,
Érezted-e már a vágyat, hogy inkább
Meghalnál. Mert szíved túl lassan öli
Meg a bánat!
Hullottak-e könnyeid, mint záporeső?
Hullottak-e könnyeid, mint savas folyadék, mi nem testedet, csak lelkedet marja szét?
Jártál-e már a földi pokolban
A menny után? Csak az érez ilyen szenvedést, ki szeretett igazán!
2015.
Földi pokolban 2..
Jártál e már a földi pokolban? Hol a szerelem tüze éget ?
Csak mert elválasztva vagy kedvesedtől ,
S érzed a reményben a reménytelenséget..
Mikor hónapok telnek el ,
úgy hogy nem ölelheted,
S csak Isten tudja ,
egymás karjaiban
Valaha békére leltek .
Jártál e már a földi pokolban ,
hol csak a nyomort érzed ?
Keményen téve , dolgozva , értetek
mégis
tested , lelked
csillapithatatlan éhséget,
szomjúságot érez.
Van e még remény ? Hit szivedben ?
A kétségek , s félelmek között ?
Reszketve bámulsz magad elé
Szivedbe a magány költözött.
S Érzed az ő fájdalmát ,
tartanád benne a hitet ,
De te magad is gyenge vagy már, Könnyekkel küszködve át napjaid ,
S minden percében kéred esdekelve Istened
Tegyen csodát .