Egy kereszteződés, még az elejéről

Mareike•  2010. március 17. 22:04

Gyöngyök

 

 

Azt hiszem, hogy nem vagyok elég kitartó, mert sokszor hagyom, hogy elterelődjön a figyelmem, vagy csak a gondolataimat nem tartom elég fontosaknak egyéb dolgokkal szemben, és inkább mindig máshova helyezem a hangsúlyt.

 

Nagyon sokáig nem irtam. Gondoltam már arra is, hogy minek is, hiszen úgyis mindenki a saját gondolataival van elfoglalva, újat pedig nem hiszem, hogy tudnék mondani. Talán új módon, esetleg. Nekem ez is egy lehetőség, igy legalább ki tudom irni magamból a szavakat, hogy ne a fejemben zsongjanak.

Gyerekkoromban nagyon sokat irtam. Mindent. És büszke is voltam magamra nagyon, mert a tanáraim agyonra dicsértek. Nagyon szerettem, ha megdicsérnek, mert akkor még úgy tudtam, hogy ha valaki jó, azt szeretik. Hát igen.

Túl hosszú időbe tellett ráébrednem, hogy akit szeretnek, azt magáért szeretik, nem pedig azért, mert szorgalmas, vagy szép, vagy jó. Időben ráment a fiatalságom, árban a házasságom.

Micsoda egy naiv ember voltam!

Sokszor ma is elnézem az anyámat, és azon gondolkodom hogy, vajon megfordult –e a fejében, akár egy pillanatra is, hogy mennyi mindent nem adott nekem, ami járt volna? Ellopta tőlem a jussom. Amikor a tarisznyámat pakolta az útra, útravaló helyett köveket rakott bele. Köveket, amikre azt mondta, hogy ezekre nagy szükségem lesz mindig. Én meg csak mentem étlen-szomjan, bolyongtam a világban, és cipeltem a köveket magammal, az útravaló helyett.

De tudom, hogy ő nem gondolkodik ilyesmin. Szerinte a jó szülő az, aki enni ad, tiszta ruhában járat, és becsületre nevel. És ő még ma is úgy gondolja, hogy azt kell szeretni, aki jó.

Vajon ha sejtené, hogy mennyi fájdalomtól menthetett volna meg egyetlen szavával, a szemembe merne nézni?

Soha nem értettem, hogy hogyan engedik meg maguknak a barátnőim gyerekkorunkban, hogy esetleg rosszat is tegyenek, vagy  csak helytelent, és nem féltek tőle, hogy ezzel összedől a világ, vagy rájuk szakad az ég, vagy majd nem szeretik őket tovább. Hogy van az, hogy hibázni is lehessen?

És, hogy van az, hogy van szülő, aki ezt meg is érti, és ha nem örül is, de legalább lehetőséget ad, hogy kijavitsd a hibádat?!  Mert ez a normális. Mert ez része a felnőtté válásnak.

Minek neveltek engem? Gépnek, aki elvégzi a munkáját, felel, ha kérdezik, illedelmesen mosolyog a társaságban, de nem szól, mert hogy jön ő ahhoz, hogy szólhasson, és nem érez, mert hogy jön ő ahhoz, hogy érezhessen. Titokban sir, mert ha megvan mindene, akkor nincs oka sirásra, és nem is lázad, mert mi oka lenne lázadni, hiszen megvan mindene?!

Minek neveltek engem?!

Hányszor végiggondoltam, hogy miért nem volt senki mellettem, aki ha csak egyszer is, azt mondta volna, hogy nem igy működik a világ. Az egészséges emberek világa nem igy működik!

Vagy az anyámat kérdezte volna meg, hogy miért nevel belőlem nyomorékot? Lelki nyomorékot?

Miért nem volt senki?

Magam sem tudom, hogy hogy jutottam idáig, ahol most állok.

 Nem tudom, hogy honnan volt az erő, ami segitett felegyenesedni, honnan került elő a kéz, ami a jó útra vezetett, és ki küldi még most is nap, mint nap az angyalokat, akik a fény felé forditják az arcom, ha kisüt a nap, elcsendesitenek mindent körülöttem, hogy meg tudjam hallani a madarak énekét, és  háborgó tenger helyett friss hegyi patakhoz vezettek, aki élvezettel osztja meg velem napja minden percét.

Sokáig nem is mertem örülni az új énemnek. Azt hittem, hogy csak ajándékba kaptam, és vissza is veszi majd valaki. És csodálkoztam, hogy mivel érdemeltem ki.

Aztán jött a felismerés, hogy ez az enyém, és nem veheti el senki sem. Mert ez jár. Alanyi jogon, mindenkinek jár, nemcsak a jóknak.

Mindenkinek joga van hozzá, hogy emelt fővel járjon, hogy boldog legyen, és a boldogságát ott találja meg, ahol neki éppen megfelel. Joga van hozzá, hogy énekeljen, ha éppen énekelni akar, akkor is, ha nem énekel a legszebben, vagy hogy rózsát neveljen, vagy éppen verset irjon, ha nem is tud jó verseket irni.  Csak azért van joga hozzá, mert őt ez teszi boldoggá, és minden embernek joga van hozzá, hogy boldog legyen. Egyetlen szabály van csak:

Ne zavarj másokat!

 

És most én is újra irok. Mindenről. Már az sem okvetlenül fontos, hogy sokan olvassák.  Csak verset nem tudok most irni. Most még nem. Nem hallom  még magamat, nem hallom még a csendet. Pedig az kell, nekem nagyon kell, hogy halljam, legalább időről-időre, hogy rendet tudjak rakni.

 

Nem tudom ki hogy ir, szerintem vannak, akik csak úgy kirázzák a kabátujjukból, aztán vannak, akik rágják hosszú-hosszú ideig, mire megszületik, aztán lehetnek, akik rakják egymás után a szavakat, és találgatják mit is akarnak mondani, és biztosan vannak sokan, mint én is, akikben egyszerűen csak megszületik, és felnőttként jön a világra.

Azon már nem tudok  alakitani, javitani, nem birom csiszolni, formázni, mert akkor elveszitem, akkor az már nem az enyém. Ezért olyan kusza némelyik, és ezért is születnek csak időről-időre, mert legkevésbé sem ez az önkifejezési formám. Csak apró gyöngyszemek, amik nem is tudom hol nőnek, de kell, hogy valamikor nagyon jó lehettem, hogy ilyeneket kapok ajándékba. Talán a kövekből lettek, amiket anyámtól kaptam útravalónak.

 

Ezért folytatom az irást, és teritem ide mindenki elé a gondolataimat, hogy ha valakiben egyszer felülkerekedne a kiváncsiság, választ kaphasson arra, amit nem tudok rimekbe szedni, vagy csak nagyon ritkán.

És, hogy még nagyobb legyen a megbotránkozás, emiatt nem érzem magam sikertelennek.

Inkább szerencsésnek, mert hány cukrász van, aki gyönyörű menyasszonyi tortát tud alkotni, ami ugye nem nagy kunszt, illetve nagy, de elvárható, viszont hány háziasszony tud ugyanolyan szép tortát késziteni, mint egy cukrász? Na ugye!

Nem beszélve erről a csodás kis közösségről, amit itt találtam! A ti gyönyörűségeitek kárpótolnak engem minden percnyi hallgatásomért!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mareike2010. március 19. 21:24

köszönöm White, remélem a továbbiakban sem okozok nagy csalódást. :)

Törölt tag2010. március 18. 23:55

Törölt hozzászólás.

Mareike2010. március 18. 21:38

kölcsönös, ugye tudod? :)))

Törölt tag2010. március 18. 09:27

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. március 17. 23:17

Törölt hozzászólás.

Mareike2010. március 17. 23:15

Ismered a férfi történetét, aki az útján elért a keresztek kertjéig, nem?!
Egészségedre! :)

Törölt tag2010. március 17. 23:02

Törölt hozzászólás.