KefeSanyi blogja

Történelem
KefeSanyi•  2017. október 26. 17:00

Arashi - Tűzvihar

 Kokura leborul

Istenem előtted

Kétszer is célpont volt

De Te megmentetted.

 

Üvölts Hirosima

Ordítsd Nagaszaki

Fájdalmad, hadd hallja

Jajszavad mindenki!

 

 


 

1945

Véget ért a nagy háború

Megkönnyebbült sok-sok ember

Arcukról tűnik a ború.

 

Európa elcsendesül

Leteszi a fegyvereket

Nem öldösheti már senki

A védtelen embereket.

 

Távol-Kelet még nem nyugszik

Mozgósít minden katonát

Császáruk a harcra buzdít

Nem adhatja ő meg magát.

 

 

 

 

Van egy fiú, vékony dongás

Megért ő már kilenc telet

Születéskor nagyapjáról

Adták rá Naoki nevet.

 

Nagypapához költöztették

Itt lakik egy jó ideje

Jó levegő kell most neki

Portól beteg a tüdeje.

 

Fujiko a kistestvére

Hiányoznak a szülei

Elfogadta már a helyét

Öregapja kényezteti.

 

 

 

Lowellben egy kertes házban

Kicsi lurkó ugrándozik

Bizonyítványa kitűnő

A családja lelkendezik.

 

Jó fejű a Charlie gyerek

Érdeklődik, megért mindent

Szüleivel templomba jár

Buzgón imádja az Istent.

 

Matekórán jeleskedik

Töretlen a kitartása

Számíthat rá feleléskor

Jóban-rosszban minden társa.

 

 

 

Négy éve a nagy kórházban

Egy augusztusi hajnalon

Felsírt egy csöppnyi leányka

Boldog mosoly az arcokon.

 

Örültek neki szülei

Örömmel várta a világ

A Fujiko nevet kapta

Nyíló szép cseresznyevirág.

 

Mosolyog a pici baba

Míg vidáman nézelődik

Evett, aludt és gőgicsélt

De erre ő nem emlékszik.

 



Rég Naoki az apjával

Kievezett a folyóra

Horgászbotot, szákot vittek

Vadásztak egy nagy compóra.

 

Hajnal volt, az idő csípős

Vettek fel vastag pulóvert

Ne fázzon fel, neki Anya

Teába kis mézet kevert.

 

Megmozdult a horgászzsinór

Apja a halnak bevágott

Végét kisfiára bízta

Aki győzelemre vágyott.

 

 

 

Kamaszkorban cserkészkedett

Meg is járt néhány dzsemborit

Sátrak mögött rejtőzködve

Szívta el az első cigit.

 

Megismerkedett egy lánnyal

Barna hajú, barna szemű

Szép az arca, kerek melle

Egyszóval a lány gyönyörű.

 

Lágy holdfény az éjszakában

Lisa meleg szemét nézi

Keze reszket, gyomra görcsöl

Szeretné már megcsókolni.

 



Alig tipeg kis Fujiko

Karácsonyra kapott babát

Cseperedve neki mondja

El az összes búját-baját.

 

Ezt tőle el nem vehetik

Ebből ő már nem alkuszik

Ővé marad mindörökké

Minden este vele alszik.

 

Emlegetett babánk duci

Fekete haj és pisze orr

Két kis mandula a szeme

Szükség is van rá mindenkor.

 

 

 

Kirándult az egész család

Urakami dombjaira

Csatangoltak az erdőben

Nem gondoltak gondjaikra.

 

Egy kis tisztásra elértek

Naoki kérte a labdát

Apjával focizni kezdett

Cselezéskor rúgta lábát.

 

Kötényt adott, nagy gólt rúgott

Jó a játék, jó a móka

Karóráját, ne törjön el

Ráadta kis Fujikora.

 



Charlie-gólya izmos gyerek

Edzi mindennap a testét

Futópálya, konditerem

Nem bárban tölti az estét.

 

Kinn a pályán baseball idény

Labdát üti, dob és rohan

A bajnoki címre vágyik

Aranygyűrűkért e roham.

 

Ez se kötötte le végleg

Égen suhan, mint kevesen

Magasban, fönn szállni akart

Repülés lett a szerelem.

 

 

 

Fujiko a szomszéd lánnyal

Bolondozott reggel, este

Jókedvű volt, mindig vidám

Nevetéstől rengett teste.

 

Papírhajót hajtogattak

Utána egy kicsi csákót

Megpróbálták, kilyuggattak

A fejükre papírhálót.

 

Próbálkoztak lelkes szívvel

S kitartásból lett egy zokni

Papírkutya, madár s virág

Jó játék az origami.

 



Naoki nagypapájának

Szemüvegét törölgeti

Ablakon ki, kedvtelésből

Fenyőfákat nézegeti.

 

A Papival sakkozni kell

Hazagondol, hogyha felnő

Béke lesz és eltűnik majd

Világ egén minden felhő.

 

Apuka hazáért harcol

Mindig erős volt a keze

Nem tudja a pici fia

Nem él már, holt kamikaze.

 

 

 

Elkezdődött a háború

Öccse hadszíntérre vonul

De Charlie nem megy utána

Ő még egyetemen tanul.

 

Hétvégére hazatérve

Anyját könnyek közt találja

Távirat jött, rettenetes

Hozta a család barátja.

 

Jimmy eltűnt a tengeren

Hajóját találat érte

Nem tudták őket menteni

Rádión hiába kérte.

 



Anyukával főzőcskézni

Fujikonak vidám dolog

Pici szíve mindig derül

Mikor gázon a láng lobog.

 

Krumplit hámoz, levest kavar

Liszt teríti be, mint dunyha

Sót szór, cukroz, diót darál

Tojásban úszik a konyha.

 

A főztjéből etetgeti

Szép szelíden a babáját

„Ne köpjed ki a spenótot!”

Puszilja a baba száját.

 

 

 


Japán gyászol és még bízik

Ajkukról szól a harci dal

Hirohito nem hiszi el

Nem lesz ebből már diadal.

 

Nagy ember egy Fehér Házban

Parancsot ad ki, keményet

Lesokkolva kényszerítjük

Fél térdre az ellenséget.

 

Enola Gay már átrepült

Kicsi Fiú őrjöng, tombolt

Hirosima megsemmisült

Halál keze bőszen rombolt.

 




Tengerparti ősi város

Kjúsú északi végénél

Naoki a nagypapával

Kokurában eléldegél.

 

Boltba mennek vásárolni

Fiú viszi a csomagot

Öregember mellett sétál

Ki sántít és fog egy botot.

 

Mendegélnek a főtéren

Látni sok színes virágot

Partra hajókat megnézni

Kik hódítják a világot.

 

 

 

Katonai támaszponton

Szürkén, felszállásra várva

Charlie, aki már parancsnok

Felszáll a nagy gépmadárra.

 

Hátranézve ott a bomba

Plutónium, hasa sárga

Neve vicces, dagi Fat Man

Halált hoz sok fasisztára.

 

Katonáit nézi Charlie

Harcolni indulok velük

Parancs harsan: „Felszálláshoz!

A háborút befejezzük.”

 



Urakami katlanjában

Egy szép nagyváros terül el

Körülötte hegyek, dombok

Védi gyengéden s átölel.

 

Város poros utcácskáján

Anyukával megy Fujiko

Keze reszket, nagyon retteg

Orvos várja, s injekció.

 

Védőoltást fog most kapni

Nyalókától ragad szája

Romlatlanság maszatosan

Süt róla a lányka bája.

 

 

 

Tengerparton lapos követ

Vizslán kutat, de nem talál

Fejük felett fellegekben

Némán átrepül a halál.

 

„Menjünk haza kisunokám!”

De Naoki most nem örül

„Nagy vihar lesz, felhős az ég

Várjunk addig, míg felderül.”

 

Durcáskodik, ő nagyfiú

Halad nagyapja mellette

Nem sejti, halálra szánják

De kishúga hal helyette.

 



Közeledik a célponthoz

Alul szürke felhőgomoly

Charlie izgul, elszánt nagyon

Arca feszült, nincsen mosoly.

 

Armageddon elszabadul

Látta ezt már három napja

Ha megtudják a hőstettét

Büszke lesz rá anyja, apja.

 

Rádión jön meg a parancs:

„Ha a felhőből kiértek

Majd az első város fölött

Oldjátok s meneküljetek!”

 

 

 

Fujikoék bandukolnak

Motorzúgás hallik légből

Sárga testű szörnyetegként

Kövér Ember hullik égből.

 

Nagyot robban, világvége

Fehér vakság reá mászott

Rettenettől kerek szeme

Kislány többet már nem látott.

 

Nincsen tovább, kis élete

Minden álma semmivé lett

Hetvenezer sorstársához

Hasonlóan porrá égett.

 




Dúl a vihar, tűzből való

Amely itt mindent felzabál

Lerombolja, elpusztítja

A Hortenzia Városát.

 

Az iskola megsemmisül

Nem tanul itt már több gyerek

Nem lesz ki őket tanítsa

Semmivé teszik fegyverek.

 

Tűz tengere összedönti

Oura templom leomlik

Itt zsoltárt nem énekelnek

Harangszó többé nem hallik.

 

Lakóházak szétrobbannak

Többé nyomuk sem maradhat

Gúnyos kacaj, Sátán boldog

A Kaszás vígan arathat.

 

A kórházban nincs gyógyulás

Meghaltak mind a betegek

Sebészetre sem megy senki

Pusztuljatok jó emberek!

 

Óvodákat széjjelveti

Megszűnik a gyermekzsivaj

Sosem fog már visszatérni

Élet hangja, úgy mint tavaly.

 

Dúl a vihar, tűzből való

Okádik magából halált

Romba dönti, felperzseli

Életet mind, amit talált.

 

Parkban a szökőkút helyén

Rom-hegyek között a murva

Pad sincsen, itt nem lesznek már

Szerelmesek összebújva.

 

Játszóterek is eltűnnek

Nem lesz öröm, nem lesz móka

Beleizzik a talajba

Olvad végleg a mászóka.

 

Urakami katedrális

Keresztelés itt sosem lesz

A sok ember ki idejárt

Levegőt már többé nem vesz.

 

Sárga ördög, tűzgomolyag

Viharzik a városon szét

Eljegyzést tart pusztulással

Égő karikagyűrűként.

 

Valahol a középpontban

Izzó gomba növekedik

Piros-szürke lángrózsaként

Az ég felé törekedik…

 

Eközben a Bockscar repül

Charlie nézi a monitort

Bosszút álltam az öcsémért

És csendesen zúg a motor.

 

A legénység elégedett

Bátor, semmitől se retten

De egy magába zuhanva

Írja: „Úristen, mit tettem!”