Kedvenceim
Zelk Zoltán: Én téged tudlak
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.
S hogy még gonosznak sem kell lennem:
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már:
emlékeimtől visszakaplak.
Egy mozdulat, egy szó, tekintet...
bennem, köröttem rezgő részek.
De ha úgy akarom, belőlük.
felépíthetem az Egészet.
Téged. S köréd a szobát, házat,
az utcát is a béna fákkal.
S a napszakot... Így kaplak vissza
tested köré varázsolt tájjal.
Mit rejthetnél el már előlem? -
Megtanulta szemem az ívet,
amit karod hasít a légben,
ha magadra húzod az inget.
S a guruló víz-gyöngyök útját
has és comb közt, a test árkában,
amikor nyújtózkodva, lassan
felállsz fürdés után, a kádban.
Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam, íme, minden titkod.
Tudom félő, lágy harapásod
s bőröd alatt az eret, izmot.
S mikor szeretsz: leheletednek
gőzét. Síró, kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged.
Én téged tudlak és úgy tudlak,
mint az isten, aki teremtett.
Rezgésből, árnyból és színekből
ujból és ujból megteremtlek.
Idézetek
"A türelem fejlesztéséhez kell valaki, aki szándékosan idegesít bennünket.
Az ilyen ember ad jó lehetõséget a türelem valódi gyakorlására.
Úgy teszi próbára belsõ erõnket, szilárdságunkat, ahogy még a guruk se tudják.
A türelem gyakorlása megvéd bennünket a sértések fájdalmától."
Tendzin Gjaco
"Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő".
Csitáry-Hock Tamás
“Csak mentem Erzsike mellett, és nézegettem az alacsony házakat az utca két oldalán, és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak az emberek.
Meg is mondtam ezt Erzsikének, mire nagyapa hátrafordult, rám nézett,
s még ma is hallom a hangját, ahogy mondta: “a szeretet és a békesség,
fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér.
Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.”
Wass Albert: Magukrahagyatottak
Az öreg bölcs...
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
/ Ismeretlen szerző /
Cs. Simon István : Képek a kísértetfaluból
A romok közt egy
ismerős ablak:
bezúzva a pusztulásból
a pusztításba bámul.
Mi maradt belőled,
Szentlászlónk,
az emlék, az elárvult?
A néprajzi múzeum
évszázados bölcsőjében
gránátszilánk és faomladék.
Robbanásoktól ring,
álarc fölötte az ég.
Irgalmatlanul lerövidült itt
a bölcsőtöl a koporsóig
vezető út.
Az emlék s a gondolat
taposóaknára fut...
Borongó romok,
üszök, vész
és gyülevész.
Az ismerős, bezúzott ablak
a pusztulásból a pusztításba
néz...
Úgy,
mint korábban,
magyarul
álmodnak-e itt még?
Annának
http://www.youtube.com/watch?v=umTldeZzPqU&feature=related
Drága Annám!
Boldog Születésnapot Kívánok Neked sok Szeretettel!
http://image.hotdog.hu/_data/members2/906/931906/images/BLOG/2010%20Liana%20n%E9vnap/torta.png
Egy gyönyörű Poet-es verssel kívánok csodaszép napot!
Ölellek szeretettel!
Erika
Reggeli üdvözlet
Mondd hiszel még a mesékben, s a csodákban
egy láthatatlanul is létező világban?
Reggel amikor kinyitod két szemed,
s azt hiszed elragadt a képzelet,
vagy azt gondolod, úgy tűnik
álmod tovább folytatódik...
Tudd, nem álom, nem varázslat, nem is ámítás
ma minden érted létezik, ez tény, nem vitás!
A nap fénye arcodon megcsillanni látszik
ölelő karjából melegség sugárzik
az ébredő hajnallal útra kelt
arany színűre festette a reggelt...
Érzed a rét üde illatát
bódító, mennyei zamatát?
Friss virágok, zsenge hajtáson
harmat cseppek a fűszálon
pompa, színes kavalkád
csokorként nyújtom át!
Hallod a magasztos csicsergést
madarak kórusának énekét,
az alászálló, robajló vízesést,
ahogy magába fogadja a mélység?
Hallod a dallamot mit dúdolok,
s azt, hogy csendülnek a harangok?
Dallá formált, összeállt hangok
szél szaván hozzád száll, harsog...
S ha eljő az est, a hold ezüst fénye
ünnepi díszként ragyog az éjbe
gyertya lángjaként gyúlnak a csillagok
az égboltra karcolva egy mondatot:
Boldog Születésnapot!