Katkat blogja

Hallgassátok meg a hangomat magnófelvételről:

A bűn a világra jött, melyek közül a leghitványabb a gyilkosság. Ezt elméletben csak vérrel lehet lemosni. A jellemben megmutatkozik már kisgyermek korban mindenféle hajlam, mely később vérontás elkövetésébe torkolhat. Ilyen állandóan kínzó érzettel járó rossz tulajdonság az irigység, mely Káint is motiválta tette elkövetésekor. (1 Móz 1-11).

Az irigység akkor kezdte marni a földművelő Káin lelkét, amikor öccse, Ábel, mint juhok jámbor pásztora áldozatára kedvesebben tekintett az Isten. A bűn felismerése, a lelkiismeret-furdalás, amikor az ember valamit nem helyesen mond, vagy rosszat cselekszik, csak a tiszta lényeknél található.

Ábel makulátlanul, hiba nélkül állott Istene előtt, ennek ellenére szülei, mint gonosz és jó tudói bűnei miatt önvizsgálatában arra a következtetésre jutott, hogy igen, ő bűnös, hiszen bűnből született. A tiltott gyümölcs megkóstolása az élet fájáról az őskígyó javaslata szerint a halálba taszította az első teremtett embereket. A Sátán képviseli létezése óta a Földön a gonoszt, s ennek következményét, a halált. Felmerül az a kérdés is, vajon igazságos volt-é Istentől, hogy az élet fáját Édenbe helyezte, hiszen bármikor megkóstolhatták népei, különösen azért, mert erre fel is hívta a figyelmüket, s annak ellenére, hogy nem ismerték a rosszat, a kíváncsiság bármikor megtehette volna a hatását, bár lehet, nem ilyen következményekkel. Talán már régen feledve van az, hogy milyen az ember, aki most összezavarodva állana sodródva az árral, érthetetlenül hallgatva a gerinctelenek jellemtelenségeit. A gerinc a jellemet, míg a pillantás a tiszta szívet tükrözi. A lélek abban az esetben nyilvánul meg teljes szépségében, Isten egykori törvényében, amikor megtisztul minden bocsánatos bűntől is. Az irigység nem véletlenül került a hét főbűn közé, hiszen ez a lúgos érzet Káint is arra ösztönözte, hogy kiontsa a vérét testvéröccsének. Így nem lehet kedvesnek látszani a teremtő előtt, ilyen súlyos és állandóan a másikat vádoló gyarlóságokkal nem lehet helyesnek tekinteni Káin hálaáldozatát, mert ő csak egyszerűen hálás volt életéért, de a saját lelkében lévő csalárdságokat nem ismerte fel, mint bűn meglétét.

Káin is ugyanolyan embernek vallotta magát, mint Ábel, de belül érezte, hogy a tiszta lélek képviselője Ábel, ezért látta a teremtőjük kedvesebbnek, mivel jól ismerte a szívüket, annak ellenére, hogy a tiltott gyümölcs leszakításával a lelkek eltávolodtak egymástól. Megvolt a lehetőség a lélek-tisztulásra. Gyilkosságból viszont nincsen feloldozás, mert a vérontás újra megszüli önmagát. A vadhajtásnak általam nevezett Káin valóban a rosszból való volt, mert nem ismerte fel sötét természetét, hogy hibáit bevallja teremtőjének.

Az első igaz Ábel, mint ártatlan megölésével a kígyó uralkodik a teremtett népek felett, olyan sivárrá vált minden, mintha az egész világ csak Káin-hasonmásokból állana. A tisztaságot nem irigyelni, tönkretenni kell, hanem megbecsülni és tisztelni az isteni földi megnyilvánulásait.

2017. november 15.

Forrás: Biblia Teremtés könyve

Pár egyszerű mondattal, szavakkal, melyek kevesek fülébe jutnak el, leírom, milyenek a lányok, asszonyok. Nem mutatok be komoly anatómiai magyarázatot, ábrát a nemiség külső megnyilvánulásairól, mely általában a világ zömének elegendő látványt nyújt élvezeti tárgyainak szemléléséhez, vagyis szomorúan kell megállapítanom, hogy a férfiak általánosságban a külső látványt részesítik előnyben, a benső tökéletes és egyetlen igazi gazdagság ellenére.

A férfinek a lányok, asszonyok alárendelik magukat, különösen akkor, amikor szerelmesek. A férfinak ezt észre kell vennie, az előtte kicsit zavartan, szögletes mozgással járó nő élményt kell, hogy jelentsen számára, mert benne, bár sokan titkolják, ugyanilyen sutaságként megnyilvánuló ösztönös cselekedetek dominálnak, de a férfi, mint bátrabb lény, ezt elfojtja magában. Nincsen bájosabb és odaadóbb egy szerelmes nőnél, nincs felemelőbb és tökéletesebb érzés egy tisztán magát átadó hölggyel történő szerelmes együttlétnél, a gyönyör isteni önkívületének megtapasztalásánál.

A férfiban a nők elsősorban az erőt és határozottságot csodálják, feléled anyasági érzetük, szeretetüket átadva szívesen törődnek velük, gondoskodnak róluk, mint a gyerekeikről. Az anya felelőssége, amit a férfinak már családalapításkor éreznie kell családja biztonságáért, ellátásáért állandó és egész életében végig kíséri.

A férfi szívét nem könnyű rabul ejteni, mert eredendően a férfiak múltja a hősiességben, a harcban gyökeredzik, ezért gyakran esnek szerelembe olyankor, amikor egy lány bajba kerül. Ilyenkor a szíve feléled, s érdeklődéssel fordul a nő iránt, akinek a testi formáját arcával együtt már szívébe rejtette tudtán kívül. A férfit csak tisztasággal és szerelemmel lehet örökké megtartani, csodálva egymásban az emberséget.

A lányok egészen 24 éves korukig szorulnak férfiak általi biztonságra, védelemre. A férfi lehet apa, nagybácsik, vagy fiútestvér. A lányok az érettség eléréséig könnyen szerelmesekké válnak, ilyenkor bátran, mindenkivel szembe szállva adják át magukat annak, akibe szerelmesek lesznek, anélkül, hogy tisztában lennének külső és belső értékeikkel.

A nő a legnagyobb csodája a világegyetemnek. Szívéből szól a hang, akár a férfiaknak, tisztán és mindenki által egyedi hangzással. Minél tisztább a hang, annál szebb a teste a lánynak, ezért az énekes, dalos pacsirtáknak különösen nagy védelemre van szükségük, mert ők élvezik az igazi szabadságot, mely az emberséget jelenti szív-törvényével. Pontosan tudják, mit lehet és mit nem, egészen tini korukig, míg az első szerelem bekövetkezik.

A szerelmes nő csókjával átadja önmagát, mivel a csók, mely odaadó és benne van a saját törvénye, a szerelem előszobáját jelenti. A csókkal a férfi kopogtat a hálószoba ajtaján, amikor elfogadja a felkínált, szerelemtől érzékien duzzadó ajkat.

A szerelmesek nem foglalkoznak testiséggel, külső nemi szervekkel, ösztönösen cselekszenek ezután, egyetlen cél vezérli őket, a teljes összeolvadás. A méhben rejlik a gyönyörforrása azon pontnak, mely minden nőnél megvan, mellyel összeolvadva eléri a pár a tetőpontot, mikor együtt szűnnek meg a múltnak és jövőnek, megáll az Idő és a lélegzet, extatikus földöntúli élményben lesz részük. Az a férfi, aki ezt a szerelmesével egyszer is megtapasztalja, örökké odaadó és csodálatos baráttá, biztonságadó társsá válik. Egyszerre következik be az isteni nász elérésekor a nektár kiáradása úgy a férfiból, mint a nőből. A női nektár illatát minden férfi szereti, dinnyeszaga van. A méh az anyaság és hitvesség szentélye, melyet a férfi védelmez, mint testével képviselt templomát a családjának.

A női szív magában foglalja az anyasági, apasági, nőiességi érzelmeket, érzéseket, törvényeket, melynek egyik fontos érzelme, az aggódás, melyet a férfiak szinte nem is ismernek. Állandó készenléti állapot ez, soha nem nyugszik, amikor szerettei úton vannak, vagy bármilyen fontos ügyben eljárnak. A többi érzelem, mint harmónia, mely megnyilvánul külső ruházatban, abban, ki mit szeret, mit tekint példának, miben tehetséges, milyen dalokat hallgat, vagy énekel szívesen mutatja meg, hogy milyen ember valójában úgy a nő, akár a férfi. Az igazi gazdagság a külső és belső egyensúly megnyilvánulása, mely nagy veszélyben van ebben a világban.

A kincseit valakinek felfedezni, s ez különösen a férfiakra vonatkozik, egy nő szívét kikutatni, mely állandóan új izgalmat ígér, néha kevés egy élet. A nő átadja magát a szerelme tárgyának, ezzel együtt rábízza életét és leendő gyermekeiét a felelősségteljes férfira, aki iránt határtalan bizalmat érez. A bizalom jelenti a családalapítás első fontos érzelmét. A férfi és a nő egyenrangúan képviselik az igaz szerelem és házasság jövőjét. A nők a férfiaktól várják a szerelmeskedés élményébe történő bevezetésüket.

2017. október 22.

Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv. (Jókai Mór)

H.Kohut Katalin: Az eső

Az eső, mint ég könnye segít megérteni a szívet

Mindig szerettem az esőt, mikor megérkezik és kopog az ablakon, legszívesebben azt felelném, hogy be szabad jönni. Jelzéseket ad, hogy tisztul a világ, a növények, állatok, a Mindenség megújul, akár az én szívem.

Mikor kissé lehűti a levegőt, én áhítatosan nézek könnybe lábadt szemeimből kifelé, közös ügyünk a frissülés, a lelki igénye a csöndnek, a világ szeretetének. Nem értettem soha, mi ennek az oka, mások haragudnak rá, de engem összeköt vele a szerelem, az érzés, hogy szükségem van rá.

Ilyenkor lefekszem az ágyamra és a háztetőt körbe udvarló ezüstcseppeket hallgatom. Az öröm éneke is elhallgat. Ilyenkor kottázódtak szívemben a dallamok. Alkalmas ez az idő arra, hogy számba vegyem sorsomat, elgondoljam a jövőmet, szinte órákig tervezgetek, szolgálok álmaimmal magamnak azzal, hogy majd valóra váltom. Vizsgálom szívem érzéseit, s olyan mélységekre bukkanok, melyeket örömmel öntök szavakba. A tisztaság és szabadság feltárul ilyenkor, s gondtalan órákat nyújt nekem.

Mikor az utcán ér a lágy eső, vánszorogva araszolva járok, mintegy meghosszabbítom az utat, hogy minél tovább élvezzem a kihalt utcák csendjét, a bizsergető érzést bőrömön. Közben figyelem a fákat, növényeket, mennyire boldogan szívják magukba a frissítő nektárjukat. Elképzelem, amint az afrikai forróságban a kókadt színpompás rózsa, melyet csőrével hozott és ültetett a kék madár, hirtelen felemeli nemes fejét az ég felé és üdvözli a felhők könnyeit. Aztán látom, amint a cseppekből tócsák, tavak képződnek, megindulnak a folyamok, s az emberek feltámadnak az állatokkal együtt, isszák az oxigén dús italát.

Az eső ismeri a szívek titkait, melyet olyan sokszor remélt a jóember, markában tarthatta számtalanszor, hallgathatta imáját. Az ember gyönyöre a természet, minden, mi áldás, kútfője a szeretetnek, törődésnek, gondoskodásnak.

Szeretem az esőt, mikor megérkezik, mimóza szívem kinyílik és magába fogadja a csend és szerelem üzenetét. Bizalmam iránta határtalan, a természet gyógyítója végig pereg az ablaküvegen, üzen egykori tökéletes múlt képviselőjeként, hogy az öntözője a világnak megérkezett.

2017. augusztus 13.