Ilyen szép a világ

Katka69•  2020. június 25. 14:35  •  olvasva: 142

Zita az újságot lapozgatta, mikor hirtelen megakadt a szeme az egyik gyászhirdetésen. Milyen régen kereste a képen látható idős hölgyet! A kedves, mosolygós arc ugyanaz, mint ami azon a bizonyos nyári napon rátekintett a villamoson. Alig egy éve történt.

Kemény időszakon ment keresztül abban az időben. Állását elvesztette, az élete szerelme pedig aznap hagyta el. Tele volt adóssággal, teljesen reményvesztettnek érezte magát. Már egy ideje észre vette magán a depresszió tüneteit, ami akkor teljesen elhatalmasodott rajta.

Szinte semmit sem érzékelt a külvilágból. Magába roskadva ült a villamoson és csak bámult ki az ablakon. Észre sem vette, amikor a könnyek lassan végig peregtek az arcán. A lánchídra igyekezett.

  • Jobb lesz ezt a kínlódást befejezni! – gondolta magában. – Úgysem fogok hiányozni senkinek. Egy lépés. Csak egyetlen lépés és örökre vége ennek a rémálomnak.

Észre sem vette a néni mikor ült le mellé. Hirtelen érezte, hogy valaki megfogja a kezét.

  • Mi a baj kedves?

A hang irányába fordult és megpillantotta a bársonyos orgánum gazdáját. A néni pontosan úgy nézett ki, mint ahogy az ember egy nagymamát elképzel. Ősz haja lágy hullámokban keretezte kedves arcát. Mosolygó kék szeme a az ő tekintetét fürkészte.

  • Remek hallgatóság vagyok. – szólalt meg az ismeretlen idős nő újra.

A fiatalabbik pedig úgy érezte, mintha egy gát átszakadt volna benne. Csak úgy dőlt belőle a szó. Maga sem értette mi az oka, de megbízott ebben a kedves ismeretlenben. Minden búját – baját elmesélte neki. Mikor befejezte hatalmas megkönnyebbülést érzett.

  • Tudom, hogy közhelynek fog hangozni amit mondok, de ahol isten becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat. Nem szabad feladni. Olyan szép a világ. Menjen haza, aludja ki magát. Meglátja holnap más színben fog látni mindent. – bátorította a Zitát az idős nő.

A lány megkönnyebbült, hogy elmondta azt, ami bántotta. Még pár percig beszélgettek. Zita nem gondolta, hogy csupán egy beszélgetéstől ennyire megtud könnyebbülni. Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette a néni mikor szállt le. Akkor döbbent rá, hogy még a nevét sem kérdezte meg.

Felment a hídra pont úgy ahogyan eltervezte. Nézett lefelé, de már nem érzett késztetést, hogy leugorjon. Furcsamód megnyugtatták az idős asszony szavai. Most már biztos volt benne, hogy neki is ki fog nyílni az a bizonyos másik ajtó.

Haza ment és régóta először, nyugodtan végig aludta az éjszakát. Pár nap múlva az egyik újságban felfedezett egy álláshirdetést. Pont a képzettségének megfelelő volt. Legnagyobb meglepetésére fel is vették. Sokkal magasabb fizetéssel, mint az előző helyén. Így az anyagi szorítás enyhült életében.

Az egyik munkatársával egyből egy hullámhosszon voltak megismerkedésük kezdetétől. A barátság szép lassan szerelemmé alakult. Már 5 hónapja alkottak egy párt, de mintha egész életükben ismerték volna egymást.

Minden nap kereste azt a kedves arcot a villamoson, akinek köszönheti, hogy nem adta fel. Ám sajnos soha többé nem látta. Meg szerette volna neki köszönni, hogy reményt adott neki pár kedves szóval.

Most pedig a gyászhirdetés fényképén nézett vissza rá. Elhatározta, hogy elmegy a temetésre. Ha másképpen nem tudta megköszönni kedvességét, megteszi így. Beült a terembe, ahol az elhunyt lett felravatalozva. A néni lánya megható beszédben búcsúzott édesanyjától. Elmondta, hogy aki csak ismerte szerette, mert mindenkihez volt egy kedves szava.

Mikor vége volt a búcsúztatásnak mindenki kiment a teremből, csak ő ült még mindig a helyén. Az elhunyt lánya akkor oda lépett hozzá.

  • Elnézést, hogy megkérdezem, de ki ön? Mindenkit ismertem, de önre nem emlékszem. Ismerte édesanyámat?

  • Nem, nem ismertem. A mai napig még csak a nevét sem tudtam. – felelte Zita.

  • Akkor nem értem...-- nézett rá kíváncsian a másik nő.

  • Neki köszönhetem az életemet!

Ezután Zita elmesélte a villamoson történteket.

  • Sajnos életében nem tudtam megköszönni neki amit értem tett. Így most önnek köszönöm meg. Köszönöm, hogy az édesanyja megértéssel fordult felém életemnek abban a nehéz időszakában. Köszönöm, hogy megmutatta, hogy sosem szabad feladni. Köszönöm, hogy miatta újra észre vettem, hogy ilyen szép a világ!

A novella egy, az interneten olvasott történet alapján íródott.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Katka692020. június 27. 13:04

@Irka.Palanta: Én köszönöm, hogy olvastad!

Irka.Palanta2020. június 26. 15:28

Kedves, elgondolkodtató történet, köszönöm, hogy olvashattam! :)
🌱