Karamelli blogja

ugye, hogy mindig, örökre, örökre,kiszáradt torkú 
szópillék szállnak, 

örökké, örökké,

sárban, a sárban összekuszáltan

ott is sarjadzva, halottra váltan

tetemre hívnak, tetemre hívnak,

mindig, még mindig

bölcsőnek, sírnak...

...ugyehogy, ugye, no, csak mégegyszer monddmárnekemkisbogaram, angyalommindenem, na, ne már, hiszen szeretlekörökreno, hát még ennyitsem, pedig én téged mennyiredemennyire...

ugye hogy mindig, mindig, mindig?!

a szérűn avagy a csűr padlatán

már rég elült a dübögés,

a szórólapátról egyenest az égbe,

az Istenhez szállt a szegetlen

pelyvakenyér...

szavak sarjúsűrűje növi fel

keletlen döglött kovásztestünket:

semmire, semmire, semmire nem jó,

zakatol meddő vázunk

utolsóként

ugye, mindig?

Örökre

***