Karamelli blogja
ON-line vers
2010-08-07 12:58 Előre bocsátottan bocsánatot kérek Icontól, Acherontól és Zsetontól, akiknek a nick-végződései ihlettek e förmedvény megírására!:)
Egy nyáreleji vörös alkonyon lent, a vízparti festett padon ült négy alak, bizony ültek egy padon mélázva épp a lebukó Napon Icon, Flakon, Zseton, Acheron s hallgattak, hallgattak nagyon Icon, Flakon, Zseton, Acheron.
-Kiszáradok! - reccsente egyszer csak Flakon azon a nyáreleji pilledt alkonyon ülve mélán a festett padon s bólogatott mindehhez gazdagon Icon, Zseton s a fáradt Acheron úgy ám, egész hallgatagon Icon, Zseton s a fáradt Acheron.
-Fijam, ágyékom magva, hé, Zseton!- -motyogta maga elé Acheron. -Látod a lebújt a túloldalon, ahol sunyitva ül az a neon a málladozó, megferdült falon? -imígy szólt mélán a fárad Acheron a nyáreleji fülledt alkonyon.
-Na ugorj csak, jó fijam, Zseton lesd meg, mi van ott bent a polcokon hogy van-é ott elég tele flakon hogy ki ne száradjon nekünk itt Flakon!- -szörcsögte a vénség szinte vakon s felkapta erre a fejét azon a nyáreleji alkonyon Icon, Flakon s a megterhelt Zseton.
-Mit bámulsz, Zseton úgy a fateron?- -szólott most Icon s az alkonyon hűs szellő kélt dúsan, vastagon elindult Zseton át a fasoron s tele flakonnal tért azon a nyáreleji száraz alkonyon s végre ihatott kedvére ott a padon s bebarmolt szép lassan de nagyon Icon, Flakon, Zseton s Acheron
BABUKA
babuka
babuci
gyémántom
kicsim
édesem
boszim
írónőm
sandra bullock
babuka dúdol hajlongva
csillan a szeme
és pörög rékliben küszöbön bévül
az angyalokra ház ereszéről hullik az alkony
babuci arcát kicsit nevetve
kendőzi esti csombolygó mákony
nicsak hogy bambul mondanák rá
a puha bélű bodzahusángok
homályt döfködve cseperedve
babuka-babuci csücsörít
pattan a hang falnak
labda- puhásan mozdul a csendre az este
csillagok kelletik maguk
egymáson áttűzve
szapora sugárral
gyémántom gyémántom suttogják
átszúrt szívükkel egyszer utolszor
sepri szilánkjuk babuka össze
öleli öleli maga-feledve
kicsim sírja
kicsim törötten
hogy lehetsz mondd az én édesem
az én kincsem
boszim
gyémántom
én mindenem…
babuka–babuci ül a csenden
varázsszőnyegen suhan
írónőm hallja most valahonnan
s belesuttogja magát egy filmbe
sandrabullockosan
Ott...
neked hagyom az örömöt
úgy csattant ki
a semmiből
honcsokok szeplői a réteken
így...
körbe fordulok
bogáncsok fasírt apokrifjai
vernek szíven szakadatlan
Nap-felé-utamban
Nem értem...
ott hagytuk abba ahol kellett amikor
part szakadt ahol kellett
minden kellett már
csak mi nem voltunk jók valahol
arra hogy jók legyünk valamire...
jók voltunk pedig:
boldoggá szenderítettünk
egy egész életet...
Jöhet a nyár
a nyár jön
aztán nyarak jönnek...ha jönnek még
tedd fel kérlek vagy dudorászd halkan
azt a mesélő pillangó-zenét..
jöhet a nyár
de megy a perc...az óra...
az évek borostyánbozontok mélyére húzódó
riadt madarak...
simogasd végig egyszer még
füvek-zsengéjű dallamoddal
csak még ezt
csak ezt az egy pillanatot.