KalmarKriszti blogja
A kertész rózsája
A kertész rózsája
Mennyország földi
kertjében, száraz,
szikkadt földjében
vadrózsa nyílott.
Levele fakult,
szirma földre hullt,
szára földre dőlt,
tüskéje csak nőtt...
Látta a kertész,
szíve megszakadt,
saját vérével
mentette meg azt.
Levele zöldült,
szirma virágzott,
kertész könnyében
gyökere ázott...
Tolvaj jött álnokan,
rózsát szemelte ki,
Pokol országába
majd jó lesz őneki.
De szólt a kertész:
"A rózsa enyém!
Földemen termett
e vad tünemény!
Én öntöztem,
én tápláltam,
éjjel-nappal
virrasztottam!"
Tolvaj megijedt,
messzire futott,
Kertész kertjébe
vadrózsa nyílott...
Szívem utánad vágyakozik
Szívem utánad vágyakozik
Mint oázist kereső
sivatagban tévelygő,
ki szomjazza igédet,
az örök élő vizet,
lelkem most hozzád kiált:
Szentlelkeddel ölelj át!
Éhezem, én Istenem,
Oltáriszentségedet,
mint szegény, szakadt koldus,
ki két napja nem evett,
se frisset, se hideget:
Jöjj, Uram, táplálj engem,
örök életem legyen!
Szívem utánad vágyakozik,
örökké hűen várakozik,
mint szerelmes hitves kedvesét:
Áraszd rám szíved szeretetét!
Akkor és ott...
Akkor és ott...
Gyűrűt készítek szívemre,újjászületésem dicső ünnepére!Beleírom új életem kezdetének dátumát,megtérésem szárnyaló első napját!Belsejébe a Te nevedet vésem,szabadító Jézusom,eskümet én nem felejtem,örök hálával tartozom!
Eléd álltam akkor és ott...
Jézus Anyja, Könnyező Szűz-kihez mély tisztelet és alázat fűz-,s bár szó nem jött ajkamra,csak egy érzésnek volt visszhangja:"Add át Fiadnak könyörgésem,segítsen jobb emberré lennem!"
Csoda történt akkor és ott...
Fiadnál közbenjáróm lettél,és Te, Krisztus, szeretet magot vetettélszáraz, elhagyott szívem kertjébe,mint mustármagot a beszédbe!
Jegyesed lettem, Jézus, akkor és ott...
nem felejtem azt a boldog pillanatot,s gyűrűmbe gravírozom örökrenevedet, és azt a napot, dátumotdicsőségedre!
Szeretem...
Szeretem...
Szeretem a szivárvány szívkönnyeket,
mi a lélek mélyéből ered, s temet,
mikor a remény sugara ragyogja,
s a bánatot örömre változtatja...
Szeretem a szürke lélekhernyókat,
bábot ledobott lélekpillangókat,
mikor szárnyalnak szabadon, színesen
álmaik, s az ég felé egy szigeten...
Szeretem a meghitt párbeszédeket
egy gőzölgő fekete kávé mellett,
miközben megcsillan a két szívbolygó
lassan ütközve, mint az üveggolyó...
Szeretem a mosolyt, amely őszinte,
s két idegen embert összekötötte,
mint egy nagy szeretet híd megszépítve,
az Isten hídpillérére építve...
Szeretem a holdvilágos estéket,
mely álmosan szövi az új terveket,
s a holnap tiszta, fehér lapjaira
történetüket vethetik papírra...
Mit sem ér
Mit sem ér
Kezem kezed nélkül,
szívem szíved nélkül ,
hangom hangod nélkül
mit sem ér!