KalmarKriszti blogja

Kriszti12•  2017. október 23. 10:43

A kertész rózsája

A kertész rózsája

Mennyország földi 
kertjében, száraz, 
szikkadt földjében 
vadrózsa nyílott.

Levele fakult, 
szirma földre hullt, 
szára földre dőlt, 
tüskéje csak nőtt...

Látta a kertész, 
szíve megszakadt, 
saját vérével 
mentette meg azt.

Levele zöldült, 
szirma virágzott, 
kertész könnyében 
gyökere ázott...

Tolvaj jött álnokan, 
rózsát szemelte ki, 
Pokol országába 
majd jó lesz őneki.

De szólt a kertész: 
"A rózsa enyém! 
Földemen termett 
e vad tünemény!

Én öntöztem, 
én tápláltam, 
éjjel-nappal 
virrasztottam!"

Tolvaj megijedt, 
messzire futott, 
Kertész kertjébe 
vadrózsa nyílott...


Kriszti12•  2017. október 6. 19:57

Szívem utánad vágyakozik

Szívem utánad vágyakozik



Mint oázist kereső
sivatagban tévelygő,
ki szomjazza igédet, 
az örök élő vizet,
lelkem most hozzád kiált:
Szentlelkeddel ölelj át!


Éhezem, én Istenem,
Oltáriszentségedet,
mint szegény, szakadt koldus,
ki két napja nem evett,
se frisset, se hideget:
Jöjj, Uram, táplálj engem,
örök életem legyen!


Szívem utánad vágyakozik,
örökké hűen várakozik,
mint szerelmes hitves kedvesét:
Áraszd rám szíved szeretetét! 

Kriszti12•  2017. október 4. 05:02

Akkor és ott...

Akkor és ott...


Gyűrűt készítek szívemre,

újjászületésem dicső  ünnepére!

Beleírom új életem kezdetének dátumát,

megtérésem szárnyaló első napját!

Belsejébe a Te nevedet vésem,

szabadító Jézusom,

eskümet én nem felejtem,

örök hálával tartozom!


Eléd álltam akkor és ott...


Jézus Anyja, Könnyező Szűz

-kihez mély tisztelet és alázat fűz-,

s bár szó nem jött ajkamra,

csak egy érzésnek volt visszhangja:

"Add át Fiadnak könyörgésem,

segítsen jobb emberré lennem!"


Csoda történt akkor és ott...


Fiadnál közbenjáróm lettél,

és Te, Krisztus, szeretet magot vetettél

száraz, elhagyott szívem kertjébe,

mint mustármagot a beszédbe!


Jegyesed lettem, Jézus, akkor és ott...


 nem felejtem azt a boldog pillanatot,

s gyűrűmbe gravírozom örökre

nevedet, és azt a napot, dátumot

dicsőségedre!

Kriszti12•  2017. szeptember 4. 19:48

Szeretem...

Szeretem...

Szeretem a szivárvány szívkönnyeket,
mi a lélek mélyéből ered, s temet,
mikor a remény sugara ragyogja,
s a bánatot örömre változtatja...


Szeretem a szürke lélekhernyókat,
bábot  ledobott lélekpillangókat,
mikor szárnyalnak szabadon, színesen
álmaik, s az ég felé egy szigeten...


Szeretem a meghitt párbeszédeket
egy gőzölgő fekete kávé mellett,
miközben megcsillan a két szívbolygó
lassan ütközve, mint az üveggolyó...


Szeretem a mosolyt, amely őszinte,
s két idegen embert összekötötte,
mint egy nagy szeretet híd megszépítve,
az Isten hídpillérére építve...


Szeretem a holdvilágos estéket,
mely álmosan szövi az új terveket,
s a holnap tiszta, fehér lapjaira
történetüket vethetik papírra... 

Kriszti12•  2017. szeptember 3. 07:14

Mit sem ér



Mit sem ér




Kezem kezed nélkül,

szívem szíved nélkül ,
hangom hangod nélkül
mit sem ér! 

Álmom álmod nélkül,

jövőm jövőd nélkül,

éltem élted nélkül

mit sem ér!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom