KalmarKriszti blogja

De jó lenne! 


De jó lenne, de jó lenne,
Téged, kedves, elfeledni,
Messzi messzi csillagoknak
Búmat égbe kiáltani! 


Sír a szívem, oly' keserű,
Ezer édes sebből vérzik,
Dalos pacsirta zöld ágon
Többé már nem fütyörészik!


Elvitte hangját, elvitte,
Szerelemnek rózsaszála,
De eme hű némaságért
Az Istennek legyen hála! 


Könnyebb, babám, könnyebb nékem,
Fájó szerelembe halni,
Mint téged, egyetlen rózsám,
Szívemnek végleg feledni! 

"A szél ott fúj, ahol akar"

"A szél ott fúj, ahol akar" 
s ha erős, mindent falkavar... 
Még a fák is meghajolnak!
Ha mégsem? Ha ellenállnak?
Derékba biz' kettétörnek,
s nem lesz élte már a tölgynek.


Az idézet Jn 3,8

Nézz le rám!


Istenem, nézz le rám páholyodból,
csak egy pillanatra, irgalomból.
Hozzád imádkozok minden este:
Kegyelem pillantásod most vesd le!



Mint egy szobor, állok meredten...
Nem távozom tőled! Nem és nem!
Mégsem nézel rám? Mondd, miért nem?
Talán nem vagyok közeledben?


Sóhajtásom az egekben...
még a felhő is meglibben...
Tudom, te csak szívem várod,
számold fel hát a rabságot!