KalmarKriszti blogja

Ciripel a tücsök 

Ciripel a tücsök,

dörzsöli a szárnyát, 

nyáron esti dallal

keresi a párját. 

Fekete, kis rovar

utódját sokallja, 

furi, de a hangot

a lábánál hallja. 

Hiába van szárnya, 

mégsem tud repülni, 

zenéjét figyelve

jókat fogsz derülni! 

Dorombol a cica 

Dorombol a cirmos cica, 

hej, de jól megy az ő dolga!

Lábhoz simul, dörgölőzik, 

kanapémon elidőzik. 

És ha arra támad kedve, 

lefetyel a finom tejbe. 

Hosszú bajszán pókhálószál, 

vajon megint merre kószál?

Öntörvényű, hízelgő macs',

fegyverszerű, puha kis mancs

körmével az ágyat tépi, 

küszöböm így át nem lépi!

Játszadozzál kisegérrel, 

rágcsálókkal, vagy egyébbel, 

de nem szereti ő az estet, 

ha zöld szeme villan egyet! 

Nem meg mondtam, te kis butus, 

kerüld el a szomszéd kutyust!

Gyere ide, doromboljál, 

kanapémon jót aludjál! 

Költöző fecske 

Napsugaras, szép, jó reggel

köszön be az ablakon, 

villásfarkú, kicsi fecskék

pihennek meg a dróton. 

Sárból készült vályog fészkük

ötcsillagos lakosztály, 

tavasszal a frakkos madár

hírnökként ő haza száll. 

Levéltetü, rovar, legyek, 

éden-finom falatok,

víziváshoz e védett faj

leszállni biz' nem szokott.

Ha közeleg a rossz idő, 

madarunk is útra kél, 

szabadságát el nem hagyja, 

és jövőre visszatér. 

Házi veréb 

Kis veréb szállt

az ajtómba, 

ott maradt egy 

kenyérmorzsa. 

Megmutatja, 

hogy szereti:

Bizony, fel is

csipegeti. 

Csicseregve

sütkérezik,

víztócsában

vígan fürdik. 

Szürke-barna

kicsi teste

elpihen, ha

jő az este. 

És ha nincsen 

kenyérmorzsa, 

akkor sem lesz 

rossz a sorsa!

Földre repül, 

magot keres, 

el sem hinnéd, 

milyen eszes! 

Korhadt márvány 

Letépett csendben vérszívó idő, 

lakatlanul lakott köztemető,

szétkorhadt márványon számok, neved. 

Őrzik - és őrizzük - emlékedet.