Tékozló fiú története

Kriszti12•  2021. január 1. 13:09  •  olvasva: 621



Tékozló fiú története 

(2021 évének megfelelően átfogalmazva) 


Holnap elmegyek

itt hagyom a szülői házat,

nem parancsol nekem senki, 

hogy vinne el a bánat!

Kikérem az örökségi jussom, 

bár apám még él, és nem néz már nőkre, 

de úgyis ő költözik el hamarabb

az örök vadászmezőkre!

Akkor meg már minek neki?

Amúgy is ez jár Nekem, 

Ha kell ügyvédhez fordulok, 

 és KÖVETELEM!!!

Tesóm amúgy is itt marad, 

szolgalélek, tettrekész,

apánk minden kívánságát lesi, 

nem lesz velük semmi vész!

Kit érdekel a föld, 

ez a sok állat a ház körül?

Ha távol leszek tőlük

büszke szívem csak így örül!

Hej, a városban van ám a nagy élet!

Pezsgő, kaviár, rulett, nők, szenvedélyek...

Leborul előttem mindenki, tisztelnek, 

s barátom van több száz,

bárók, keresztapák, bulik, 

mélynyomótól hangos a ház!

"Ez az élet, Babolcsai néni!"

Ó, ha látná a családom, hogy mire vittem!

Elértem mindent miben eddig hittem!

Ó-ó, most látom csak :elfogyott a pénzem,

nincs egy vasam sem, hogy csillapítsam éhem!

Hé, barátom, adj egy ötöst, 

hiszen én is adtam neked, nem vitás!

Azt mondod, hogy neked sincs, 

keressek inkább állást?

Mi a végzettségem?

Ja, az nekem nincs, azt hittem, hogy nem kell...

Mit szeretnék dolgozni?

Mindegy már mit, korog a hasam, ennem kell!

Kondás legyek azt mondod?

Mennyi lesz a bérem?

Disznók elé borított étel lesz a fizettségem?

Én balga, mit keresek még itt?!

Hazamegyek, felveszem a pléhpofát,

Leporolom magamról elmúlt idők rossz porát. 

Forog agyam, csak vergődöm, 

lehet, hogy apám már kitagadott,

napok óta nem fürödtem

és a ruhám is megszakadt itt-ott. 

Erőt veszek, pedig lábam remeg, 

de jó lenne, ha befogadna! 

Nincs már sok kívánságom, 

csak egy kevés alamizsna! 

Vajon mit fog szólni?

Haragszik rám? Dühös még? 

Arcát nem láttam már olyan rég! 

S most elém jön, 

kitárt karral fut felém, 

örömkönnyek csorgadoznak

megbocsátó két szemén. 

"Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened! 

Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz!" 

Elmeséli:  várva-várt ő minden nap

s számolta a perceket, 

nem gondolt semmi másra

csak arra, fia vajon hol lehet? 

Asztalt terít, köntöst ad rám, 

lakomát csap délelőtt, 

s én térdre rogyva ígérem:

jobb leszek, mint azelőtt! 


Idézetek:

Ez az élet, Babolcsai néni anekdotából

Lk 15,21


A tékozló fiú.11Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia. 12A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. 13Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. 14Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. 15Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. 16Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. 17Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. 18Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. 20Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.21Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 22Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. 23Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, 24hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. 25Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. 26Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. 27Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. 28Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. 29De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. 30Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. – 31Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. 32S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”

Lk 15, 11-32

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kriszti122021. január 2. 08:23

@skary:
Nem egészen értem, hogy pontosan mire gondolsz az igászságosság alatt. Elmeséled?
Kíváncsi vagyok! :)

skary2021. január 2. 05:38

mondjuk neköm ez a történet má gyermekkoromban sem tetszett...én hiszek az igazságosságban is...és nem csak a szeretetben :)