Szerelem

Szerelem


Tűnődik a csend, 
a múlt már lágyan ring.. 
Tétova a szív, 
jelenre álmot hint... 

Képzeletem nálad, 
ó, gyermeki szerelem!
Ajándékba kapott perceit
a szívemben őrizem! 

Kincsesládám rejtekébe, 
mint gyémántot, eldugom. 
Bezárom és féltve őrzöm, 
de a kulcsát átadom. 

Merengek az estfénynél :
Vajon most merre jársz?
Vajon földi bolygónkon
nyugalmat hol találsz?

Felnézel-e a csillagokra,
üzensz-e általuk?
A földtekének egyik végén
itt vagyok, te meg ott..

Már hallom lelked szavát, 
azt az égi dallamot, 
s szerenádot adnak nekünk
hős-szerelmes csillagok.

Bár tested messze, 
arcod lebeg előttem...
Istent kérem meg:
vigyázzon rád helyettem! 

Tegyen tenyerére, 
hordozzon téged,
óvjon, oltalmazzon, 
kísérje lépted!