Nézz le rám!

Nézz le rám!


Istenem, nézz le rám páholyodból,
csak egy pillanatra, irgalomból.
Hozzád imádkozok minden este:
Kegyelem pillantásod most vesd le!



Mint egy szobor, állok meredten...
Nem távozom tőled! Nem és nem!
Mégsem nézel rám? Mondd, miért nem?
Talán nem vagyok közeledben?


Sóhajtásom az egekben...
még a felhő is meglibben...
Tudom, te csak szívem várod,
számold fel hát a rabságot!