KalmarKriszti blogja
VersKeresztek
Keresztek
Hálás szívvel szenteljünk meg
minden áldott, kapott percet!
Fájó, boldog pillanatban
vessünk lelkünkre keresztet!
Keresztünket kapva, tűrve,
Általa, Istennel, s Benne,
könnyebb tört vállal is vinnünk,
s ráfér még a világ szennye...
Mindenható örök Atya,
mutasd irgalmad nagyságát,
Szentlélek szentjébe lépve
megláthassuk Jézus arcát!
Szerelem
Szerelem
Tűnődik a csend,
a múlt már lágyan ring..
Tétova a szív,
jelenre álmot hint...
Képzeletem nálad,
ó, gyermeki szerelem!
Ajándékba kapott perceit
a szívemben őrizem!
Kincsesládám rejtekébe,
mint gyémántot, eldugom.
Bezárom és féltve őrzöm,
de a kulcsát átadom.
Merengek az estfénynél :
Vajon most merre jársz?
Vajon földi bolygónkon
nyugalmat hol találsz?
Felnézel-e a csillagokra,
üzensz-e általuk?
A földtekének egyik végén
itt vagyok, te meg ott..
Már hallom lelked szavát,
azt az égi dallamot,
s szerenádot adnak nekünk
hős-szerelmes csillagok.
Bár tested messze,
arcod lebeg előttem...
Istent kérem meg:
vigyázzon rád helyettem!
Tegyen tenyerére,
hordozzon téged,
óvjon, oltalmazzon,
kísérje lépted!
Leszek én...
Leszek én szemfedőd,bús perced temetője,szerelmes szívednekáldott keszkenője.Ölelő karodnakleszek én otthona,szárnyaló álmaidtündöklő tavasza.Leszek én csillagod,szemednek szép egén,leszek én hű társadszerelem szigetén.
Ezidáig alkotott Haikuim
Figyelj, kis vízcsepp!
Add meg magad, s tied az
egész óceán!
*
Szerelmes lettem
s te nevetve törted le
angyalszárnyaim.
*
Hála
Hátra tekintve,
előre nézve: hálát
adok Istennek!
*
Göndör gyermek fürt
kacagással a legszebb!
Vidítja lelkem.
*
Földön emberi
életünk, mint mezei
virág elhervad.
*
Nyelv kétélű kard.
Tollat forgatva döntsd el:
Építesz? Rombolsz?
*
Csábító szempár
tündöklése szívemnek
lángszórósugár.
*
álmaink Isten
égboltjára festve mint
temérdek csillag
*
boldogságpatak
csobogásában síró
lelkem megfürdik
*
Szemed tüzében
lassan lángolok fel s mint
gyurmát formálhatsz.
*
Mosoly a legszebb,
boldogsággal szőtt ékszer.
Viseld minden nap!
*
tengerbe dobtam
elmúlt, fájó éveim
gyönggyé változott
*
Ábránd gyöngyeim
örök felhőkbe szórva
lélekszárnycsapás.
*
Tél szava rebben,
tavasz fagy kikeletben
léted melenget.
*
Vágy elásása
olyan szerelmi téboly,
mi nyílt közönyt szül.
*
Gyomláld minden nap
elméd kertjét s a végén
jó gyümölcs terem!
*
Üresen kopog
a szó korhadt ajtómon.
Múzsa, gyere be!
*
Szellő suttogja:
Kelj fel, lélek, holnap már
új napra ébredsz!
*
a templomtorony
mély harangkondulása
imára késztet
*
Rohanó világ
és benne háromsoros
villámbölcselet.
*
A cél előttem
én mégis hátra néztem.
Sóbálvány lettem.
*
magányos órán
drámában ül a semmi
kicsit megpihen
*
Szeretni annyi,
mint két testben élni egy
szívdobbanással.
*
A tökéletlen
embert tökéletesen
szeretni célom.
*
Szerelemvirág
nélkül vágy vörös szirma
halott sárba hull.
*
Vas inam feszül,
kő lábam remeg, húzom
égi keresztem.
*
Fázó lelkekre
lágy selymet hinteni az
ars poeticám.
*
Vízesés ha hív
vidd hozzá érzéseid
és mosd fehérre!
*
elfáradt lelkem
szívednek otthonában
vágy megpihenni
*
tündérkertben egy
szerelemrózsát kaptam
tüskétől vérzek
*
Isten bankjában
a szeretet részvényét
kamatoztatom.
*
Lépteid nyomát
vastag emlékpor lepi
zárd be az ajtót!
*
Szentlélek madár
szívem ágán imában
hozzám turbékol.
A vakonszületett ember
A vakonszületett ember
Újszülöttként vakon születtem,
beh szövevényes eldöntem:
saját bűnös cselekedetem,
vagy őseim vétkét viselem!?
Jézus állt meg előttem,
elvette minden agg tévhitem:
Nem véletlen éltem vaksága,
Istennek kell feltárulkoznia!
Földre köpött, majd sarat csinált,
szememre kente, hallom szavát:
Síloe tavában mossam le,
s érzem, ez hússzívem reggele!
Úgy tettem, ahogy Ő mondta,
épp szemmel tértem már vissza!
Kinyílt szívvel csodát látok,
kinyílt szemmel hitet vallok!
Krisztus szól: "Azért jöttem a világra,
hogy ítéletet tartsak,
akik nem látnak, lássanak,
s akik látnak, elvakuljanak!"
Az idézet János evangéliumából való