KalmarKriszti blogja

Keresztek


Hálás szívvel szenteljünk meg
minden áldott, kapott percet!
Fájó, boldog pillanatban
vessünk lelkünkre keresztet!


Keresztünket kapva, tűrve, 
Általa, Istennel, s Benne, 
könnyebb tört vállal is vinnünk, 
s ráfér még a világ szennye... 


Mindenható örök Atya, 
mutasd irgalmad nagyságát,
Szentlélek szentjébe lépve
megláthassuk Jézus arcát!

Szerelem


Tűnődik a csend, 
a múlt már lágyan ring.. 
Tétova a szív, 
jelenre álmot hint... 

Képzeletem nálad, 
ó, gyermeki szerelem!
Ajándékba kapott perceit
a szívemben őrizem! 

Kincsesládám rejtekébe, 
mint gyémántot, eldugom. 
Bezárom és féltve őrzöm, 
de a kulcsát átadom. 

Merengek az estfénynél :
Vajon most merre jársz?
Vajon földi bolygónkon
nyugalmat hol találsz?

Felnézel-e a csillagokra,
üzensz-e általuk?
A földtekének egyik végén
itt vagyok, te meg ott..

Már hallom lelked szavát, 
azt az égi dallamot, 
s szerenádot adnak nekünk
hős-szerelmes csillagok.

Bár tested messze, 
arcod lebeg előttem...
Istent kérem meg:
vigyázzon rád helyettem! 

Tegyen tenyerére, 
hordozzon téged,
óvjon, oltalmazzon, 
kísérje lépted!

Hátra tekintve,
előre nézve: hálát
adok Istennek!

*

Göndör gyermek fürt
kacagással a legszebb!
Vidítja lelkem.

*

Földön emberi
életünk, mint mezei
virág elhervad.

*

Nyelv kétélű kard.
Tollat forgatva döntsd el:
Építesz? Rombolsz?

*

Csábító szempár
tündöklése szívemnek
lángszórósugár.

*

álmaink Isten
égboltjára festve mint
temérdek csillag

*

boldogságpatak
csobogásában síró
lelkem megfürdik

*

Szemed tüzében
lassan lángolok fel s mint
gyurmát formálhatsz.

*

Mosoly a legszebb,
boldogsággal szőtt ékszer.
Viseld minden nap!

*

tengerbe dobtam
elmúlt, fájó éveim
gyönggyé változott

*

Ábránd gyöngyeim
örök felhőkbe szórva
lélekszárnycsapás.

*

Isten

Tél szava rebben,
tavasz fagy kikeletben
léted melenget.

*

Vágy elásása
olyan szerelmi téboly,
mi nyílt közönyt szül.

*

Gyomláld minden nap
elméd kertjét s a végén
jó gyümölcs terem!

*

Üresen kopog
a szó korhadt ajtómon.
Múzsa, gyere be!

*

Szellő suttogja:
Kelj fel, lélek, holnap már
új napra ébredsz!

*

a templomtorony
mély harangkondulása
imára késztet

*

Rohanó világ
és benne háromsoros
villámbölcselet.

*

A cél előttem
én mégis hátra néztem.
Sóbálvány lettem.

*

magányos órán
drámában ül a semmi
kicsit megpihen

*

Szeretni annyi,
mint két testben élni egy
szívdobbanással.

*

A tökéletlen
embert tökéletesen
szeretni célom.

*

Szerelemvirág
nélkül vágy vörös szirma
halott sárba hull.

*

Vas inam feszül,
kő lábam remeg, húzom
égi keresztem.

*

Fázó lelkekre
lágy selymet hinteni az
ars poeticám.

*

Vízesés ha hív
vidd hozzá érzéseid
és mosd fehérre!

*

elfáradt lelkem
szívednek otthonában
vágy megpihenni

*

tündérkertben egy
szerelemrózsát kaptam
tüskétől vérzek

*

Isten bankjában
a szeretet részvényét
kamatoztatom.

*

Lépteid nyomát
vastag emlékpor lepi
zárd be az ajtót!

*

Szentlélek madár
szívem ágán imában
hozzám turbékol.

A vakonszületett ember 




Újszülöttként vakon születtem, 
beh szövevényes eldöntem:
saját bűnös cselekedetem, 
vagy őseim vétkét viselem!? 


Jézus állt meg előttem, 
elvette minden agg tévhitem:
Nem véletlen éltem vaksága, 
Istennek kell feltárulkoznia! 


Földre köpött,  majd sarat csinált, 
szememre kente, hallom szavát:
Síloe tavában mossam le, 
s érzem, ez hússzívem reggele! 


Úgy tettem, ahogy Ő mondta, 
épp szemmel tértem már vissza! 
Kinyílt szívvel csodát látok, 
kinyílt szemmel hitet vallok! 


Krisztus szól: "Azért jöttem a világra, 
hogy ítéletet tartsak, 
akik nem látnak, lássanak, 
s akik látnak, elvakuljanak!" 




Az idézet János evangéliumából való